„San Marino Köztársaság lakói atyáikhoz hűen kamatoztassák keresztény örökségüket”
– mondta a pápa az ország közéleti vezetőinek
A Szentatya beszédét a Köztársaság és a Szentszék közötti hagyományosan baráti kapcsolatokra
utalva kezdte el. Ezek a kapcsolatok az utóbbi időben egyre szilárdabbakká váltak,
most a pápa jelenléte is ezt a barátságot fejezi ki és mélyíti el.
Több mint
17 évszázaddal ezelőtt Marino diakónus prédikációját hallgatva és életszentségének
példáját látva, hívők egy csoportja elkötelezte magát az evangélium mellett. Marino
köré gyűlve új közösséget hoztak létre. San Marino lakói, magukévá téve ezt a gazdag
örökséget, mindig hűségesek maradtak a keresztény hit értékeihez, erre a szilárd alapra
építették békés létüket a demokrácia és a szolidaritás kritériumai szerint. Az évszázadok
során atyáik ezeknek a keresztény gyökereknek a tudatában gyümölcsöztették a kapott
erkölcsi és kulturális örökséget.
Ezáltal életre hívtak egy szorgalmas és
szabad népet, amely országa kicsiny területe ellenére jelentősen hozzájárult az olasz
félsziget többi népe és az egész világ civilizációjához, példát mutatva a békés együttélésről
és a kölcsönös tiszteletről.
A pápa örömmel állapította meg, hogy a köztársaság
lakói ma is ragaszkodnak az értékek e gazdag kincstárához. Arra buzdította őket, hogy
őrizzék meg és juttassák érvényre örökségüket, amely legmélyebb identitásuk alapja.
Ennek köszönhetően építhetnek olyan társadalmat, amely figyelmet fordít a személy
valódi javára, méltóságára és szabadságára, amely képes arra, hogy megőrizze minden
nép jogát a békés élethez.
Ezek a tartó oszlopai az egészséges laicitásnak,
amelynek keretein belül a polgári intézményeknek működniük kell, szüntelenül törekedve
a közjó védelmére. Az egyház, tiszteletben tartva a polgári hatalom törvényes autonómiáját,
együtt kíván működni vele az ember szolgálatában, alapvető, természetébe vésett jogai
védelmében. Az egyház azt szorgalmazza, hogy a polgári törvényhozás mindig mozdítsa
elő és védelmezze az emberi életet, fogantatásától kezdve egészen a természetes halálig.
Kéri továbbá a család megfelelő elismerését és tényleges támogatását.
Ismeretes,
hogy napjainkban megkérdőjelezik a család intézményét, mintegy kétségbe vonva értékét,
amelyről nem lehet lemondani. Ennek a következményei a leggyengébb társadalmi rétegeket
sújtják, különösen a fiatal nemzedékeket, amelyek könnyen ki vannak téve az önpusztító
függőségek rabszolgaságának. Fontos, hogy elismerjék a családot, úgy, ahogy azt Isten
alkotta meg. A család az elsődleges alany, amely örökérvényű értékekből merítve elősegítheti
a szabad és felelős személyek harmonikus növekedését, érettségét.
A pápa az
egész világra kiterjedő gazdasági nehézségek közepette bátorító szavakkal fordult
San Marino lakosságához. A II. világháborút követő időszakban ezrek és ezrek kényszerültek
kivándorolni az országból. Ezt követte a virágzás korszaka, a kereskedelemnek és a
turizmusnak köszönhetően. A relatív bőség idején gyakran előfordul, hogy megfeledkeznek
az élet keresztény értelméről és az alapvető értékekről. San Marino közössége azonban
még megőrizte legjobb energiáit: erről tanúskodnak karitatív kezdeményezései, önkéntes
mozgalmai. A pápa elismeréssel szólt a San Marinói világi és egyházi misszionáriusokról,
akik az utóbbi évtizedekben a világ minden részén hirdették Krisztus evangéliumát.
Nem hiányoznak tehát azok a pozitív erők, amelyek révén leküzdhetik a jelen nehézségeit.
San
Marino Köztársaságban is szükség van arra, hogy bátran és felelősen szembenézzenek
a problémákkal, szem előtt tartva a népre jellemző szabadságszeretetet. A Szentatya
idézte Boldog XXIII. János pápa szavait, amelyeket 1959-ben intézett a két régenskapitányhoz,
akiket hivatalos kihallgatáson fogadott a Vatikánban: „A szabadság iránti szeretet
köreitekben kifejezetten keresztény gyökerekkel dicsekedhet. Atyáitok megértették
ennek valódi jelentőségét és megtanították nektek, hogy soha ne válasszátok el nevét
Isten nevétől, aki a szabadság pótolhatatlan alapja”.
Az intézmények által
védelmezett szabadságnál nagyobb és mélyebb az a szabadság, amelyet Isten Lelke hat
át. Éltető jelenléte az emberek szívében a jóra való képesség felé irányít – mondta
beszédében Benedek pápa. A közéleti személyiségeket emlékeztette feladatukra: a nekik
kijáró jogos autonómiával építsék a földi országot, tiszteletben tartva azokat az
emberi és spirituális alapelveket, amelyekhez minden állampolgárnak csatlakoznia kell
lelkiismerete teljes felelősségével. Továbbra is tevékenyen fáradozzanak a közös értékeken
alapuló közösség építésén.
San Marino Köztársaság sajátos kulturális és vallási
jellemzőivel írja meg történelme új és nemes fejezetét, váljon egyre inkább a szolidaritás
és a béke földjévé – fejezte be beszédét a pápa. Fohászkodva a Kegyelmek Szűzanyja
közbenjárásáért, Apostoli áldását adta hallgatóságára.