Zsidók és keresztények működjenek együtt egy jobb világért - XVI. Benedek pápa szavai
a B’ nai B’ rith nemzetközi zsidó szervezet küldöttségéhez
A Szentatya csütörtökön délelőtt fogadta a „B’ nai B’ rith International” humanitárius
és emberjogi zsidó szervezet képviselőit. Az 1843-ban New York-ban alapított szervezet
egyik fő célkitűzése a rasszizmus és az antiszemitizmus elleni küzdelem. A nemzetközi
szervezet ma már 50 országban van jelen.
A Szentatya angol nyelvű beszédében
felidézte, hogy először 5 évvel ezelőtt fogadta egy küldöttségüket. A pápa elismerését
fejezte ki a katolikus-zsidó párbeszéd érdekében végzett tevékenységükért, nevezetesen
pl. aktív részvételükért azon a találkozón, amelyet a Katolikus-Zsidó Nemzetközi Közös
Bizottság február végén Párizsban tartott. Ennek során megemlékeztek a katolikusok
és a zsidók közötti párbeszéd 4 évtizedéről. „Mindarra, ami ez alatt a negyven év
alatt történt, tekintsünk úgy, mint az Úr nagy ajándékára és hálás szívvel mondjunk
köszönetet Istennek, aki végtelen és örök bölcsességgel vezeti lépteiket” - mondta
a Szentatya.
Sok alkalom kínálkozik a zsidók és a keresztények együttműködésére
azért, hogy Isten terveinek megfelelően a világ jobb legyen. Gondoljunk a szeretet
konkrét tetteire, a szegények szolgálatára. Ám a legfontosabb dolog, amit a zsidók
és a keresztények tehetnek az, ha közösen tanúskodnak a hitről, miszerint minden férfi
és minden nő Isten képmása és ezért máltóságát senki nem vitathatja el. Ez a meggyőződés
nyújtja a legbiztosabb alapot ahhoz, hogy előmozdítsuk minden ember elidegeníthetetlen
jogait. A vallásos emberek a hit által válnak képessé arra, hogy szembenézzenek a
hatalmas kihívásokkal ebben a villámgyorsan változó mai világban. Vallásból fakadó
kötelességünk, hogy küzdjünk a szegénység, az igazságtalanság, a diszkrimináció és
az egyetemes emberi jogok elvitatása ellen.
A Szentatya emlékeztetett arra
is, hogy márciusban tartották Jeruzsálemben az Izraeli Nagy Rabbinátus és a Zsidósággal
való vallási kapcsolatok Szentszéki Bizottsága találkozóját. Főként arról volt szó,
hogy miként lehet elősegíteni a vallásnak az életben és a társadalomban betöltött
szerepét. A vallás tesz képessé arra, hogy kiigazítsuk az emberi személy és a társadalmi
együttélés pusztán horizontális és következésképpen nem teljes szemléletét.
A
hívő embereknek a transzcendenciáról kell tanúbizonyságot tenniük, a láthatatlan valóságok
felé irányulniuk, amelyek túlmutatnak rajtunk és abban a meggyőződésben öltenek testet,
hogy szeretettel teli és irgalmas Gondviselés vezeti az emberiséget a történelemben
és nem számít, hogy mennyire nehéz és veszélyes az út, amely mentén haladunk. A Szentatya
Jeremiás próféta bizalommal teli szavaival búcsúzott vendégeitől: „Tudom milyen terveket
gondoltam el felőletek - mondja az Úr. Ezek a tervek békére vonatkoznak, nem a pusztulásra,
mert reménységgel teli jövőt szánok nektek”.