In memoriam Otto von Habsburg – Simon Ferenc ausztriai főlelkész beszámolója Habsburg Ottó temetéséről

Találóan írta egyik bécsi napilap címoldalán a temetési szertartások napján randevú a történelemmel. Az utolsó magyar király, Boldog IV. Károly (I. Károly osztrák császár) legidősebb fia Habsburg Ottó, 98 évesen hunyt el a németországi Pöckingben.

A gyászszertartások Bajorországban kezdődtek, és Mariazellben folytatódtak.

A Mariazelli gyászmisét Egon Kapellari graz-seckaui megyéspüspök mutatta be, melynek európai dimenziója volt hiszen jelen volt Schönborn bíboros úr, mint XVI. Benedek pápa személyes legátusa, képviselője, Jan Graubner olmützi érsek, Böcskei László nagyváradi, Schönberger Jenő szatmári megyéspüspökök, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát valamint több bencés apát és magyar, szlovák, cseh, német és osztrák papok.

A szentmisén részt vett nem csak a Habsburg család számos tagja hanem politikai és társadalmi élet sok képviselője is köztük Magyarország Ausztriai Nagykövete Szalay-Bobrovniczki Vince. A gyászszertartáson az olvasmány németül Gabriela Habsburg a szentleckét magyarul Habsburg György olvasta fel. A bécsi Sängerknaben kórus megszakította a vakációt, hogy a rekviemen énekelhessenek.

Böcskei László püspök egy a Kathpress-nek adott interjúban hangsúlyozta, hogy „amit Habsburg Otto Magyarországért tett, azt értünk is tette”. A püspök kiemelte európai szintű érdemeit melyet a kisebbségért tett, politikai ambíciói a Romániában élő magyarok javára is vált. Otto von Habsburg mint ember és politikus nagy példakép, aki segíthet bennünket, hogy a helyes utat megtaláljuk, mondta a püspök. Asztrik főapát úr hangsúlyozta, hogy politikusként Habsburg Ottó a párbeszédet kereste minden politikai erővel, még a volt kommunistákkal is.

Ünnepélyes keretek között szombaton végső nyugalomra helyezték Bécsben Habsburg Ottót.

A július 4-én Németországban elhunyt politikust, egykori trónörököst a belvárosi Kapucinusok templomának kriptájában temették el. Előzőleg a Szent István székesegyházban (Stephansdom) mutatott be Christoph Schönborn bíboros úr gyászmisét az elhunytért. A szentmise elején excellenciás Stephan Zurbriggen nuncius úr felolvasta XVI. Benedek pápa részvét nyilvánítását melyben Habsburg Ottót „a békéért elkötelezett nagy európainak” nevezi és szívből jövő apostoli áldását küldi a gyászoló családnak. Az olvasmányt Habsburg Károly a szentleckét pedig Károly legidősebb fia Ferdinand Zvonimir olvasták fel. Az egyetemes könyörgéseket az elhunyt hét gyermeke mondta: Károly, György, Andrea, Monika, Michaela, Gabriela és Walburga. Koncelebrálók voltak: a prágai érsek Dominik Duka, a nagyszombati érsek Robert Bezak, a brnoi megyéspüspök Vojtech Cirkle a banja lukai Franjo Komarica pk, Anton Jamnik laibachi pk, Gregor Henkel-Donnersmarck ny. heiligenkreuzi ciszter apát, Bruno Platter a németlovagrend nagymestere, Lech Siebert a kapucinusok provinciálisa, Karl Schauer mariazelli elöljáró, Paolo Habsburg atya, a család egyetlen papja valamint a családhoz közel álló további papok. Több mint száz pap vett részt a presbitériumban a szentmisén köztük Michael Sztaikosz görög-ortodox metropolita, Hans Küng st. pölteni és Ludwig Schwarz linzi püspökök.

Michael Haydn rekviemét énekelték és játszották a Stephansdom kórusa és zenekara.

Mintegy ezerfős gyászoló tömeg vett részt a gyászszertartáson: európai uralkodóházak tagjai a svéd király és felesége, lichtensteini luxemburgi és jordániai hercegek, valamint osztrák és külföldi politikusok, köztük Heinz Fischer osztrák szövetségi-elnök, Werner Fayman osztrák miniszterelnök, Wolfgang Schüssel volt miniszterelnök, Jadranka Kosor horvát miniszterelnök, Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke, Karl Schwarzenberg cseh külügyminiszter és Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes.

Schönborn bíboros úr prédikációjában kiemelte, hogy Habsburg Ottó életművét úgy is érthetjük, mint fáradhatatlan próbálkozást jóvátenni azt a nagy hibát, amit 1914. július 28-án Ferenc József császár elkövettet. A rekviem elején a bécsi érsek emlékeztetett az elhunyt fontos kijelentésére, hogy minden ember életében a legfontosabb pillant a halál pillanata, az a pillanat amikor már odaát vagyunk amire mi még mindnyájan várunk. A bíboros úr kérte, hogy a kollektát, melyet az éhező afrikai országok számára ajánlanak fel, nagylelkűen támogassák.

1914 tömegpusztító ideológiákat és vérfürdőt hozott.

