A vallások Assisiben tartandó találkozója elé – cikkismertetés

XVI. Benedek október 27-ére egynapos találkozóra hívta meg az egyházak és vallások képviselőit. Az első, II. János Pál által összehívott vallásközi imatalálkozó 25. évfordulójára a pápa a következő témát jelölte meg: „Eszmélődés, párbeszéd és ima a világbékéért és igazságosságért.”

A témával legutóbb már foglalkozott W. Levada bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa egy az Osservetore Romanóban megjelent cikkben. Most ugyancsak a vatikáni napilapban jelent meg tanulmány Kurt Koch bíborostól, aki a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke. Röviden ismertetjük a cikket.

Amikor 1986-ban II. János Pál meghirdette az imatalálkozót, az olvadás korszakát éltük, csakhamar következett a kommunizmus bukása. Koch bíboros Joseph Ratzinger egyik cikkét idézi e korszakról. A külső és belső falak leomlása gyökeresen megváltoztatta Európa arculatát: a Lélek és a vallás igazságának győzelme volt a fordulat: „A Lélek megmutatta erejét; a szabadság trombitájának harsogása erősebb volt a falnál, amely korlátozni akarta.” A hidegháború végét, a berlini Fal leomlását,– Gorbacsov szerint – siettette II. János Pál energikus fellépése. Az ökumenikus és vallásközi párbeszéd is megváltozott.

1989-ben főleg az ortodox egyházak kerültek az érdeklődés homlokterébe. Ezek az egyházak a hit és az egyháztan szempontjából sokkal közelebb állnak hozzánk, mint a reformáció egyházai. A velük való ökumenikus kapcsolat igen jelentős Európa jövője szempontjából. A meglévő nehézségek ellenére folytatni kell a párbeszédet, amely Európa egyesülését is segíti: a politikai egyesülés csak Kelet és Nyugat keresztényei, vagyis a nyugati és keleti Egyház további közeledése révén valósulhat meg. II. János Pál hasonlata szerint Európának két tüdővel kell lélegeznie.

A vallásközi párbeszéddel kapcsolatban, Koch bíboros szerint, tudatosítanunk kell, hogy a nagy elvándorlási mozgalmak eredménye a népességek gazdag keveredése. Ez azt jelenti, hogy ma már a miénktől különböző vallásokat nem idegenként, hanem szomszédoknak kell látnunk: naponta találkozunk más hívőkkel. Ez áll különösen az iszlámra: a muzulmánok jelen vannak Európa több országában, és egyre szaporodnak, míg a helyi lakosok száma öregszik, csökken. A vallásközi párbeszéd tehát elengedhetetlen a mai társadalmi békés együttélés szempontjából. A vallástalan társadalomban a vallást sokszor úgy tekintette a közvélemény, hogy jelentéktelen tényező, és a társadalmi élet peremére akarták szorítani, ma viszont egyre nyilvánvalóbb a vallások jelentősége a társadalmi béke szempontjából is. Persze, az ateista társadalom, amely elzárkózik az isteni előtt, képtelen a vallásokkal folytatandó párbeszédre.

Az őszi Assisiben tartandó találkozónak számolnia kell ezzel a helyzettel. Főleg számolnia kell azzal a ténnyel, hogy a kommunista rendszerek 1989-es bukása után támadt új reménységek meginogtak a későbbi fejlődés folytán: a harmadik évezredet kezdetétől fogva jellemzi az erőszak megerősödése és a szűnni nem akaró terrorizmus. XVI. Benedek ezért kéri az egyházakat, egyházi közösségeket és más vallások képviselőit, hogy Assisiben közösen tanúskodjanak a világ békéje és az igazságosság mellett. Ez a szemlélet a keresztény ökumenizmus lényegéhez tartozik. Véget kell vetni a keresztények megoszlásának, a régi ellenségeskedésnek, kölcsönösen el kell ismernünk egymást testvéreknek Krisztusban, hogy helyreállítsuk egységünket Krisztusban.

Koch bíboros még hangsúlyozza: ez a magatartás, a közös reflexió, párbeszéd és ima nem jelent semmiféle vallási szinkretizmust. Mindegyik vallás képviselője úgy imádkozik Istenhez, ahogy az saját hitének megfelel. A keresztény hit szerint a béke, amelyre annyira áhítoznak a népek, Istentől jön, aki Jézus Krisztusban kinyilatkoztatta eredeti üdvösségtervét. Mindannyian a békére hívattunk, és ezt a békét Isten Krisztus által adja, aki azt vére árán szerezte meg (Kol 1, 20.)

(szf)