„Szíria szenvedése” – P. Federico Lombardi SJ eheti jegyzete az Octava Dies vatikáni
televíziós műsorban
Hónapok óta feszült a helyzet Szíriában az arab világ egyes országaihoz hasonlóan.
Mégis, a szíriai események nagy aggodalomra adnak okot az erőszak szűnni nem akarása
miatt, amely semmiféle kiúthoz sem vezet. A szíriai jezsuiták az elmúlt napokban közzé
tett fontos dokumentuma egy, a különbözőségeiben egységes nagy hagyományokkal rendelkező
ország iránt érzett szeretetről tanúskodik, amely „élő és szép mozaik”. Szíria olyan
ország, ahol ma társadalmi és politikai követelményekkel lépnek fel, amelyek egy magasabb
szintű civilizációt céloznak meg.
A jelenlegi zavart helyzetben azonban megnyílt
az út az erőszak előtt és a pusztítás, valamint a vallási közösségek közti háború
kiélesítésére törekednek. Innen szól a felhívás a párbeszédre, a szólásszabadságra
és a részvételre visszautasítva az erőszakot. A szíriai keresztények számára a nemzeti
egység életfeltétel, ők egy bátor és hiteles nemzeti párbeszéd aktív résztvevői akarnak
lenni.
A Szentatya Szíria új szentszéki nagykövetéhez intézett szavaiban e
párbeszédre ösztönöz, amelyet minden emberi személy méltóságára kell építeni. A pápa
világosan beszél a társadalmi, politikai és gazdasági életben szükséges reformokról;
szól azokról a változásokról, amelyek nem valósulhatnak meg az intolerancia, a diszkrimináció
vagy a konfliktus és még kevésbé az erőszak jegyében, hanem csakis az igazságnak,
a személy és a közösség jogainak, a kiengesztelődésnek a tükrében jöhetnek létre.
A Szentatya is megerősíti a keresztények építő szerepét a szíriai társadalomban, a
muzulmánokkal való pozitív kapcsolatukat a közjóért való közös aggodalmakban és azt
kéri a szíriai hatóságoktól, hogy vegyék figyelembe a civil társadalom elképzeléseit
és a nemzetközi elvárásokat, továbbá terjesszék ki figyelmüket a közel-keleti népeket
érintő problémák közös megoldására is. Mindenféleképpen fel kell lépni a térség felaprózódása
és a konfliktusok vég nélküli fokozódása ellen, amelyek a menekülésre kényszerítik
a népességet egyik országból a másikba, Irakból Szíriába, Szíriából Törökországba…
Meg kell térni a békére és a kiengesztelődésre vezető párbeszédre – írja heti jegyzetében
P. Lombardi jezsuita.