„Lehajtott fővel és hálás szívvel” állok előttetek – Stanisław Dziwisz bíboros tanúságtétele az imavirrasztáson

II. János Pál személyi titkára és utóda a krakkói érseki székben a leendő boldog szavaival köszöntötte a 200 ezres hívősereget. Háláját fejezte ki mindenekelőtt az Úrnak, aki azt akarta, hogy az egyház felvegye II. János Pált a boldogok és szentek sorába. Hála illeti meg XVI. Benedeket, aki pápasága egyik első mozzanataként elfogadta a tömeg kiáltását: „Santo Subito” és megengedte, hogy elkezdjék II. János Pál boldoggá avatását.

A május elsején bekövetkező esemény nagy érzelmeket vált ki. A pápát, akit hat évvel ezelőtt a föld méhébe helyeztünk el, most visszakapjuk, mint mennyekben élő boldogot. Most már hivatalosan és közösségeinkben is kérhetjük közbenjárását, dicsőíthetjük Istent rajta keresztül.

„Már azelőtt is tudtam, hogy szent, mielőtt pápa lett volna” – mondta Dziwisz bíboros. Nem volt különbség a közélet és a magánélet pápája között. Mindig Isten előtt állt.
Imádkozni olyan volt számára, mint lélegezni. Mindig hiteles volt, főleg mások meghallgatásában.

A kreatív energia, a fegyelmezett értelem soha nem hagyta el. Bibliai pátriárkaként készült a távozásra. Úgy halt meg, mint egy kimerült, ugyanakkor tudatán lévő harcos: hazatérek Atyámhoz és Anyámhoz, oda megyek, ahová mindig is vágytam, az örök, valóban boldog életbe – hangzott Dziwisz bíboros tanúságtétele.

(vm)