„Válaszolni kell a fiatalok szükségleteire” – lezárult az egyetemi docensek találkozója Rómában

„A jövő egyetemének a képzésre, a kreativitásra kell alapoznia, de elsősorban a fiatal nemzedékeknek szóló méltó jövő reményét kell megadnia” – ezzel a megállapítással zárult június 25-én, szombaton az egyetemi tanárok VIII. nemzetközi szimpóziuma Rómában, a Pápai Lateráni Egyetemen, amelyet a Római Vikariátus (Helynökség) kezdeményezett. A találkozón részt vett Pákozdi István atya, egyetemi lelkész. A jövőben a cél olyan egyetemek létrehozása, amely nemcsak a fiatalokért, hanem a fiatalokkal együtt jön létre. Választ ad kérdéseikre és meghallgatja őket, a találkozás és a generációk közötti megegyezés helyszínévé válik. Rádiónknak Anna Maria Favorini, a „Róma Tre” egyetem docense számolt be az összejövetelről.

A találkozó középpontjában azok a sürgős problémák álltak, amelyekkel a szakképzési és nevelési területen kell szembenézni figyelembe véve az egyetemek nehézségeit a kutatások támogatásában és a hallgatók szükségleteinek terén. Manapság ugyanis szinte minden fiatalnak szembe kell néznie az egyetemi évek költségeivel, továbbá az utána következő munkakeresés problémájával – nyilatkozta a szimpóziumon résztvevő egyetemi tanárnő.

A találkozón mintegy 400 egyetemi oktató vett részt, akik az összejövetelt követően együtt kívánnak majd működni a megoldások keresése érdekében. Számos európai és nemzetközi egyetem képviseltette magát, így felszínre kerültek a közös problémák és a megoldást segítő lehetséges módszerek is.

Az egyház szerepéről a jövő egyetemével kapcsolatban Lorenzo Leuzzi prelátus, az egyetemi lelkipásztorkodásért felelős római egyházmegyei iroda vezetője elmondta, hogy az egyház felelősséggel tartozik ezen intézmények iránt, és semmiképpen sem akarja elhagyni azokat. Az egyetemeken keresztül az egyház küldetését is teljesíti, ugyanis bátorítja az embert a kutatásra, és ösztönzi a szimpóziumon elhangzott négy alapvető dologra, így a szépség, az igazság, a jó és az igazságosság keresésére. Alappillérek, amelyek nélkül nem lehet olyan egyetemi közösséget építeni, amely képes az egész emberiség java érdekében tevékenykedni.

(hh)