„Az Úr még mielőtt keresnénk vagy hívnánk, maga jön felénk” – a pápa vasárnapi Úrangyala imádsága

Ezen a vasárnapon Jézussal a hegyre visszavonulva találkozunk, ahol egész éjjel imádkozik. Az Úr az emberektől és tanítványaitól elválva megmutatja az Atyával való bensőséges kapcsolatát és azt, hogy szükség van a világ zajától elszakadva a magányban való imára. Jézusnak ezt az eltávolodását azonban nem úgy kell értelmezni, mint az emberek iránti érdektelenségét vagy az apostolok magára hagyását. Éppen ellenkezőleg, ahogy Szent Máté írja: „fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és menjenek előre a túlsó partra” (Mt. 14,22), hogy majd ott újra találkozzanak. Közben „a bárkát jó messze a partról hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt” (Mt. 14,24). Ekkor „Jézus a vízen járva feléjük közeledett. Amint meglátták a tanítványok, hogy vízen jár, rémülten kiáltották: „Kísértet!” – és félelmükben össze-vissza kiabáltak” (Mt. 14,25-26). Nem ismerték fel, hogy az Úr volt, de Jézus megerősítette őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” (Mt. 14,27).

Ennek az evangéliumi történetnek az egyházatyák nagy jelentőséget tulajdonítottak. A tenger az életet, a látható világ bizonytalanságát jelképezi. A vihar mindazt a gyötrelmet és nehézséget jelöli, amely az embert sújtja. A bárka pedig a Krisztus által épített és az apostolok által vezetett egyházat képviseli. Jézus arra akarja nevelni tanítványait, hogy bátran viseljék az élet bajait, bízva Istenben, aki kinyilatkoztatta magát Illésnek a Hóreb hegyén egy „enyhe szellő susogásában” (1 Kir 19,12).

Az evangéliumi történet ezt követően Péter apostol gesztusával folytatódik. A Mester iránti szeretettől vezetve Péter elindult felé a vízen. „De az erős szél láttára megijedt, s mikor merülni kezdett, így kiáltott: „Uram, ments meg!” (Mt. 14,30). Szent Ágoston elképzelve, hogy az apostolhoz fordul, megjegyzi: az Úr lehajolt és kezével felemelt. Saját erődből nem tudsz felállni. Szorítsd meg a kezét, aki lehajol hozzád. Ezt nemcsak Péternek mondja, hanem nekünk is – hangsúlyozta XVI. Benedek.

Péter a vízen jár, de nem saját erejéből, hanem az isteni kegyelemnek köszönhetően, amelyben hisz. Amikor elárasztja a kétség, amikor már nem szegezi tekintetét Jézusra, hanem megijed a széltől, amikor nem bízik teljesen a Mester szavában, ez azt jelenti, hogy belül eltávolodott Tőle és ekkor kockáztatja, hogy elmerül az élet tengerében. Velünk is így van ez – figyelmeztetett a pápa. Ha csak magunkat látjuk, függővé válunk a szelektől és már nem tudunk a viharokon és az élet vizein áthaladni. A nagy gondolkodó, Romano Guardini írja, hogy az Úr „mindig közel van, mivel létünk gyökere. Mindenesetre, meg kell tapasztalnunk kapcsolatunkat Istennel az eltávolodás és a közeledés pólusai között. Közelében megerősödünk, eltávolodva Tőle próbáknak vagyunk alávetve.” (Elfogadni önmagunkat, Brescia, 1992, 71)

Kedves testvéreim! – folytatta a Szentatya. Illés próféta tapasztalata, aki meghallotta Isten jelenlétét és Péter apostol hitbeli vívódása által megértjük, hogy az Úr még mielőtt keresnénk vagy hívnánk, maga jön felénk. Leereszkedik az égből, hogy megfogja a kezünket és felemeljen magához. Csak azt várja tőlünk, hogy maximálisan bízzunk Benne, hogy valóban megfogjuk a kezét. Imádkozzunk Szűz Máriához, az Istenre való teljes ráhagyatkozás jelképére aggodalmaink, problémáink, nehézségeink közepette, amelyek felkavarják életünk tengerét. Kérjük, hogy hangozzon fel szívünkben Jézus megerősítő szava, amelyet nekünk is mond: „„Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!”, és növekedjen a Belé vetett hitünk – zárta a vasárnapi Úrangyala imádság előtt mondott elmélkedését XVI. Benedek.

A Mária-imádságot követően a Szentatya különböző nyelveken köszöntötte a Castel Gandolfo-ban összegyűlt zarándokokat. Olasz nyelven megállapította: „Nagy aggodalommal követem a drámai és növekvő erőszakcselekményeket Szíriában, amelyek számos áldozatot és súlyos szenvedéseket okoztak.” Arra hívta a katolikus híveket, hogy imádkozzanak: győzzön a kiengesztelődés iránti erőfeszítés a megosztottság és a harag felett. Továbbá megújította felhívását a szíriai hatóságokhoz és a lakossághoz, hogy mielőbb álljon helyre a békés együttélés és megfelelő módon válaszoljanak az állampolgárok jogos igényeire méltóságuk tiszteletben tartásával és a régió stabilitása érdekében. Majd a pápa Líbia felé fordította gondolatait, ahol a hadsereg erői nem oldották meg a helyzetet. XVI. Benedek arra buzdította a nemzetközi szervezeteket, a politikai és katonai felelősséggel rendelkezőket, hogy meggyőződéssel és elszántan lendítsék elő egy béketerv keresését az ország számára a tárgyalásokon és a konstruktív párbeszéden keresztül.

A lengyel hívekhez fordulva a pápa hangsúlyozta, hogy lélekben egyesül azokkal, akik Lengyelország különböző részeiről gyalogosan zarándokolnak a Jasna Góra-i kegyhelyre. Különösen is köszöntötte azokat, akik a Varsóból induló gyalogos zarándoklat 300. évfordulója alkalmára rendezett zarándoklaton vesznek részt. Annak a kívánságának adott hangot, hogy a Szűz Máriával végigjárt út a hit zarándoklatában erősítse meg a személyes, a családi és a társadalmi élet evangéliumi dimenzióját. Végül imáikba ajánlotta pápai szolgálatát.

(sv)