Egy világhírű jezsuita tudós, Josip Bošković születésének 300. évfordulójára

Ebben az évben emlékezünk a híres horvát jezsuita tudós, Ruđer Josip Bošković születésének 300. évfordulójára (1711-1787).

Mint ismeretes, a horvát parlament 2011-et „Bošković évnek” hirdette meg. A Horvát Tudományos Akadémia és a jezsuiták zágrábi Filozófiai-Teológiai Főiskolája, valamint a tudós szülővárosa, Dubrovnik megemlékező ünnepségekre készülnek. Emlékeztetünk arra, hogy XVI. Benedek júniusi horvátországi látogatása alkalmával, a zágrábi Nemzeti Színházban mondott beszédében felidézte Bošković alakját is: azok közé a nagy európai emberek közé sorolta, akik közreműködtek a kultúra kidolgozásában és a közjó építésében.

A világhírű jezsuita tudós a római Pápai Gergely Egyetem növendéke és professzora volt. Az egyetem negyedéves folyóiratában, a La Gregoriana tavaszi számában (2011. március) cikket közölt életművéről rendtársa, P. Ivan Fuček. Most ezt a cikket ismertetjük.

J. R. Bošković a horvátországi Dubrovnikban született 1711. május 18-án nagy és jámbor családban. Szülei kilenc gyermeke közül ő volt a hetedik. Apja Hercegovinából érkezett kereskedő volt. A kilenc gyermek közül négy a szerzetesi hivatást választotta: egy lány domonkos apáca lett, egy fiú domonkos pap és kettő jezsuita. Ez a tény is tanúsítja, hogy a Bošković -gyermekeket milyen szellemben nevelték. A többi gyermek is jó nevet szerzett a horvát kultúrában. Ruđer a jezsuiták dubrovniki kollégiumában tanult, és elhatározta, hogy belép a jezsuita rendbe. A tehetséges fiatalt Rómába küldték noviciátusba. Fogadalmai után a Római Kollégiumban (a mai Gergely Egyetemen) folytatta rendi tanulmányait. Először filozófiát tanult, amely abban az időben magába foglalta a matematikát, fizikát és asztronómiát, megismerte Newton elméletét, és nagyon lelkesedett érte. Tanulmányai alatt élénken érdeklődött a régi görög tudományok iránt. Euklidész teóriáját kutatta, majd Galiei, Descartes, Newton és Leibniz eszméit tanulmányozta. 1733-tól grammatikát tanított, majd 1740-ben a matematika professzora lett a Collegium Romanumban. 1740-ben szentelték pappá, ez én november 4-én mutatta be első szentmiséjét a Szent Ignác-templom Szent Alajos-oltáránál.

Bošković fokozatosan kapcsolatot létesített kora híres tudósaival, gondolkodóival, minthogy tudományos kutatásainak sikere a matematika, fizika, asztronómia, hidrográfia, építészet és filozófia területén ismertté tették nevét szerte Európában, igazában világhírre tett szert. Tagja vagy levelező társa lett a Párizsi, Bolognai, Londoni és Szentpétervári Tudományos Akadémiáknak.

Bošković szaktudományos kutatásait itt nem részletezhetjük. Bibliográfiájában 80 könyv vagy tanulmány szerepel a tudományok legkülönbözőbb területeiről, amelyeket a szaktudósok a mai napig felhasználnak. (Levelezését kivéve művei latin nyelven jelentek meg.)

Megemlítjük néhány fontos művét: először 1758-ban Bécsben tette közzé a „Természetfilozófia teóriája” (Philosophiae naturalis theoria) c. leghíresebb munkáját: ebben írja le híres törvényét az energiáról, amellyel minden természeti jelenséget igyekezett megmagyarázni: 1763-ban Velencében újra megjelent e főműve, amely a XIX. században befolyásolta az anyag természetére vonatkozó kutatásokat. Jelentősek voltak csillagászati közleményei az üstökösökről. Tökéletesítette a korában használt csillagászati és geodéziai eszközöket, felhasználva ezen a téren végzett kutatásait és megfogalmazott új elméleteit. Ezek az optikai és csillagászati írásai öt kötetben jelentek meg 1785-ben Bassanóban.

A statika és az építészet terén végzett kutatásait felhasználva Boskovic 1742-ben segített restaurálni a Szent Péter bazilika kupoláján keletkezett repedéseket , és így megmenteni az összeomlástól . Építészeti ismereteit felhasználta Bécsben a császári könyvtár restaurálásában és Párizsban a Szent Genovéva-templom felújításában.

Bošković bejárta egész Európát, kutatott, együttműködött tudósokkal. Dolgozott Párizsban: optikai, csillagászati és geodéziai újításaival elismerést szerzett francia csillagászok és matematikusok körében. 1759-60-ban megkapta a francia állampolgárságot. 1760-tól kutatásokat végzett Londonban, Milánóban optikát és csillagászatot tanított.

Párizsban mint diplomata is tevékenykedett Dubrovnik kis köztársaság érdekében. Ebből a korszakból megőrizték Josip levelezését Baro jezsuita testvérével és más családtagjaival, e leveleket anyanyelvén, horvátul írta. Küzdött az emberi jogokért is, amint ezt pl. epigrammái tanúsítják.

A tudományos világ most Bošković születésének 300. évfordulóján tisztelettel emlékezik a horvát polichisztor jezsuitára. Jezsuita volt, tudós pap, aki egész életében fáradhatatlanul kutatta Isten teremtett világát, a makrokozmoszt és mikrokozmoszt, és életművével dicsőítette Isten hatalmát, bölcsességét és gondviselését.

(szf)