Új evangelizáció a keresztény hit átadására – a 2012-es püspöki szinódus Lineamentája

A Bevezető kérdései

Az evangélium hirdetésével kapcsolatos megkülönböztetés, amelyről szólunk, természetéből fakadóan mindig történeti és meghatározó: egy konkrét tényből indul el, és egy bizonyos eseményre adott válaszként szerveződik. Általánosságban ugyanabban a kulturális térben kibontakozva helyi egyházaink a megkülönböztetés során az elmúlt évtizedekben helyzetükkel és történelmükkel összefüggő egyedülálló és sajátos állomásokat és eseményeket éltek meg.

1. Melyek azok az események ezek közül, amelyeket hasznos lenne megismertetni a többi helyi egyházzal?

2. A történelmi megkülönböztetés gyakorlásával melyeket szükséges megosztani az egyház katolicitásán belül, hogy az egyetemes egyház eme eseményeinek kölcsönös meghallgatásával ismertek legyenek azok az utak, melyeket számára a Szentlélek mutat evangelizációs művének megvalósításában?

3. Az „új evangelizáció” témája most már helyi egyházaink legtávolabbi részeibe is eljutott. Ezt hogyan fogadták és ellenezték? Milyen magyarázatokat fogalmaztak meg?

4. Milyen lelkipásztori megnyilvánulásokat részesítettek előnyben a legsajátosabban az „új evangelizáció” témájával kapcsolatban? Ezek közül melyek azok, amelyek változást és egy jelentős lendületet tapasztaltak meg? És ezzel ellentétben mások milyen ellenállási és ellenző formát alkalmaztak egy ilyen témával kapcsolatban?

1. fejezet: Az új evangelizáció ideje

Az első fejezet kérdései

Keresztény közösségeink ma egyházi és társadalmi helyzetük mély változásának időszakát élik meg.

1. kérdés
Ennek a változásnak a helyi egyházakban melyek a főbb jellegzetességei?

2. kérdés
Hogyan élhetők meg egy missziós egyház tulajdonságai, egy olyan egyházéi, mely képes az emberek hétköznapjaiban jelen lenni, egy olyan egyházéi, mely „fiai és leányai házai között van”?

3. kérdés
Mennyiben tudott az új evangelizáció életet és lendületet adni az első igehirdetésnek vagy pedig a folyamatban lévő lelkipásztori gondoskodásnak? Milyen segítséget nyújt a kimerültség és a fáradtság legyőzésére, melyek helyi egyházaink mindennapi életéből fakadnak?

4. kérdés
A különböző egyházakban a jelen helyzet milyen felmérése és értékelése valósult meg az új evangelizáció fényénél?

A világ jelenleg mély változásokat él át, melyek új helyzeteket hoznak létre, és új kihívást a kereszténység számára. Ezek alapján hat lehetséges cselekvési irány következik: a kulturális (szekularizáció), a társadalmi (népek keveredése), a média, a gazdasági, a tudományos és a politikai. Ezek a jövőbeni elképzelések tudatosan az általánosság és az azonosság szintjén kerültek lejegyzésre.

5. kérdés
Ezek a különböző helyi egyházak összefüggésében milyen sajátos formát öltöttek?

6. kérdés
Milyen módon tudtak megjelenni ezek az irányzatok a helyi egyházak életében? Hogyan hatottak az életükre?

7. kérdés
Ezek milyen kérdéseket és milyen kihívásokat hoztak magukkal? Milyen válaszokat dolgoztak ki ezekre?

8. kérdés
Melyek voltak a legnagyobb akadályok és nehézségek, amelyekkel találkoztak, amikor a pillanatnyi témák között előhozták az istenkérdést? Melyek voltak a legsikeresebb tapasztalatok?

A vallási cselekvés különleges jelentőséget kapott.

9. kérdés
Milyen átalakulások mentek át azon a módon, amellyel az emberek megélték saját vallási tapasztalatukat?

10. kérdés
Melyek az új lelkiség kérdései, a születő vallásosság új igényei? Látható-e, hogy az új vallási hagyományok megerősödnek?

11. kérdés
Miként érinti a keresztény közösséget a vallási megoldás fejlődése? Melyek az ezzel kapcsolatos nehézségek? Melyek az új lehetőségek?

Az új evangelizáció az egyház által elgondolt átalakulás, amellyel folytatni és élni tudja saját igehirdető misszióját eme új cselekvési lehetőségek keretében.

12. kérdés
Melyek azok az új formák, melyeket a helyi egyházak az új evangelizációban alkalmaznak?

13. kérdés
Milyen tartalmat és formát ölt az a bátorság, amely jellemzi az új evangelizációt? Milyen erőforrást tudott eredményezni az egyházi és a pasztorális élet számára?

