„Védte az egyház egységét - hajlíthatatlanul” – P. Vértesaljai László jegyzete az Osservatore Romano cikke alapján Stepinac bíboros rendíthetetlen hűségéről

„Ha valaki az igazságot teljes odaadással keresi és azt minden erejével képviseli a nagy többséggel szemben, nem marad esélye a túlélésre” – ez az „igazság” a vértanú filozófus Szókratész óta. Ez lett a sorsa a Megváltó Isten Fiának itt a földön, aki nemcsak keresője, hanem személyében teljes jogú Képviselője is volt és maradt az Igazságnak, mondván: „Ego sum via, veritas et vita” (Jn 14,6).

Azóta az emberiség és benne az egyház életében megszámlálhatatlan sokaság követte az igazság hűséges keresőit és képviselőit.

Közülük hármat említett meg XVI. Benedek pápa mostani horvátországi apostoli útja során: először Ruđer Josip Bošković dubrovniki jezsuita tudóst, akinek háromszáz éves születési évfordulóját ünnepli a tudomány világa. A fiatalok előtt a századelő horvát laikus hőse, Ivan Merz alakját emelte fel a pápa, míg a Boldogasszony és a Szent István királyunk nevét viselő zágrábi székesegyházban a nagy diktatúrák vértanújának, Alojzije Stepinac bíborosnak a sírja elé térdelt, így adván kifejezést annak a személyes tiszteletnek, melyről Benedek pápa még a Hittani Kongregáció prefektusaként szerzett személyes bizonyosságot.

Alojzije Stepinac vértanú bíboros és Mindszenty József mártír bíboros sorsa nagyon sok vonatkozásban egymásnak tükörképei. Először mindketten ugyanazt a barna-ruhás nemzeti-szocialista önkényuralmat tapasztalták meg, amely ellen mindketten teljes főpásztori tekintélyükkel léptek fel. Később mindketten ugyancsak és ugyanúgy szembeszálltak a kommunista vörös diktatúrával. A diktatúra logikája mindkét helyen és időben ugyanaz volt: beszervezés és kollaboránssá tétel, s ha ez nem megy, akkor terror és megfélemlítés. Mindszenty József veszprémi püspök teljes főpásztori ornátusában, a város utcájának nyilvánossága előtt szállt szembe a nyilasokkal. Eredménye Sopronkőhida lett. Börtön, 1944-ben. Ezt követte az újabb börtön 1948-ban. A szereplők változtak, a bíboros nem.

Alojzije Stepinac ugyancsak - a zágrábi székesegyház szószékéről - beszélt az embertelenséggel szemben, mely megbélyegezte a zsidókat és a szerbeket. Hajlíthatatlansága közismert volt. A nácizmussal szembeni állásfoglalásáról a shoát túlélő zsidók, a kommunizmus elleni kérlelhetetlenségéről maguk a vádló titoista bírók tettek tanúbizonyságot.

Vannak, akiknek sok a két vértanú bíboros kérlelhetetlensége és ismét vannak, akiknek kevés. Mindenesetre az Osservatore Romano 2011. június 8-i, szerdai száma a lap nyolcadik oldalán a „Védte az Egyház egységét” címmel épp erről a következetes és kérlelhetetlen életről szól a horvát boldog vértanú bíboros esetében.

„Jóllehet önkéntesen, de mégis a leggondosabb és legszigorúbb „posztullátorai” Alojzije Stepinac életszentségének éppen azok voltak, akik színre vitték 1946-ban azt, amit XII. Piusz a ’legszomorúbb eljárásnak’ nevezett. Stepinac első és legvérengzőbb vádlója Jakov Blažević – évekkel később – elismerte, hogy „nem is lett volna semmilyen eljárás, ha Stepinac egy kicsit „hajlékonyabb, flexibilisebb” lett volna. Mit jelent ez? Egyszerűen elfogadhatta volna Tito feltételeit: egyszóval, szakadjon el Rómától. Ezt vallotta Milovan Ðilas, a titói rendszer második embere: ’Nem viselhetjük el Róma pápájához való ragaszkodását’. Hogy az őszintét mondjam és ezt nem csak én mondom, Stepinacot ártatlanul ítélték el.” – így ír az Osservatore Romano!

A zágrábi bíboros személyéhez később és most éppen a pápalátogatás kapcsán ismételten előkerültek azok a vádak, melyek éppen szembe-mennek ezzel a kérlelhetetlenséggel. Hogy ő valamiképp „közel lett volna Pavelić hitler-barát rendszeréhez, sőt egészen a nácizmushoz! Stepinac bíboros cselekedetei és szavai jól ismertek a történészek a számára. 1946. december 13-án Louis Breier, az Egyesült Államok zsidó közösségének elnöke kijelentette: „Az egyháznak ezt a nagy emberét megvádolták nácikkal való kollaborációval. Mi zsidók tagadjuk ezt. Egyike ő azon keveseknek Európában, akik felemelkedtek a náci zsarnokság ellen, éppen abban a pillanatban, amikor a legnehezebb volt ezt tenni. Nyíltan és félelem nélkül beszélt a faji törvények ellen.”

Hajlékonyság-flexibilitás! Ez sem Szókratész, sem Jézus Krisztus, sem Alojzije Stepinac, sem Mindszenty József magatartása! Mégis időről-időre belemarnak az igazakba, mint most Alojzije Stepinacba. Ők pedig csöndben hallgatnak. Talán nekünk kellene szólni!

Alojzije Stepinac vértanú bíboros és Mindszenty József mártír bíboros sorsa nagyon sok vonatkozásban egymásnak tükörképei. Az életút végén a tükörképek azonban még nem egyeznek. Az igazság pedig türelmesen vár. Szókratész óta. Jézus Krisztus óta.