„Csak Krisztustól származhat az emberiség reménye és jövője” – a Szentatya köszöntő beszéde Aquileia főterén

A pápa köszöntötte Triveneto egyházi és polgári vezetőit, híveit, valamint a Szlovéniából, Horvátországból, Ausztriából és Bajorországból érkezett zarándokokat. Csodálattal adózott Aquileia ősi történetének, amely 181-ben kezdődött és évszázadokon át virágzott. A város a római birodalomban a kapu szerepét töltötte be kelet és nyugat között, elősegítve a gazdasági és kulturális kapcsolatok kibontakozását.

Jeruzsálemből a birodalomnak ebbe a régiójába is elérkezett Krisztus üdvözítő evangéliuma és a térség hamarosan a birodalom vértanúinak közösségévé vált. Hősies tanúságtételük a Feltámadt Krisztusba vetett hitükről újabb tanítványok és közösségek magvául szolgált. Aquileia nagyságát akkor már nem pusztán az jelezte, hogy a birodalom kilencedik, valamint Itália negyedik városa volt. Élő, példamutató egyháza hitelesen hirdette az evangéliumot, bátran terjesztette azt a környező régiókban, hitét évszázadokon át megőrizte és táplálta.
XVI. Benedek tisztelettel adózott Aquileia áldott földje előtt, amelyet annyi vértanú vére áztatott.

A IV. században elnyert vallásszabadság nyomán még tovább terjedt a kereszténység és a helyi egyház joghatósága elért egészen a Duna térségéig, Pannóniáig, a Száva folyóig. Így alakult ki Aquileia metropolita egyháztartománya, amelyhez távoli helyi egyházak püspökei is a szeretetközösség felbonthatatlan szálaival kapcsolódtak. Aquileia a térség lüktető szívét alkotta, szent püspökei, közöttük Szent Chromatius megvédték közösségüket az ariánus eretnekséggel szemben. (Szent Jeromos a „legszentebb és legműveltebb” püspöknek nevezte őt.)

„Kedves Testvérek, az aquileiai egyház dicsőséges gyermekei és utódai, ma itt vagyok közöttetek, hogy csodáljam gazdag és ősi hagyományotokat, de főleg azért, hogy megerősítselek benneteket atyáitok mély hitében” – mondta XVI. Benedek pápa. A történelemnek ebben az órájában fedezzék fel, védjék és vallják meg hitük alapvető igazságát. Az emberiség csak Krisztustól nyerhet reményt és jövőt, csak belőle meríthet erőt a megbocsátáshoz, az igazságosság, a béke megvalósításához.

Az egyházban és a társadalomban tegyenek tanúságot a hit egységéről, tanulmányozzák Isten Szavát, mutassanak példát a testvéri szeretetről. Őszinte szeretettel forduljanak a szegények felé, járuljanak gyakran a szentáldozáshoz, táplálkozzanak Krisztussal, az élet kenyerével, aki erőt ad az üldöztetések idején, megvigasztal minden bajban, a bátorság és a keresztény buzgóság eledele.

A Szentatya friuli tájszólásban is köszöntötte a híveket, majd beszéde végén németül, szlovén és horvát nyelven szólt az Aquileia főterén összegyűlt zarándokokhoz.

(vm)