14. kérdés
Az egyház élete és jövője szempontjából milyen tevékenységeket és távlatokat lehet megjelölni?

15. kérdés
A helyi egyházak mennyiben készültek fel arra, hogy felvállalják és meg is valósítsák számukra II. János Pál többször megismételt kérését, hogy tegyük magunkévá az új evangelizációt, mely új a lelkesedésében, módszereiben, kifejeződésében?

16. kérdés
Mennyiben segítették a keresztény közösségeket az új evangelizáció programjának kidolgozásában a kontinentális és a tartományi szinódusok?

2. fejezet: Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése

A második fejezet kérdései

Krisztus megtapasztalása a hit átadásának célja, hogy ezt megismertessék azokkal, akik közel vagy távol vannak. Ez sarkall bennünket a misszióra.

1. kérdés
Keresztény közösségeink mennyiben képesek olyan egyházi helyekké válni, melyek a lelki tapasztalat eszközét nyújtják?

2. kérdés
Hitbeli útjainknak mennyire nem csak a keresztény igazsághoz való értelmi ragaszkodás a célja, hanem hogy azok eljussanak oda, hogy a Krisztus titkával való találkozás, közösség és „benne lakás” valóságos tapasztalatát hozzák létre?

3. kérdés
Hogyan találtak az egyes egyházak megoldásokat és válaszokat a lelki megtapasztalás kérdésére, mely ma a fiatal nemzedékeket áthatja?

Az Ige és az Eukarisztia mint két fő szempont kiemelt módon segíti elő a keresztény hit lelki tapasztalatként való megélését.

4. kérdés
Az előző két püspöki szinódus mennyire segítette a keresztény közösségeket, hogy növekedjék az Ige meghallásának minősége egyházainkban? Mennyiben segítették ezek az eukarisztikus ünneplések minőségének a növekedését?

5. kérdés
Melyek a leginkább elfogadott szempontok? Milyen megfontolások és milyen felvetések várnak még befogadásra?

6. kérdés
Az Isten Igéjét hallgató és azon elmélkedő csoportok mennyiben váltak közösségeink számára a keresztény élet közös eszközévé? Közösségeink mennyiben fejezik ki az Eukarisztia központi helyét (szentmise, szentségimádás), és vajon ezek mentén építik-e ki tevékenységeiket és életüket?

Évtizedek forrongása után a katekézis területe a fáradtság és az elfásultság jeleit mutatja, főképp a befogadók szintjén, megszólítva őket, hogy erősítsék és támogassák ezt az egyházi tevékenységet.

7. kérdés
Milyen e tekintetben egyházaink konkrét tapasztalata?

8. kérdés
Milyen törekvés látható, hogy a keresztény közösségen belül a katekéta személyének elismerést és támogatást nyújtsanak? Mennyiben történik igyekezet, hogy egy ilyen aktív szerepnek tényszerű és hatásos elismerést adjanak, valamint a hit átadásának feladatában többi résztvevőnek (szülők, keresztszülők, keresztény közösség)?

9. kérdés
Milyen kezdeményezések születnek a szülők támogatására egy olyan feladat bátorítására (a továbbadás, vagyis a hit továbbadása), melyet a kultúra egyre kevésbé tekint feladatának?

Az utóbbi évtizedekben válaszolva a II. Vatikáni Zsinat követelményeire is, számos püspöki konferencia elkötelezte magát a katekézis módszereinek és szövegeinek újra megfogalmazása útján.

10. kérdés
Hol tartanak ezek a tervek jelenleg?

11. kérdés
Milyen jótékony eredmények születtek a hit átadásának folyamatában? Milyen nehézségekkel és akadályokkal kellett számolni?

12. kérdés
Milyen segítséget nyújtott A Katolikus Egyház Katekizmusának a kiadása az újratervezésnek ezen az útján?

13. kérdés
Az egyes keresztény közösségek (plébániák), valamint a mozgalmak miként dolgoznak együtt, hogy tényszerűen biztosítsák azt a lehetséges egyházi katekézist, melyet a többi egyházi résztvevővel egyeztetve és megosztva képzelnek el?

14. kérdés
A jelenlegi változások következtében melyek azok a pedagógiai döntések, amelyekkel szemben az egyház kateketikai tevékenysége a legeszköztelenebb és a legkiszolgáltatottabb?

15. kérdés
Milyen mértékben sikerült a katekumenátus intézményének modellként megjelenni, amelyen keresztül a keresztény közösségben a katekézis és a hitre nevelés modelljét tudta felépíteni?

Korunk helyzete az egyháztól az evangelizáció új stílusát követeli, egy megújult készséget arra, hogy számot adjunk a bennünk élő hitről és reménységről.

16. kérdés
A helyi egyházak milyen mértékben tudták továbbadni ezt az új igényt a keresztény közösségekben? És milyen eredménnyel? Melyek a lassító és ellenálló tényezők?

