„Isten barátaivá tett bennünket jóságával és reménységével” – a pápa hálája 60 éves papi szolgálatáért

Szent Péter és Szent Pál apostolfejedelmek ünnepe az idén különös jelentőséget kapott, minthogy e napon emlékezett a világegyház Joseph Ratzinger, XVI. Benedek pappá szentelésének 60. évfordulójára. A Szentatya az ünnepi misén mondott homíliáját is ezzel a visszaemlékezéssel kezdte János evangéliumából a búcsúzó Jézus szavait idézve: „Nem nevezlek többé benneteket szolgáknak, hanem barátaimnak” (Jn 15, 15).

„Hatvan évvel pappá szentelésem napja után még fülemben csengenek Jézus szavai, amelyeket a mi nagy érsekünk, Faulhaber bíboros kissé halk, de erős hangon hozzánk, új papokhoz intézett a papszentelés alatt. Az akkori liturgia lefolyása szerint e szavak azt jelentették, hogy az új papok megkapták a felhatalmazást a bűnök megbocsátására. „Többé nem szolgák, hanem barátok”: tudtam és ma is tudatában vagyok, hogy ebben a pillanatban ezek nem csupán rituális szavak voltak, nem is egyszerűen szentírási idézetek.

Az Úr egészen személyesen hozzám intézte e szavakat. A keresztségben és a bérmálásban már magához vonzott bennünket, befogadott Isten családjába. Tudatában voltam, hogy abban a pillanatban valami több történt. Jézus barátjának nevez engem. Befogad azok körébe, akikhez a Cenákulumban e szavakat intézte. Azok körébe, akiket egészen különleges módon ismer, és akik arra hívattak, hogy különleges módon ismerjék Őt. Megadja a képességet nekem, ami csaknem félelemmel tölt el, hogy azt tegyem, amit egyedül Ő, Isten Fia mondhat és tehet törvényesen: „Én megbocsátom bűneidet.”

Azt akarja, hogy az ő megbízásából kiejthessen az „én” szót, amely nem csupán szó, hanem olyan tett, amely a legmélyebb változást eszközli a lét legmélyén. Tudom, hogy e szavak mögött ott van az Ő Szenvedése, amelyet miattunk és értünk viselt el. Tudom, hogy a bűnbocsánatnak megvan az ára: a Szenvedésben Ő leszállott bűneink legsötétebb és legszennyesebb mélységeibe. Leszállott vétkeink éjszakájába, mert csak így alakíthatta át azokat.
A bűnbocsánat megbízatásával lehetővé teszi, hogy egy pillantást vessek az ember örvényébe és az Ő emberekért vállalt szenvedése nagyságára. Ezt mondja nekem: Többé nem szolgám, hanem barátom. Reám bízza az eucharisztikus átváltoztatás szavait. Képesnek tart arra, hogy hirdessem Igéjét, hogy helyesen értelmezzem, és elvigyem a mai emberekhez. Reám bízza magát: „Nem vagytok többé szolgák, hanem barátaim.” E szavak nagy belső örömet keltenek, de ugyanakkor megremegtetnek évtizedeken át gyengeségeink és az ő kimeríthetetlen jósága megtapasztalásával.”

A Szentatya e szép vallomás után a papi élet küldetést elemezte a Jó Pásztorról szóló példabeszédre és a szőlőtő-szőlővesszők hasonlatára utalva. Újra csak a Jézus és a papok közötti barátságot hangsúlyozta, amelynek lényege egy régi mondás szerint: Idem velle, idem nolle ugyanazt akarni és ugyanazt nem akarni. A barátság a gondolkodás és az akarás közössége, egysége. Jézus a Jó Pásztorról szóló példabeszédben a kölcsönös ismeretet hangsúlyozta.

A papnak egyre jobban ismernie kell a Mestert, megismerni Őt a Szentírásban, a szentségekben, találkozni vele az imában, a szentek közösségében, azokban a személyekben, akiket hozzájuk küld. Az akarás egysége pedig azt jelenti, hogy készségesen követem akaratát, hogy Vele azonosuljak. Végül a jó Pásztor életét adja juhaiért. A pap Jézus barátja, Ővele másokért él.
A szőlőtő-szőlővesszők egységének hasonlata pedig arra figyelmezteti a papokat, hogy apostoli munkájuk csak úgy lesz gyümölcsöző, ha egységben maradnak Jézussal. Mi az a gyümölcs, amit az Úr vár tőlünk?

A szőlőtő termése a bor, amely a szeretet szimbóluma. Az Isten és a felebarát kettős egy szeretete a Törvény összfoglalata. E szeretet megvalósulása, az Istenhez és Jézushoz való hasonulás türelmet, alázatot, az akarat nevelését és érlelődését követeli. A Krisztushoz és Egyházához való hűség belső követelménye szenvedéssel jár. A szeretet önátadást, adást jelent, és ez a kereszt jele alatt történik.

XVI. Benedek hosszan elidőzött pappá szentelése 60. évfordulója alkalmával a papi szolgálat, a Jézussal való barátság gondolatánál. Ezt maga is megjegyezte, mielőtt rátért volna az Apostolfejedelmek közös ünneplésére. Ismételten köszöntötte I. Bartalomaiosz konstantinápolyi pátriárkát és küldöttségét, a szentmisén jelenlevő bíborosokat, követeket és polgári hatóságokat, az egész jelenlevő közösséget. Majd bejelentette, hogy most majd átadja a palliumokat 41 metropolitának. Megmagyarázta e szimbolikus cselekmény jelentését: jelzi az egyház pásztorai szeretetközösségét Péterrel és utódaival.

XVI. Benedek homíliája végén ismét hálát adott az Úrnak 60 év papi szolgálatáért, azért, hogy barátjának fogadta, mint valamennyi papot. Háláját fejezte ki mindazoknak, akik nevelték és papi élete során segítették. És mindezek mögött az az fohászima rejlik, hogy az Úr jóságában fogadjon be bennünket örömébe. Ámen.

(szf)