„Velence legyen továbbra is találkozási pont a különféle kultúrák és vallások között” – a pápa beszéde a lagúnák városában

Velence, a legkülönbözőbb származású, kultúrájú, nyelvű és vallású személyek és közösségek találkozópontja. Arra kapott meghívást, hogy fontos felelősséget vállaljon, előmozdítva a befogadás és a javakban való osztozás kultúráját, a párbeszéd hídját építve népek és nemzetek között. Velence támogassa az egyetértés és a szeretet kultúráját, amelynek szilárd alapja az evangélium – ezekkel a szavakkal köszöntötte XVI. Benedek pápa a Szent Márk téren a város polgárait.

Majd így folytatta beszédét: „Atyáitok jól tudták, hogy az emberi élet Isten kezében van és áldása nélkül hiábavaló az ember munkája”. A Szentatya arra kérte az Urat, hogy mindnyájuknak adjon őszinte és gyümölcsöző hitet, amely képes nagy reményeket táplálni és a közjóra való türelmes törekedésre késztet. Arra szólította fel Velence lakóit, hogy szüntelenül keressék és őrizzék meg a hit és az értelem közötti összhangot, amely lehetővé teszi a valódi jó iránti érzéket. A polgári közösség döntéseit ösztönözzék mindig az emberi természet mély igazságainak megfelelő etikai alapelvek. Az ember nem mondhat le a rávonatkozó igazságról anélkül, hogy ne szenvedne kárt a személyes felelősség érzéke, a mások iránti szolidaritás, a gazdasági és munkakapcsolatok becsületessége.

A pápa örömmel köszöntötte a lagúnák népét. Azért jött el közéjük, hogy erősebbre fűzze annak a szoros szeretetközösségnek a szálait, amely történelmileg Róma püspökéhez kapcsolja őket. Sokan őrzik még Albino Luciani pátriárka élő emlékezetét, aki ennek a földnek a fia volt, és aki I. János Pál névvel került Péter székébe. Hogyan felejthetnénk el Angelo Giuseppe Roncalli-t, XXIII. János pápát, akit az egyház az oltár dicsőségére emelt és a boldogok sorába iktatott? Emlékezzünk még Giuseppe Sarto pátriárkára, a későbbi Szent X. Piuszra, aki életszentségével továbbra is példát mutat a velencei helyi egyház és az egyetemes egyház számára. A pápák Velence iránti gondoskodását tanúsítják Isten Szolgája, VI. Pál, valamint Boldog II. János Pál apostoli látogatásai is – mondta mostani utóduk, XVI. Benedek.

A velencei hagyományoknak megfelelően a város lakói a Szent Márk téren fogadták a pápát. Ez a varázslatos hely mintegy kaput nyit a város szívébe. Innen nézve a tekintet átöleli a békességet árasztó Szent Márk medencét, az elegáns Dózse-palotát, a Szent Márk bazilika csodálatos épületegyüttesét, az „Adria gyöngyének” nevezett város egyedülálló sziluettjét.

Ez a város szépségénél, történelménél és polgári hagyományainál fogva évszázadokon át megfelelt sajátos hivatásának és betöltötte a híd szerepét nyugat és kelet között – állapította meg a Szentatya. Ez a sajátos hivatás korunk új perspektívái és összetett kihívásai között, továbbra is jelentős.

A műemlékek ragyogó szépsége, az évszázados intézmények híre a dicsőséges múltat bizonyítja és szól a velencei nép természetéről: becsületes és szorgalmas emberek, akik nagy érzékenységgel és szervezőkészséggel rendelkeznek. A mindennapi nyelvben ezt „józan észnek” nevezzük. A polgári, kulturális és művészeti hagyományoknak ez az öröksége termékenyen fejlődött a keresztény hit befogadásának köszönhetően is, amelynek gyökerei mélyre nyúlnak vissza, arra az időre, amikor a lagúna partján megjelentek az első települések. Az évszázadok múlásával az első evangelizálók által átadott hit egyre mélyebben áthatotta a társadalom szövetét, mígnem annak szerves részévé vált. Ezt tanúsítják a csodálatos templomok és istentiszteleti helyek, amelyek mindenütt megtalálhatók a velencei kis utcák (calle), csatornák és hidak között.

A pápa két fontos kegyhelyet emelt ki, amelyeket a velenceiek – két különböző korban – fogadalomból építtettek. Arra kérték az isteni Gondviselést, hogy szabadítsa meg a várost a pestis csapásától. Az egyik a Megváltó bazilika, a másik pedig az Egészség Szűzanyja nevet viselő kegyhely. XVI. Benedek végül azért imádkozott Istenhez, hogy árassza ki áldását Velencére és környékére. Az alkony leszálltával a pápa kérte a híveket: készüljenek vasárnap megünneplésére a húsvéti időszak örömével, valamint azzal a bizonyossággal, hogy a Feltámadt Jézus legyőzte a halált és minket is élete részeseivé kíván tenni.

(vm)