Ferenc József császár hosszú, mély nyomokat hagyó és sok mindenben áldásos kormányzási ideje alatt nem volt példa súlyosabb és oly sok következménnyel járó hibának mint a háború ki kiáltásának – mondta Bécs érseke. „A háború, mely 1914 júliusában kezdődött, a legértelmetlenebb vérontáshoz vezetett, melyet az elhunyt édesapja, boldog Károly, minden fáradozása mellett nem tudott véget vetni, és a két legborzalmasabb, tömegpusztító ideológia, melyet mind-ezidáig az emberiség megismert, ennek a háborúnak a keserű, mérgező gyümölcse.”

Az 1918-as politikai nagy átrendeződésben a trónörökös egy teljesen új helyzetben találta magát, mely egészen biztosan nem volt be tervezve a monarchia történetébe. Amikor még csak hat éves volt véget ért a monarchia és ez által az a szerep is melyet el kellet volna vállalnia – emlékezett Schönborn bíboros úr.

Élete által viszont, Habsburg Ottó, megmutatta hogyan lehet a hivatáshoz hű maradni annak ellenére, hogy a környezetünk teljesen megváltozott. Úgy, ahogy Ábrahámnak is el kellett hagyni otthonát és ujjat kellett találni, így neki is meg kellett találnia az ő hivatását.

Bíboros úr kiemelte Habsburg Otto egyik tulajdonságát „éberen/elevenen és félelem nélkül tudott teljesen új helyzetekbe bele bocsátkozni” és „bátran és határozottan kitartott amellett, amit ő származásától fogva örökségként és feladatként” ismert fel, „csodálatra méltó”.

Habsburg Otto a keresztény hitet szüleinél látta, melyet ők ritka mélységben éltek meg, mégsem sírta vissza a régi időket. „De azoktól sem riadt vissza akik el akarták hitetni vele jelentéktelenségét és akik csak létének az árnyékát akarták benne látni. Életével megmutatta nekünk azt, hogyan lehet görcs nélkül a tegnapból a holnapnak meríteni. A történelemmel való bánás módjából mi osztrákok mindnyájan tanulhatunk tőle. És tanulni sohasem volt még szégyen.” – így Schönborn bíboros úr.

Egy 1971-es idézetet is felelevenített, amikor Habsburg Ottó azt mondta: „Isten nem várja el tőlünk, hogy győzelmi jelentéseket vigyünk neki. A sikert ő adja meg. Tőlünk csak azt várja, hogy mi a legjobban tegyük a dolgunkat.” Bíboros úr végezetül kiemelte, hogy Otto von Habsburg mindenkivel szem magasságban találkozott, tekintet nélkül származására vagy rangjára vagy vallására. Az igazságosságra törekedett mert látta, mi történik ha brutális hatalom elűzi az igazságosság rendjét: „szíve minden szenvedélyével, nagy intelligenciájával és bátran szolgálta az európai béketervet. Természetesen, még az oly jól sikerült európai integráció sem hozza el a paradicsomot a földre. Ez nem is a politika feladata. De a népek és kultúrák jó és hasznos együttélése, a nyelvek és vallások támogatása, ebben látta Habsburg Ottó feladatát, hivatását, hűen háza örökségéhez, Jézus Krisztus evangéliumának szellemében, aki a béketeremtőket boldognak mondja.”

Amikor 2004. május 22-én a közép-európai katolikus találkozó volt, melyre Mariazellbe több mint 100.000 lengyel, cseh, szlovák, magyar, horvát, szlovén, bosnyák és osztrák zarándok érkezett és jéghideg, esős idő volt megkérdezte Bíboros úr az akkor 92 éves Habsburg Ottót, hogy nem fagyott össze még „Válaszát egy felejthetetlen örömsugár kísérte: Nem, ezért éltünk!” Ezért megérte élni, ezért mondom én ma: Isten fizesse meg, Nagy Úr! Isten fizesse meg nagy hazatérő! Isten fizesse meg, te hű szolga! Menj be Urad örömébe.”

A szentmise végén elhangzott a régi császári himnusz mintegy utolsó üdvözlet az elhunyt Otto von Habsburgnak és tisztelet adás családjának.

A koporsót ezt követően ünnepélyes menetben császári pompával kísérték Bécs történelmi belvárosán át a dómtól a Kapucinusok templomáig.

Ahogy 1989-ben Habsburg Ottó anyja, Zita királyné temetésekor, ezúttal is a gyászszertartás része volt az úgynevezett „kopogtatási ceremónia”. Először az elhunyt egykori trónörökösi címeit, majd politikai tisztségeit sorolták fel, s a szerzetes mindkétszer azt felelte belülről: „nem ismerjük”. Csak a harmadik kopogtatás után nyitották ki a kaput, amikor a „Ki kér bebocsátást?” kérdésre azt a választ kapták: „Ottó, egy halandó, bűnös ember”.

Pannonhalmán bensőséges keretek között a latin vesperás után a kaddist elimádkozva vett búcsút Markovics Zsolt szegedi főrabbi, majd ezt követően Bölcskei Gusztáv református püspök és Fabiny Tamás evangélikus püspök imádsággal búcsúztatták Habsburg Ottó szívét, melyet két fia Károly és György helyezett örök nyugalomra a Bazilika altemplomába.