100 éves a Pápai Egyházzenei Intézet – XVI. Benedek levele Grocholewski bíboroshoz

A Szentatya az intézet nagykancellárjához, a lengyel bíboroshoz írt levelét május 26-án olvasták fel az egyházzenével foglalkozó nemzetközi kongresszus megnyitása alkalmából, amely június 1-jén ér véget.

A liturgia valódi alanya az egyház és ilyen értelemben az egyházzene feladata, hogy megérintse a hallgatóságot visszatükrözve a szertartás imáinak, méltóságának és szépségének értelmét – írja a pápa. Ma talán a popzene befolyásolja negatívan a liturgikus zenét, száz évvel ezelőtt az opera áriák töltöttek be hasonló szerepet. X. Piusz pápa úgy döntött, hogy az egyházzene nem adhat teret a nem hozzáillő zenei partitúráknak, amelyek nem tudják kifejezni a szoros kapcsolatot a hangjegyek és a liturgia isteni értelme között. Ezért hozta létre X. Piusz 1911-ben az Egyházzenei Főiskolát, amelyet 20 évvel később XI. Piusz pápai intézeti rangra emelt. A X. Piusz által elindított átfogó reform felismerhető abban, hogy az egyháznak szüksége van egy tanulmányi és oktatási központra, amely képes hűséggel és szakértelemmel közvetíteni a zeneszerzőknek, a liturgia-szakértőknek és a kórusvezetőknek a pápa által kijelölt irányelveket.

XVI. Benedek levelében kiemel egy a szívéhez közel álló aspektust, vagyis azt, hogy a természetes fejlődésben is felismerhető az egyházzenére vonatkozó egyházi tanítás alapvető folytonossága a liturgiában. VI. Pál és II. János Pál hangsúlyozták az egyházzene célját és a hagyomány alapvető kritériumait; a nyelvezet egyetemességét; a liturgikus szövegekhez és gesztusokhoz való hűséget; a helyi kultúrához való alkalmazkodást; a gregorián zene prioritását, amely az egyházzene legmagasabb fokú modellje; hangsúlyozták továbbá az egyház liturgikus örökségét képező különböző kifejezési formákat, mint pl. a polifóniát, valamint a „schola cantorum” jelentőségét, különösen a székesegyházakban.

Majd XVI. Benedek felteszi a kérdést: mi a liturgia hiteles alanya? A válasz egyszerű: az egyház. Nem az egyén vagy a közösség, amely a liturgiát bemutatja, hanem elsősorban Isten tevékenysége, amely az egyházon keresztül nyilvánul meg, amely gazdag történettel, hagyománnyal és kreativitással rendelkezik. A liturgia tehát az egyházzene is az egészséges hagyomány és a legitim fejlődés közötti helyes és állandó kapcsolatból él,. Ez a két koncepció kölcsönösen áthatja egymást, mert a hagyomány egy élő valóság, amely magába foglalja a fejlődés alapelvét, ahogy ezt a zsinati atyák világosan hangsúlyozták – mutat rá levelében XVI. Benedek, amelyet a Pápai Egyházzenei Intézet centenáriumára írt.

(sv)