„Jézus és Szókratész” – P. Federico Lombardi eheti jegyzete az Octava Dies vatikáni televíziós műsorban

A szerdai általános pápai kihallgatás során a Szentatya, félretéve előre megírt szövegét, kötetlen tanításba kezdett Jézus imájáról a Getszemáni kertben. Jézus félelmeiről, halál előtti szorongásáról szóló elmélkedésével feltárta a különbséget Jézus és Szókratész között.

Mindannyian csodálják az ókori görög filozófus erejét és önuralmát, amelyről Platón hatásos és felejthetetlen módon számolt be az utókornak a Szókratész védőbeszéde c. dialógusában. Viszont a félelem megtapasztalásával szemben mutatott felsőbbrendűsége bizonyos értelemben eltávolítja őt azoktól a valós érzelmektől és törékenységtől, amellyel az ember a halállal szemközt szembesül. Jézus azonban nem, Ő valóban egy volt közülünk.

Az Isten szeretete a legnagyobb mélységekig elér, hogy aztán innen felfelé vigyen bennünket. Furcsa mód az Evangélium talán egyik legrejtélyesebb és megdöbbentőbb része, a Getszemáni kert története, az emberiség és minden idők mérhetetlen nagy fájdalmát enyhítő vigasszá alakul át. Végtelen fájdalom, ugyanakkor végtelen nagy szeretet is. Ezért beszélhetünk „megváltásról” és ezért tudunk hinni életünkben és halálunkban.

A Szentatya Nagypénteken válaszolva a világ különböző részein élő emberek kérdéseire azt mondta, hogy az Eucharisztiában Jézus feltámadt teste érint meg minket és lép be hozzánk, átformálja életünket az általa elhozott új életté. Szenvedés és feltámadás: Isten legnagyobb adománya a zarándokútját járó emberiségnek.

(hh)