„II. János Pál magyarországi látogatása mind az egyház, mind az állam számára nagy jelentőségű volt”- Angelo Acerbi érsek visszaemlékezése

Angelo Acerbi érsek, a Szuverén Máltai Lovagrend prelátusa 1990-től 97-ig szolgált Budapesten apostoli nunciusként. Most felidézi II. János Pál első, 1991-es magyarországi látogatását.
Acerbi érsek: „Nagyon sok emlékem van azokról a napokról, amelyek jelentőségteljesek voltak nemcsak számomra, aki vendégül láthattam II. János Pált a nunciatúrán, hanem főleg az ország számára, amelyben nem sokkal azelőtt ért véget a kommunizmus.

És valóban az első látogatás 5 napja nagyon intenzív volt az új valóságban mind az egyház, mind az állam részére, amely a szabadság egyfajta tavaszát élte. A pápa meg akarta erősíteni a magyarokat a hitben, a reményben és az egységben. Ez a látogatás rendkívül sajátos volt, kiterjedt az egész országra és minden állomása különleges üzenetet hordozott. Szeretnék most hármat felidézni ezek közül az epizódok közül.

Az egyik a Szentatya és a fiatalok találkozója, amelyre a budapesti stadionban került sor – mondta Acerbi érsek, kiemelve a fiatalok lelkesedését és II. János Pál irántuk mutatott nagy szeretetét”.

A másik epizód ökumenikus jellegű volt és Debrecenben történt. A pápa felkereste a református Nagytemplomot, majd ezt követően megkoszorúzta a gályarabok emlékoszlopát. Olyan református hitvallók voltak, akiket a vallásháborúk idején ítéltek gályarabságra, majd egy holland admirális Michiel de Ruyter szabadította ki őket. A pápa gesztusa megtörte a jeget és a továbbiakban nagymértékben megkönnyítette az ökumenikus kapcsolatokat.

Végül pedig a látogatást lezáró ünnepélyes szertartás a budapesti Hősök-terén. Mintegy 200 ezer ember részvételére számítottak, azonban valójában több mint fél millióan érkeztek.
Én ott álltam a koncelebrálók mellett, a Szépművészeti Múzeum lépcsőin, láttam ezt a végtelen tömeget, amely nagy figyelemmel kísérte a szertartást. Annak a napnak a csúcspontja, természetesen az Eucharisztiát követően, az az üzenet volt, amelyet a pápa az egész magyar néphez intézett.

Mintegy megszakítva beszédét, erőteljesen kérte Gorbacsov elnök kiszabadítását, akit azokban a napokban fogva tartott egy ellenzéki csoport a Krím-félszigeten. Ennek az eseménynek a híre hullámszerűen végigfutott a térségben és eljutott Magyarországra is, amely nem sokkal azelőtt szabadult meg a kommunizmustól.

(vm)