A kalózok fogságában lévő tengerészek emberi drámája – az Elvándorlók és Úton lévők Pápai Tanácsának nyilatkozata

A vatikáni dikasztérium már több ízben felhívta a közvélemény figyelmét a tengeri kalózkodás tragikus valóságára. A kalózok 2010-ben 445 támadást hajtottak végre, 53 hajót ejtettek foglyul, 1.181 tengerészt raboltak el. A jelenség továbbra sem csökken.

Idén 214 újabb támadásról érkezett hír, amely 26 hajót érint. Jelenleg 522 tengerész még mindig a kalózok foglya. A támadásokat főleg Szomália partjainál hajtják végre, de a tengeri kalózkodás kihívást jelent az egész világnak. Globális, átfogó választ igényel, mivel a könnyen és azonnal megszerezhető nyereség délibábja a nemzetközi bűnszervezetek figyelmét is felkeltette.

Az Elvándorlók és Úton lévők Pápai Tanácsa felhívást intéz a kormányokhoz és a nemzetközi szervezetekhez, hogy mielőbb épségben juttassák vissza szeretteikhez a fogságban élő tengerészeket. A hajótulajdonosok megelőző intézkedésekkel garantálják tengerészeik biztonságát, ne pusztán szállítmányaikat biztosítsák be. Kalóztámadás esetén, ha a tengerészek fogságba esnek, gondoskodjanak hozzátartozóik azonnali támogatásáról.

A foglyul ejtett tengerészek ne veszítsék el a reményt, hogy hamarosan viszontlátják szeretteiket.

A tengerészek hozzátartozói forduljanak vigasztalásért a Stella Maris – Tenger Csillaga központokhoz, amelyek biztos kikötőt és a reménység világítótornyát jelentik.

A keresztény közösségek imádkozzanak Máriához, a Tenger Csillagához, hogy oltalmazza a tengeren dolgozókat minden lehetséges veszélytől. Támogassa mindazokat, akik a kalózok foglyaként életük sötét pillanatait élik át.

A kalózok pedig vessenek véget bűntetteiknek, ébredjenek tudatára annak a súlyos drámának, amelyet a tengerészeknek és családjaiknak okoznak, bánjanak velük tisztelettel és emberségesen.

A Tengeri Apostolkodás munkatársai készen állnak arra, hogy együttműködjenek a kormányokkal, a nemzetközi szervezetekkel, a hajótársaságokkal és a szakszervezetekkel, hogy enyhítsék az elrabolt tengerészek szenvedését, hogy spirituális és pszichológiai támaszt nyújtsanak családtagjaiknak – olvassuk az Elvándorlók és Úton lévők Pápai Tanácsa által május 26-án kibocsátott közleményben.

(vm)