Az Assisiben tartandó őszi vallási találkozó elé – cikkismertetés
Október 27-én XVI. Benedek részt vesz Assisiben azon a világtalálkozón, amelynek témája:
„Eszmélődés, párbeszéd és ima a világ békéjéért és az igazságosságért”. E találkozóról
cikket írt William Levada bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa, az Osservatore
Romano július 6-i számában ezzel a címmel:„A béke indokai és az egyetlen
Logosz”.
A harmadik évezred egyháza figyel a vallási tapasztalatok különféle
megnyilatkozásaira. Most, amikor terjed az ateizmus és az agnoszticizmus, segíteni
kell az embereket, hogy megőrizzék vagy tudatosítsák alapvető kapcsolatukat eredetükkel,
Istennel, és így elősegítsék a béke és az igazságosság megvalósulását – szögezi le
a bíboros cikke elején. Utal II. János Pál Redemptoris missio kezdetű enciklikájára:
néhány évvel az Assisiben megtartott 1986-os találkozó után, ezt tanította: „A Szentlélek
különleges módon az Egyházban és tagjaiban nyilatkozik meg; mégis jelenléte és működése
egyetemes, nem korlátozza tér és idő”. Hivatkozva a II. vatikáni zsinatra, Wojtyla
pápa emlékeztetett rá, hogy a Szentlélek minmden ember szívében az „Ige magvai” révén
működik, a vallási kezdeményezésekben, az igazság, a jó, az Isten felé törekvő emberi
erőfeszítésekben, amelyeket „megérlel” Krisztusban. Ugyanebben az enciklikában újra
hangoztatja, hogy sürgetően szükséges Jézus örömhírének hirdetése, amelyet, sajnos,
akadályoz a szélesen terjedő közömbösség a keresztények között is, amelynek gyökere
gyakran az a vallási relativizmusból eredő helytelen teológiai nézet, hogy egyik vallás
annyit ér, mint a másik.
Levada bíboros megállapítja: Joseph Ratzinger teológiai
és lelkipásztori reflexiója is ebbe az irányba mutat. Már 1964-ben egy tanulmányában
kifejezte azt a szándékát, hogy pontosabban meghatározza a keresztény álláspontot
a vallások történetével szemben, és teológiailag konkrétan körülírja a kereszténység
egyedülálló és abszolút jellegét. Joseph Ratzinger aztán a Hittani Kongregáció élén
jobban kifejtette ezt a témát a 2000. augusztus 6-án megjelent Dominus Jesus
kezdetű nyilatkozatban.
A zsinat tanítására hivatkozva a dokumentum hangsúlyozza,
hogy Krisztus üdvözítő művét Testében, az Egyházban folytatja; a Megtestesült Ige
az egyetlen közvetítő minden ember számára, továbbá, hogy egyedül a Szentlélek, akit
az Atya az Egyháznak, „az üdvösség szentségének” ad, működik keresztényekben és nem
keresztényekben. A zsinat azonban kijelentette: „A katolikus Egyház semmit sem vet
el abból, ami a vallásokban igaz és szent”, olvassuk a nem keresztény vallásokról
szóló nyilatkozatban (Nostra aetate, 2). A missziós tevékenységről szóló határozatban
pedig (Ad gentes, 9): Krisztus az üdvösség szerzője; „bárhol, bármilyen igazság
vagy kegyelem van jelen Isten titokzatos jelenléteként, megszabadítja a nemzeteket
a rossztól, visszaadja őket alkotójuknak, Krisztusnak, aki lerontja a Sátán uralmát.”
A
vallások második Assisiben tartott találkozóján, 2002 januárjában Joseph Ratzinger
újra kitért a témára, minthogy sokan felvetették a kérdést: Vajon lehet ezt tenni?
A találkozó nem kelti azt a látszatot, hogy közösség van, pedig ez illúzió! Nem kedvez
a vallási relativizmusnak? Ezek a kérdések nem veszítettek időszerűségükből, állapítja
meg Levada bíboros. És felveti a másik kérdést: Ha Ratzinger bíboros ennyire óvott
attól, hogy félreértsék elődje gesztusát, ő maga, XVI. Benedek miért tartja fontosnak,
hogy októberben részt vegyen Assisiben a békéért és az igazságosságért rendezett újabb
találkozón?
