„A szexualitás valódi vonzereje az Isten szeretete által megnyíló távlatok nagyságából születik” – XVI. Benedek beszéde a II. János Pál Pápai Intézet konferenciájának résztvevőihez

A házasság és a család tanulmányozásával foglalkozó intézményt Karol Wojtyła pápa alapította 30 évvel ezelőtt, ugyanabban az évben, amikor merényletet követtek el ellene a Szent Péter téren – emlékeztetett XVI. Benedek.

A test és szeretet teológiájának összepárosításában található meg az ember útjának egysége. Ezt az útmutatást jelölte ki a pápa a Michelangelo festményein látható meztelen alakok példájából kiindulva. Olyan testek ezek, amelyekben fény, élet és ragyogás lakozik. A nagy művész így akarta bemutatni, hogy testünk misztériumot rejt magában: a lélek megnyilvánul és működik benne. Isten tervében nincs tehát ellentét test és lélek között. Ádám és Éva teste tökéletes harmóniában jelenik meg a bűnbeesés előtt: az érosz az isteni szeretet elfogadása és annak viszonzása. A szeretetben az ember újjáteremtődik, vagyis egy új élet kezdődik, a két személy új egységének élete egy testben.

A szexualitás valódi vonzereje e megnyíló horizont nagyságából születik: az átfogó szépség, a másik személy és a „mi” univerzuma, amely az egységből születik; a szeretetközösség ígérete, amely ebben rejtőzik; az új termékenység; az út, amelyet a szeretet nyit meg Isten felé, aki a szeretet forrása. Az egy testben való egyesülés az egész életre szóló egység, hogy a férfi és a nő egy lélekké váljon. Így jön létre az út, amelyben a test megtanítja számunkra az idő értékét, a szeretetben való lassú megérést.

Ennek fényében a szüzesség új értelmet nyer. Nem az élvezetekre és az élet örömére adott „nem”-et jelenti, hanem a nagy „igen”-t a szeretetre, mint a személyek közötti mély kommunikációra. Ez időt és tiszteletet igényel, mint a teljesség felé való közös haladás útja, és mint a szeretet, amely képessé válik az élet nemzésére és a születő új élet nagylelkű befogadására.

A test egy negatív nyelvezetet is magába foglal: a másik elnyomásáról, a birtoklás és a kihasználás vágyáról beszél nekünk. Mindazonáltal tudjuk, hogy ez a nyelvezet nem tartozik Isten eredeti tervéhez, hanem a bűn gyümölcse.

Amikor a test elszakad a Teremtőhöz fűződő gyermeki kapcsolatától, a test fellázad az ember ellen és elveszti a szeretetközösség kinyilvánítására kapott képességét és birtoklás tárgyává válik. Nem ez talán a szexualitás drámája, amely ma a test és az emotivitás szűk körébe van bezárva, ami azonban csak egy magasabb rendű dologra hivatottságban teljesedhet be? – tette fel a kérdést XVI. Benedek.

Isten azonban felajánlja az ember számára a test megváltásának útját, amelynek nyelvezetét a család őrzi. Ez ugyanis az a hely, ahol a test és a szeretet teológiája összekapcsolódik. Itt tanuljuk meg a test jóságát a szülőktől kapott szeretet megtapasztalásában. Itt éljük meg önmagunk odaajándékozását egy testben, a házastársi szeretetben, amely összeköti a feleket. Itt tapasztaljuk meg a szeretet termékenységét és az élet itt kapcsolódik össze a másik nemzedékekével. A családban fedezi fel az ember a saját kapcsolati képességét másokkal, nem, mint autonóm egyén, aki megvalósítja önmagát, hanem mint gyermek, házastárs, szülő, akinek az identitása abban gyökerezik, hogy a szeretetre kapott meghívást, valamint, hogy elfogadja azt másoktól és másoknak ajándékozza magát.

A megtestesüléssel hozzájárulunk Isten alázatos lépéséhez, amellyel lealacsonyodik a testhez, hogy majd aztán felemelje magához: a testet, Ádámban a vétkest, Krisztus emeli fel és váltja meg. Olyan test ez, amely egyre inkább megtelik fénnyel és Szentlélekkel, Istennel. Ebben a megközelítésben a test teológiája elkerüli annak a veszélyét, hogy felületessé váljon és befogadja a szeretetre kapott meghívás nagyságát. Ez a személyek szeretetközösségére szóló hivatás a szüzesség és a házasság életformájának kettősségében – zárta beszédét XVI. Benedek a II. János Pál Pápai Intézet által szervezett konferencia résztvevőihez.

(sv)