17. kérdés
Vajon az új missziós igehirdetés sürgetése a közös lelkipásztori cselekvés elfogadott eleme lett? Vajon megszületett-e az a meggyőződés, hogy ezentúl a misszió a helyi keresztény közösségekben él, mindennapi életünk összefüggésében?

18. kérdés
A közösségeken túl melyek azok az erők, melyek a társadalmi szövetet éltetik az evangélium hirdetésével? Milyen tettekkel és módszerekkel? Milyen eredményekkel?

19. kérdés
Mennyire tudták tudatosítani a megkereszteltek, hogy személyesen erre az igehirdetésre vannak meghívva? Ezzel kapcsolatban melyek a számottevő tapasztalatok?

A keresztény közösség az igehirdetés és a hit átadásának a gyümölcse.

20. kérdés
Milyen főbb gyümölcsöket hozott saját egyházainkban a hit átadása?

21. kérdés
A keresztény közösség milyen mértékben készült fel, hogy felismerje ezeket a gyümölcsöket, megőrizze és táplálja azokat?

22. kérdés
Milyen ellenállás, szembehelyezkedés és botrány jelenti az igehirdetés akadályát? Milyen módon tudták a közösségek megélni ezeket a pillanatokat a lelki és a missziós lendületből táplálkozva?

3. fejezet: Beavatás a keresztény reménybe

A harmadik fejezet kérdései

Az új evangelizáció terve az egyház rendelkezésére álló valamennyi hely és valamennyi cselekvés igazolásaként javaslatokat tesz az evangéliumnak a világban való hirdetésére.

1. kérdés
Az első igehirdetés ténye mennyiben lett ismert és terjedt el keresztény közösségekben?

2. kérdés
A keresztény közösségek vajon kidolgoznak-e olyan pasztorális cselekvést, melynek célja az evangéliumhoz való tartozás és a keresztény megtérés sajátos javaslata?

3. kérdés
Az egyes keresztény közösségek hogyan alkalmazkodtak az új formák kidolgozásának az igényével az Istenről való beszédre a társadalomban és saját közösségeiken belül? Melyek azok a jelentős tapasztalatok, melyeket hasznos megosztani más egyházakkal?

4. kérdés
Hogyan fogadták és fejlesztették tovább a különböző helyi egyházakban a „pogányok udvara” tervet?

5. kérdés
Az egyes keresztény közösségek az elkötelezettség milyen szintjén kísérelték meg az új evangelizáció útjainak felvállalását? Melyek a keresztény közösségek legsikeresebb missziós megnyílásának kezdeményezései?

6. kérdés
Melyek azok a tapasztalatok, intézmények, új csoportosulások vagy tömörülések, melyek születtek vagy elterjedtek az evangélium örömteli és vonzó hirdetése céljából.

7. kérdés
Milyen az együttműködés a plébániai közösségek és az új tapasztalatok között?

Az egyház nagyon sok erőt fektetett be a bevezető és a hitre nevelő kurzusok újjászervezésébe.

8. kérdés
A felnőtt keresztény beavatás milyen mértékben sikerült, mint közösségeinkben a hitbe való bevezetés útjának újragondolandó modellje?

9. kérdés
Milyen mértékben és milyen módon volt sikeres a keresztény beavatás eszköze?
Mennyiben segítette a keresztségi pasztorációról való új gondolkodást és a keresztség, a bérmálás és az oltáriszentség közötti kapcsolat hangsúlyozását?

10. kérdés
A keleti katolikus egyházak egységes módon szolgáltatják ki a keresztény beavatás szentségeit a gyermekeknek. Melyek az előnyei és a különlegességei ennek a tapasztalatnak? Ami a keresztény beavatásra vonatkozik, mennyiben ösztönzik őket e gondolatok és az egyházban jelenleg is végbemenő változások?

11. kérdés
A keresztségi katekumenátus mennyiben sugallta a szentségekre való felkészülés útjának újra átgondolását, azokat a közösség különböző tagjainak (főleg felnőtteknek), és nem csak az egyes érdekeltek tevékeny bevonásával a keresztény beavatás útjaiként átalakítani. Hogyan helyezkednek el a keresztény közösségek a szülők mellett az egyre nehezebbé váló hit átadásának kötelességében?

12. kérdés
Milyen fejlődést élt át a bérmálás szentsége ezen az úton, és milyen ösztönzések alapján?

13. kérdés
Hogyan sikerült a müsztagogikus utakat világosan pontosítani?

14. kérdés
A keresztény közösségeknek milyen mértékben sikerült átalakítani a hitre nevelés útját a felnőttek számára, és kifejezetten a felnőttekhez szólni, elkerülve így a veszélyt, hogy csak a gyermekekhez forduljanak?