Hogy válaszoljon e kérdésre, Levada bíboros Ratzinger bíboros különböző
megnyilatkozásait idézi. (Itt csak a lényeget ismertetjük a hosszú elemzésből.)
A
2002-ben Assisiben rendezett találkozóra reflektálva egy cikkében („30Giorni”,
2002, 1) Ratzinger bíboros felidézte az idős és beteg II. János Pál alakját, aki vonaton
elzarándokolt Assisibe, hogy keresztényekkel és nem keresztény vallások képviselőivel
imádkozzék a békéért és a kiengesztelődésért. A vallás segít a békés világ építésében.
Mi keresztények főleg Istenhez imádkozunk, és hagyjuk, hogy más vallásúak, hívők és
nem hívők egyesüljenek velünk a világbéke és az igazságosság keresésében. És Ratzinger
bíboros akkor, 2002-ben hozzáfűzte: „Ha mi keresztények elindulunk Szent Ferenc példájára
a béke felé vezető úton, nem kell félnünk, hogy elveszítjük önazonosságunkat, hiszen
éppen így találjuk meg.” Vagyis: nem kell elrejteni hitünket valami felületes egység
kedvéért, hanem meg kell vallanunk, - ahogy II. János Pál és az ökumenikus Pátriárka
tette – hogy Krisztus a mi békénk, és éppen ezért a béke útja az Egyház útja. A béke
Istenének arca számunkra, keresztények számára Krisztusba vetett hitünkben lett láthatóvá.
A missziós tevékenységről szóló zsinati határozat (Ad gentes, 5) írja: „Az
Egyház küldetése az által valósul meg, hogy Krisztus parancsának engedelmeskedve a
Szentlélek kegyelme és szeretete hatására megjelenik minden ember és nép körében,
hogy élete példájával és az igehirdetéssel, a szentségekkel és a kegyelem többi eszközével
mindenkit elvezessen Krisztus hitére, szabadságára és békéjére.” Mert, ahogy a Lumen
gentium 3. pontja leszögezte: „Minden ember a Krisztussal való egységre hivatott,
aki a világ világossága, akitől eredünk, aki által élünk, s aki felé tartunk.” Az
Egyháznak az egész emberiség egysége kovászának kell lennie, nemcsak Isten Szava hirdetésével,
hanem a keresztények Istennel való benső egysége megélt tanúságtételével. És ez a
béke igazi útja.
Levada bíboros cikke utolsó bekezdésében utal az őszi találkozó
témájára: „Az igazság zarándokai. A béke zarándokai.” Ez jelzi azt, hogy a
békét csak az igazság szerint lehet építeni. „Az ethosz logosz nélkül megalapozatlan”,
írta Ratzinger. Megtapasztalva a totalitárius ideológiákat, a pápa elborzad attól,
hogy a logoszt, az értelmet (igazságot) bármilyen módon alárendeljék a praxisnak.
Az értelem (igazság) gyökere végső soron Krisztus, az isteni Logosz. Éppen ezért a
kereszténység képes helyreállítani a vele való egységet, részesedve egyetlen üdvözítő
küldetésében. A Lumen gentium 9. pontjában olvassuk: „Isten összehívta azokat,
akik hittel tekintenek Jézusra, az üdvösség szerzőjére, az egység és béke principiumára,
és Egyházat alkotott belőlük, hogy ez az Egyház legyen minden ember számára ennek
az üdvöt hozó egységnek a látható szakramentuma, szentsége.”
Relativizmus,
közömbösség nélkül, fokozott türelemmel keresnünk kell az egységet mindenkivel, tiszteletben
tartva más személyek másságát, késznek kell lenni elfogadni az egység ma lehetséges
elemeit. „Nem lehetséges a béke igazság nélkül, és megfordítva”, szögezi le cikke
végén ismét Ratzinger bíboros elvét William Levada, utóda a Hittani Kongregáció élén.