„Duc in altum” – P. Federico Lombardi SJ eheti jegyezte az Octava Dies vatikáni televíziós műsorban

„Amikor láttam, hogy kiemelték a testét őrző koporsót a sírból, ezt gondoltam: Íme, visszatér hozzánk!”. Dziwisz bíboros így fogalmazott szombat este az imavirrasztáson arról az érzésről, amely minden ott jelenlévőnek eltöltötte a szívét e pillanatban és mindenkinek, aki még egyszer sorba állt, hogy lerója tiszteletét az új boldog földi maradványai előtt úgy, mint halála után történt.

Természetesen a hívő ember számára II. János Pál élő és mindig jelenlévő személy maradt, viszont tagadhatatlan, hogy a boldoggá avatás napjai során újra visszatért Isten népe közé imában és ünnepben egyaránt. A kegyelem napjai voltak, és ezáltal értjük meg igazán a boldoggá avatások jelentőségét és valódi értelmét az egyház életében.

A hatalmas embertömegben, amely egy egész éjszakán át várt, hogy a Szent Péter tér közelébe juthasson, számos fiatal család volt jelen gyermekeikkel, akik minden bizonnyal nem ismerhették Wojtyła pápát, azonban az ő fiatal nemzedéke utódainak számítanak.

II. János Pál jól tudta, hogy küldetése az egyház bevezetése a harmadik évezredbe. A nagy jubileumi év végén így szólt hozzánk, Isten egész népéhez: „Duc in altum” – Evezz a mélyre!”. Az egyház a harmadik évezred tengerének mélyére evez tudva azt, hogy számíthat egy hatékony közbenjárójának támogatására, aki arra hívja, hogy ne féljen. XVI. Benedek visszahangozza imáját: „Segítsd Isten népét hite megőrzésében. Sokszor megáldottál minket, ma így imádkozunk hozzád: Szentatyánk, áldj meg bennünket!”.

(hh)