15. kérdés
Vajon a helyi egyházak kialakítják-e világos meglátásaikat az igehirdetés szerepéről és a hit ébresztésének és a keresztségi pasztorációnak egyre nagyobb fontosságot tulajdonító szükségről?

16. kérdés
Vajon meghaladták-e már azt a fázist, amely abban állt, hogy a hitre nevelés feladatát a plébániai közösségek részéről a vallásoktatás más szereplőinek adják át (például iskolai intézményeknek), összekeverve a hitre nevelés útját a vallásban való jártasságra való kulturális nevelés alkalmi formáival?

A hitoktatás kihívása komoly sürgetéssel szólítja meg egyházainkat.

17. kérdés
Milyen fokban vagyunk képesek ennek befogadására? És milyen erőfeszítéssel?

18. kérdés
Vajon az iskola világában a katolikus intézmények jelenléte mennyiben segít válaszolni erre a kihívásra? Milyen változások foglalkoztatják ezeket az intézményeket? Milyen forrásokkal rendelkeznek, hogy válaszoljanak ezekre a kérdésekre?

19. kérdés
Milyen élő a kapcsolat eme intézmények és más egyházi intézmények között, eme intézmények és a plébániai élet között?

20. kérdés
Ezek az intézmények milyen módon tudják hallatni hangjukat a kultúra és a társadalom világában, gazdagítva a párbeszédet és a szellemi-kulturális mozgalmakat a keresztény hit tapasztalatának hangjával?

21. kérdés
Milyen kapcsolat áll fenn eme katolikus intézmények és más oktatói intézmények között, ezek és a társadalom között.

22. kérdés
Milyen módon jutnak el arra a katolikus intézmények (katolikus egyetemek, kutatóközpontok) melyek a történelem által számunkra hagyott örökség, hogy kezdeményezők lesznek abban a párbeszédben, mely az ember alapvető értékeire (az élet, a család, a béke, az igazság, a szolidaritás és a teremtés védelme) vonatkozik?

23. kérdés
Hogyan jutnak el ezek, hogy olyan eszközzé váljanak, melyek segítik az embert abban, hogy kitágítsák gondolkodásának a határait, keressék az igazságot, felismerjék Isten tervének a nyomait, mely értelmet ad a történelmünknek? És ezzel összefüggésben hogyan segítik a keresztény közösségeket, hogy támogassák és elősegítsék a mai kultúra által feltett kérdések és a mély várakozások megfejtését és meghallását.

24. kérdés
Milyen mértékben jutnak el ezek az intézmények oda, hogy önmagukat a „pogányok udvaraként” elnevezett tapasztalat keretében gondolják el? Vagyis eljutnak-e ahhoz, hogy önmagukat olyan helyként képzelik el, ahol a keresztények azt a merészséget élik meg, hogy a párbeszéd formáit hozzák létre, felmutatva az emberek legmélyebb várakozásait és Isten utáni szomjúságukat; és bevezetik ebben az összefüggésben az Istenről való kérdést, megosztva velük a kutatás tapasztalatát, és bemutatva mint egy ajándékot, a Jézus Krisztus evangéliumával való találkozást?

Az új evangelizáció terve az igehirdetésre és a tanúságtételre képzési formákat és utakat javasol.

25. kérdés
A keresztény közösségek mennyiben élik meg azon személyek meghívását, képzését és támogatását, akik tanúságtevők, mivel tudják, hogy evangelizálók és nevelők?

26. kérdés
Milyen intézményes szolgálatok jöttek létre (vagy részesültek előnyben) a leggyakrabban „ténylegesen” a helyi egyházakban ezzel a pontos evangelizációs céllal?

27. kérdés
A plébániák mennyiben engedik magukra hatni e tekintetben néhány mozgalom és karizmatikus közösség életerejét?

28. kérdés
Az elmúlt évtizedek során számos püspöki konferencia pasztorális terveik központi részévé és elsőrendű szempontjává tette a missziót és az evangelizációt: milyen eredmények születtek ebből? Hogyan tudták érzékelni a keresztény közösségeket e missziós kihívás „lelki minőségével” kapcsolatban?

29. kérdés
Az „új evangelizációra” helyezett hangsúly mennyiben segítette a papságra készülők képzési útjának átgondolását és újraszervezését. Az ezzel a képzéssel megbízott különböző intézmények (a szerzetesrendek által vezetett egyházmegyei vagy területi szemináriumok) mennyiben tudták eme elsődleges szempont alapján újraolvasni és alkalmazni életszabályaikat?

30. kérdés
A közelmúltban újonnan bevezetett diakónusi szolgálat milyen módon találta meg az evangelizációs küldetésben önazonosságának lényeges elemét?

Kránitz Mihály atya, teológus fordítása