„Rejtőző Istenség, hittel áldalak!” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Úrnapjára
Az évközi 13. vasárnapon
tartják a világegyház legtöbb helyén Úrnapját, Krisztus szent Teste és Vére liturgikus
ünnepét. – Jézus a csodálatos kenyérszaporítás után mondott beszédében megígérte
az Eucharisztiát, azt, hogy Testét és Vérét szentségi eledelül adja a benne hívőknek.
Az utolsó vacsorán meghagyja apostolainak: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”
A Mester rendelése folytán az apostolok és utódaik, a felszentelt papok a Szentlélek
teremtő ereje folytán átváltoztatják a kenyeret Krisztus Testévé és a bort Krisztus
vérévé. Aki eszi az átváltoztatott kenyeret és issza a Krisztus vérévé változtatott
bort, annak örök élete van. Az Eucharisztia isteni életünk tápláléka, életforrás.
Szerte a világegyházban, a megszámlálhatatlan oltáron a felszentelt szolgák megjelenítik
Krisztus húsvéti misztériumát, üdvösséghozó keresztáldozatát és dicsőséges feltámadását,
hogy a hívők, Isten népe részesedjék a megváltás kegyelmeiben. A megváltás egyszer
s mindenkorra megtörtént, nem lehet megismételni, de az Úr parancsa folytán a hathatós
emlékezés jelenvalóvá teszi az örök húsvétot. „Opus redemptionis nostrae exercetur”,
mondja a liturgia: Megváltásunk műve valósul meg, amikor hittel befogadjuk, részesedünk
belőle. „Az Egyház a liturgiában folytatja az üdvözítés művét”, hangsúlyozza a zsinat.
Papok
és hívek hálával tartoznak a II. vatikáni zsinatot ihlető Szentléleknek, hogy az atyáknak
a liturgia megújítását sugallta, és így a szentmisét közelebb hozta Isten népéhez,
egyszerűbbé, értehetőbbé tette a népnyelv bevezetésével és a szerkezeti átalakítással,
megőrizve a lényeget, a húsvéti misztérium megjelenítését. A zsinati okmány
(SC, 10-11) hangsúlyozza: „A liturgiából, elsősorban az Eucharisztiából mint forrásból
fakad számunkra a kegyelem; s általa valósul meg Krisztusban a leghatásosabb módon
az emberek megszentelése és Isten dicsőítése, amelyre mint célra az Egyház minden
más tevékenysége irányul. Ez a teljes hatékonyság azonban csak úgy valósulhat meg,
ha a hívők jól fölkészült lélekkel vesznek részt a liturgiában, szívüket szavukhoz
igazítják, és együttműködnek a kegyelemmel, hogy kárba ne vesszék bennük.” Imádsággal,
elmélkedéssel mélyítjük el személyes lelki életünket, hogy a közösségi istentiszteleten,
a szentmisén való részvételünk gyümölcsözőbb legyen. A szentmisében arra kérjük az
Urat, hogy a „lelki áldozat fölajánlását elfogadva, minket magunkat tegyen örök áldozattá”,
- Krisztus által, Krisztussal és Krisztusban.
Az Eucharisztia fokozottan a
hit szentsége. Aquinói Szent Tamás csodaszép, Adoro te devote…kezdetű
himnusza versbe foglalt teológia. „Rejté a keresztfa Istenségedet, itt az emberség
is elrejtezkedett!” Hitetlen Tamás megérinthette a Feltámadott sebeit, de ő is csak
embert látott, és mégis – a kegyelem indítására – megvallotta Jézus istenségét. Aquinói
Szent Tamással imádjuk és kérjük az euharisztikus Jézust:
Rejtőző istenség,
hittel áldalak, Ki elrejteztél itt bor s kenyér alatt. Szívem te előtted megalázkodik, Mert
ha téged szemlél, megfogyatkozik.
Sebeid Tamással, nem szemlélhetem, Te
vagy mégis, vallom, Uram, Istenem. Add, hogy egyre jobban higgyek teneked Tebenned
reméljek és szeresselek.