A Hittani Kongregáció levele a püspöki konferenciákhoz az egyháziak által kiskorúak
ellen elkövetett szexuális visszaélések kezeléséről
Az elmúlt napokban (május 3-ai dátummal) a Hittani Kongregáció levelet intézett minden
püspöki karhoz, hogy segítséget nyújtson a püspöki karoknak irányvonalak kidolgozásához
az egyházi személyek által kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélések kezeléséhez.
A püspöki karoknak jövő év, 2012 május végéig kell ezeket az irányelveket megfogalmazniuk
és eljuttatniuk a Hittani Kongregáció prefektusához William Levada bíboroshoz. Kívánatos,
hogy ebben a munkában a szerzetes elöljárók is részt vegyenek, hogy így tehát ne csak
az egyházmegyés papság álláspontja szerepeljen. A Hittani Kongregáció püspöki karokhoz
intézett levelét a Szentszék sajtóirodája május 16-án tette közzé.
A levél
három nagy fejezetben és ezeken belül számos pontban foglalja össze az irányvonalak
kidolgozásához szükséges szempontokat.
Az egyház a püspökön vagy általa megbízott
személyen keresztül mindenkor álljon készen arra, hogy meghallgassa az áldozatot és
a hozzátartozókat és nyújtson számukra spirituális és pszichológiai segítséget. Lelkipásztori
látogatásai során erre a pápa maga adott példát, amikor készségesnek mutatkozott,
hogy találkozzon a molesztálások áldozataival és megértő szavakat intézzen hozzájuk.
Egyes országokban már kidolgoztak egyházi környezetek számára nevelői programokat,
hogy ezzel „biztos környeztet” nyújtsanak a gyermekeknek. Ezek a programok segítik
a szülőket, a lelkipásztorokat, a nevelőket abban is, hogy felismerjék az esetleges
visszaélés jeleit és megfelelő intézkedéseket hozzanak.
Másik létfontosságú
kérdés a leendő papok és szerzetesek képzése. A Hittani Kongregáció levele emlékeztet
Boldog II. János Pál 2002-ben elhangzott szavaira, miszerint „a papságban és a szerzetesi
életben nincs hely olyan személy számára, aki bántja a fiatalokat.” Ezek a szavak
egyértelmű felhívást tartalmaznak a püspökök, a szerzetes elöljárók és a leendő papok
és szerzetesek képzésével foglakozók személyes felelősségét tekintve. Különös figyelmet
kell fordítani azokra az esetekre, amikor egyik szemináriumból a másikba, vagy egyik
szerzetes intézetből a másikba helyeznek át jelölteket. Ezekben az esetekben a valós
helyzetnek megfelelő tájékoztatásra van szükség.
A püspök kötelessége, hogy
atyaként és testvérként bánjon a papokkal, gondot fordítson képzésükre, figyelmeztesse
papjait a kártételre, amelyet a szexuális visszaéléssel okoz, büntetőjogi felelősségére
az egyházi és a polgári törvény előtt. A püspök legyen különösen éber abban, hogy
felismerje a visszaélések esetleges jeleit bárki kövesse el azt kiskorúak ellen. A
püspök a legnagyobb elkötelezettséggel foglalkozzon az esetleges molesztálásokkal
mindkét fél tisztelete jegyében. A Hittani Kongregáció levele ugyanakkor leszögezi
azt is, hogy a megvádolt személy mindaddig ártatlannak tekintendő, amíg bűnösségét
be nem bizonyították.
A levél egy rendkívül fontos paragrafusa a polgári hatóságokkal
való együttműködés kérdésével foglalkozik. A kiskorúak elleni szexuális visszaélés
az egyházi törvények és a polgári törvénykönyv szerint egyaránt büntetés alá eső cselekedet.
Mindenkor követni kell a polgári törvénykönyv előírásait a bűntény illetékes hatóságok
elé terjesztésével, ám a szentségi belső fórum megsértése nélkül. A polgári hatóságokkal
való együttműködés egyházi intézmény esetében érvényes egyaránt egyházi vagy világi
személyzetre.
A Hittani Kongregáció levele részletesebben foglalkozik a kérdéssel
kapcsolatos érvényes egyházi törvényhozással. Ezekből fény derül arra, hogy előbb
II. János Pál és Joseph Ratzinger bíboros, majd XVI. Benedek pápa határozottan elkötelezte
magát annak érdekében, hogy ezzel a súlyos kérdéssel megfelelő módon nézzenek szembe.
A levél leszögezi, hogy az ügy első vizsgálata a püspökök és a szerzetes elöljárók
hatáskörébe tartozik. Amennyiben a vád hihetőnek bizonyul, a továbbiakban a Hittani
Kongregáció foglalkozik az esettel. Miután a kérdést megvizsgálták a Hittani Kongregáció
előírja a püspök vagy a szerzetes elöljáró számára a további lépések megtételét. A
vádlottnak joga van az elfogulatlan védelemhez, úgy, hogy tiszteletben tartsák az
egyház és az áldozat javát egyaránt. A végleges büntetés kiszabása, mint pl. a klerikusi
állapottól való megfosztás, bűntető jogi eljárás lefolytatásával jár. A bűnösnek minősülő
egyházi személy ellen általában két fajta egyházjogi büntetés jár. Az egyik a nyilvános
szolgálat teljes vagy részleges megvonása, vagy a súlyosabb, az előbb említett egyházi
állapot elveszítése.
A Hittani Kongregáció levele egy sor útmutatással zárul,
amelyek hangsúlyozzák elsősorban a püspökök és a szerzetes elöljárók elsőrendű felelősségét.
Hangsúlyozza, hogy támogatást kell adni az áldozatoknak, tisztelettel kell bánni a
feljelentővel és biztosítani kell a magánélet és a jó hírnév (privacy) védelmének
jogát, továbbá megfelelő módon szem előtt kell tartani az egyes országok polgári törvényhozását.
Végül ki kell zárni a nyilvános szolgálatba visszatérést, ha ez veszélyt jelent kiskorúak
számára, vagy botrány a közösség előtt.
P. Federico Lombardi, vatikáni szóvivő
jegyzéket tett közzé a Hittani Kongregáció leveléről. Ebben a jezsuita szerzetes megállapítja,
hogy a levél új és fontos lépést jelent az egész egyház számára abban, hogy minél
hatékonyabban és távolba tekintve adjon választ az egyházi személyek által elkövetett
szexuális visszaélések csapására. Az egyház ezáltal is szeretné megújítani nevelői
küldetése és tanúságtétele teljes szavahihetőségét és hozzájárulni ahhoz, hogy megteremtse
azokat a biztos nevelői helyeket, amelyekre oly nagy szükség van az egész társadalom
számára.