A Pápa beszéde a tudomány, a kultúra, a vallás és diplomácia világának képviselői előtt az emberi lelkiismeret alapvető jelentőségéről

XVI. Benedek pápa este negyed hétkor a zágrábi Nemzeti Színházban találkozott az ország politikai, tudományos és vállalkozói világának jeles képviselőivel, a diplomácia testület tagjaival és a különféle vallási vezetőkkel. A hétszáz férőhelyes színházat 1840-ban nyitották meg, míg jelenlegi formáját 1895-ben nyerte el. Napjainkban a horvát kulturális és szellemi élet nemzeti szentélyének tekinthető a külső megjelenésében a bécsi Nemzeti Színházhoz hasonlító műemlék épület.

Benedek pápa beszédében a lelkiismeret szerepéről szólt, amely „átlós” irányú az élet különböző területeivel szemben és alapvető jellegű egy szabad és igaz társadalom számára, akár nemzeti akár nemzetek feletti szinten. A pápa természetesen Európára gondolt, amelynek Horvátország történelmi-kulturális síkon mindig is része volt és ahová most politikai-intézményes formában is szándékozik belépni. A modern korszak nagy vívmánya, mint a lelkiismereti szabadság elismerése és garantálása továbbra is megerősítendő érték, és tovább is kell fejleszteni, de az értelem és a szabadság legyen nyitott transzcendens alapjai előtt, hogy elkerülje önmaga megsemmisítését, amelynek napjainkban sajnos nem kevés jelét már látjuk. A társadalmi és polgári élet minősége, a demokrácia minősége jórészt ettől a „kritikus” ponttól függ, ami a lelkiismeret. Ha a lelkiismeret a jelenleg uralkodó modern értelmezés jegyében a szubjektum környezetére redukálódik, amelyben a vallást és az erkölcsöt száműzik, akkor Nyugat számára nincs gyógyszer és Európa hanyatlásnak indul. Ha ellenben a lelkiismeretet újra felfedezik, mint az igazság és közjó meghallgatásának a helyét, mint az Isten és az embertestvér előtti felelősség helyét – ami az erő minden diktatúra ellen – akkor van még reménység a jövő iránt.

Benedek pápa a horvát nemzet keresztény örökségének kulturális és tudományos eredményeit méltatva külön megemlékezett a Dubrovnikban 300 évvel ezelőtt, 1711. május 18-án született Josip Boskovics tudós jezsuita atyáról. Ő nagyon jól személyesítette meg a hit és tudomány közötti szerencsés kapcsolatot. Főműve – amelyet Bécsben és Velencében is kiadtak - „A természetfilozófia elmélete” címet viseli és alcíme pedig a módszertanára utal: „a természet erőinek egyetlen törvénye szerint”. A tudós jezsuita az elemzés és a sokirányú tudás embere, de él benne a szenvedély az egység iránt, ami jellemző a katolikus kultúrára. Ezért is reményteli jel Katolikus Egyetem alapítása Horvátországban. A pápa reményének adott hangot, hogy az új egyetem járuljon hozzá a kortárs kultúra különféle területeinek egységéhez. Beszéde záró részében a pápa a lelkiismeret formálás egyházi szerepvállalását érintette. Itt nyújtja az egyház a társadalomnak a legsajátosabb és legdrágább hozzájárulását. Kezdődik rögtön a családban, mely a plébániákon kap különös segítséget, majd az iskolákban, a gyermekek és a fiatalok nevelésében ölt konkrét formát.

(vl)