XVI. Benedek pápa vasárnap délután fél 5-kor érkezett meg San Marino Szabadság terére,
a Városháza elé, ahol a két régenskapitány, Maria Luisa Berti és Filippo Tamagnini
fogadták. A katonai tiszteletadás után felhangzott a pápai, majd a San Marinói himnusz.
A Tizenkettek Tanácstermében a pápa magánbeszélgetést folytatott a régenskapitányokkal,
majd az Általános Nagytanács termében beszédet intézett a kormány és a kongresszus
tagjaihoz, a diplomáciai testület képviselőihez.
San Marino a világ legősibb
köztársasága. Történelme 301-ben kezdődik, amikor egy Dalmáciából érkezett kőfaragó
remete, Szent Marinus saját kezével épített fel egy kolostort a Titán-hegyen a Diocletianus
császár által üldözött keresztények befogadására. Az első egyházmegye a VII. és VIII.
század fordulóján jött létre. Írásos dokumentum 885-ben tesz említést a kolostorról
és a településről, amelyet San Marinóról neveztek el. A köztársaság első törvényei
1253-ból származnak. A modern kor követelményeihez alkalmazkodva San Marino, jogos
büszkeséggel, számos történelmi hagyományt megőrzött a kis állam közigazgatásában,
közéletében.
A törvényhozó hatalmat napjainkban az Általános Nagytanács gyakorolja,
amelynek 60 tagját öt évenként választják újra népszavazás útján. A parlamentként
működő tanács nevezi ki minden év április illetve október elsején a két régenskapitányt,
akik a végrehajtó hatalommal rendelkező 10 tagú Állami Kongresszus elnöki tisztségét
töltik be. Az Általános Nagytanács választja meg a Tizenkettek Tanácsának tagjait,
akik az igazságszolgáltatás felelősei az ötéves ciklus idején.
A köztársaság
az ENSZ és az Európa Tanács tagja, azonban még nem csatlakozott az Európai Unióhoz.
San Marino a nagyhatalmakkal egyenrangúan részt vesz a nemzetközi közösség életében.
Semleges állam, nem rendelkezik hadsereggel. 1974-ben bocsátotta ki alkotmányát, az
„Állampolgárok jogainak nyilatkozatát”.
San Marino Köztársaság és a Szentszék
1926-ban létesítettek egymással diplomáciai kapcsolatokat.