„Velence legyen továbbra is találkozási pont a különféle kultúrák és vallások között”
– a pápa beszéde a lagúnák városában
Velence, a legkülönbözőbb származású, kultúrájú, nyelvű és vallású személyek és közösségek
találkozópontja. Arra kapott meghívást, hogy fontos felelősséget vállaljon, előmozdítva
a befogadás és a javakban való osztozás kultúráját, a párbeszéd hídját építve népek
és nemzetek között. Velence támogassa az egyetértés és a szeretet kultúráját, amelynek
szilárd alapja az evangélium – ezekkel a szavakkal köszöntötte XVI. Benedek pápa a
Szent Márk téren a város polgárait.
Majd így folytatta beszédét: „Atyáitok
jól tudták, hogy az emberi élet Isten kezében van és áldása nélkül hiábavaló az ember
munkája”. A Szentatya arra kérte az Urat, hogy mindnyájuknak adjon őszinte és gyümölcsöző
hitet, amely képes nagy reményeket táplálni és a közjóra való türelmes törekedésre
késztet. Arra szólította fel Velence lakóit, hogy szüntelenül keressék és őrizzék
meg a hit és az értelem közötti összhangot, amely lehetővé teszi a valódi jó iránti
érzéket. A polgári közösség döntéseit ösztönözzék mindig az emberi természet mély
igazságainak megfelelő etikai alapelvek. Az ember nem mondhat le a rávonatkozó igazságról
anélkül, hogy ne szenvedne kárt a személyes felelősség érzéke, a mások iránti szolidaritás,
a gazdasági és munkakapcsolatok becsületessége.
A pápa örömmel köszöntötte
a lagúnák népét. Azért jött el közéjük, hogy erősebbre fűzze annak a szoros szeretetközösségnek
a szálait, amely történelmileg Róma püspökéhez kapcsolja őket. Sokan őrzik még Albino
Luciani pátriárka élő emlékezetét, aki ennek a földnek a fia volt, és aki I. János
Pál névvel került Péter székébe. Hogyan felejthetnénk el Angelo Giuseppe Roncalli-t,
XXIII. János pápát, akit az egyház az oltár dicsőségére emelt és a boldogok sorába
iktatott? Emlékezzünk még Giuseppe Sarto pátriárkára, a későbbi Szent X. Piuszra,
aki életszentségével továbbra is példát mutat a velencei helyi egyház és az egyetemes
egyház számára. A pápák Velence iránti gondoskodását tanúsítják Isten Szolgája, VI.
Pál, valamint Boldog II. János Pál apostoli látogatásai is – mondta mostani utóduk,
XVI. Benedek.
A velencei hagyományoknak megfelelően a város lakói a Szent Márk
téren fogadták a pápát. Ez a varázslatos hely mintegy kaput nyit a város szívébe.
Innen nézve a tekintet átöleli a békességet árasztó Szent Márk medencét, az elegáns
Dózse-palotát, a Szent Márk bazilika csodálatos épületegyüttesét, az „Adria gyöngyének”
nevezett város egyedülálló sziluettjét.
Ez a város szépségénél, történelménél
és polgári hagyományainál fogva évszázadokon át megfelelt sajátos hivatásának és betöltötte
a híd szerepét nyugat és kelet között – állapította meg a Szentatya. Ez a sajátos
hivatás korunk új perspektívái és összetett kihívásai között, továbbra is jelentős.
A műemlékek ragyogó szépsége, az évszázados intézmények híre a dicsőséges
múltat bizonyítja és szól a velencei nép természetéről: becsületes és szorgalmas emberek,
akik nagy érzékenységgel és szervezőkészséggel rendelkeznek. A mindennapi nyelvben
ezt „józan észnek” nevezzük. A polgári, kulturális és művészeti hagyományoknak ez
az öröksége termékenyen fejlődött a keresztény hit befogadásának köszönhetően is,
amelynek gyökerei mélyre nyúlnak vissza, arra az időre, amikor a lagúna partján megjelentek
az első települések. Az évszázadok múlásával az első evangelizálók által átadott hit
egyre mélyebben áthatotta a társadalom szövetét, mígnem annak szerves részévé vált.
Ezt tanúsítják a csodálatos templomok és istentiszteleti helyek, amelyek mindenütt
megtalálhatók a velencei kis utcák (calle), csatornák és hidak között.
A pápa
két fontos kegyhelyet emelt ki, amelyeket a velenceiek – két különböző korban – fogadalomból
építtettek. Arra kérték az isteni Gondviselést, hogy szabadítsa meg a várost a pestis
csapásától. Az egyik a Megváltó bazilika, a másik pedig az Egészség Szűzanyja nevet
viselő kegyhely. XVI. Benedek végül azért imádkozott Istenhez, hogy árassza ki áldását
Velencére és környékére. Az alkony leszálltával a pápa kérte a híveket: készüljenek
vasárnap megünneplésére a húsvéti időszak örömével, valamint azzal a bizonyossággal,
hogy a Feltámadt Jézus legyőzte a halált és minket is élete részeseivé kíván tenni.