Zsidók és keresztények működjenek együtt egy jobb világért - XVI. Benedek pápa szavai a B’ nai B’ rith nemzetközi zsidó szervezet küldöttségéhez

A Szentatya csütörtökön délelőtt fogadta a „B’ nai B’ rith International” humanitárius és emberjogi zsidó szervezet képviselőit. Az 1843-ban New York-ban alapított szervezet egyik fő célkitűzése a rasszizmus és az antiszemitizmus elleni küzdelem. A nemzetközi szervezet ma már 50 országban van jelen.

A Szentatya angol nyelvű beszédében felidézte, hogy először 5 évvel ezelőtt fogadta egy küldöttségüket. A pápa elismerését fejezte ki a katolikus-zsidó párbeszéd érdekében végzett tevékenységükért, nevezetesen pl. aktív részvételükért azon a találkozón, amelyet a Katolikus-Zsidó Nemzetközi Közös Bizottság február végén Párizsban tartott. Ennek során megemlékeztek a katolikusok és a zsidók közötti párbeszéd 4 évtizedéről. „Mindarra, ami ez alatt a negyven év alatt történt, tekintsünk úgy, mint az Úr nagy ajándékára és hálás szívvel mondjunk köszönetet Istennek, aki végtelen és örök bölcsességgel vezeti lépteiket” - mondta a Szentatya.

Sok alkalom kínálkozik a zsidók és a keresztények együttműködésére azért, hogy Isten terveinek megfelelően a világ jobb legyen. Gondoljunk a szeretet konkrét tetteire, a szegények szolgálatára. Ám a legfontosabb dolog, amit a zsidók és a keresztények tehetnek az, ha közösen tanúskodnak a hitről, miszerint minden férfi és minden nő Isten képmása és ezért máltóságát senki nem vitathatja el. Ez a meggyőződés nyújtja a legbiztosabb alapot ahhoz, hogy előmozdítsuk minden ember elidegeníthetetlen jogait. A vallásos emberek a hit által válnak képessé arra, hogy szembenézzenek a hatalmas kihívásokkal ebben a villámgyorsan változó mai világban. Vallásból fakadó kötelességünk, hogy küzdjünk a szegénység, az igazságtalanság, a diszkrimináció és az egyetemes emberi jogok elvitatása ellen.

A Szentatya emlékeztetett arra is, hogy márciusban tartották Jeruzsálemben az Izraeli Nagy Rabbinátus és a Zsidósággal való vallási kapcsolatok Szentszéki Bizottsága találkozóját. Főként arról volt szó, hogy miként lehet elősegíteni a vallásnak az életben és a társadalomban betöltött szerepét. A vallás tesz képessé arra, hogy kiigazítsuk az emberi személy és a társadalmi együttélés pusztán horizontális és következésképpen nem teljes szemléletét.

A hívő embereknek a transzcendenciáról kell tanúbizonyságot tenniük, a láthatatlan valóságok felé irányulniuk, amelyek túlmutatnak rajtunk és abban a meggyőződésben öltenek testet, hogy szeretettel teli és irgalmas Gondviselés vezeti az emberiséget a történelemben és nem számít, hogy mennyire nehéz és veszélyes az út, amely mentén haladunk. A Szentatya Jeremiás próféta bizalommal teli szavaival búcsúzott vendégeitől: „Tudom milyen terveket gondoltam el felőletek - mondja az Úr. Ezek a tervek békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek”.

(ik)