A Kereszt Isten szeretetének ragyogó jelképe – a pápa szavai a Colosseumnál végzett Keresztúton

Nagypénteken este a Szentatya vezette a Colosseumnál a hagyományos keresztúti ájtatosságot. XVI. Benedek pápaságának ez volt a hatodik keresztútja. Az ókori Róma fényáradatba öltöztetett hatalmas amphiteátruma körül ezúttal is a világ minden tájáról érkezett zarándokok sokasága csatlakozott az örökváros hívő népéhez, hogy a pápával együtt elmélkedjen Jézus Golgota felé vezető keresztútjának állomásairól.

„A kereszt nem a halál győzelmének a jele, hanem Isten végtelen szeretetének ragyogó jelképe” – mondta a Szentatya. A kereszt mindannak a jelképe, amelyet soha el sem tudtunk volna képzelni, kérni, vagy remélni. Isten lehajolt hozzánk, életünknek egészen a legsötétebb hajlatáig, kinyújtott kezével magához vont és elvezetett bennünket Önmagáig. A kereszt Isten felsőbbrendű szeretetéről szól, arra szólít, hogy ma újítsuk meg hitünket e szeretet hatalmában, hogy valóban elhiggyük, hogy a mi személyes életünk, a történelem és a világ minden helyzetében le tudja győzni a halált, a bűnt, a gonoszt és új, feltámadt élettel ajándékoz meg bennünket.

A pápa így folytatta. Szegezzük tekintetünket Jézusra és legyünk az ő barátai, keressük Jézust a sötétség óráiban. Akkor, amikor a hazugság maszkjai kigúnyolják az igazságot, a siker csábításai elfojtják a tisztesség belső figyelmeztetését, amikor a semmivé vált értékek meghiúsítják a nevelői erőfeszítéseket, amikor a szívben uralkodó rendetlenség megrontja a kicsinyek és a gyöngék ártatlanságát. A sötétségnek ezekben az óráiban elfog bennünket a kísértés, hogy elmeneküljünk, a döbbenet, a szorongás kerít a hatalmába, elménket és lelkünket homály veszi körül. Akkor felhangzik Jézus tizenkettőhöz intézett kérdése: „Ti is elmentek?” Nem, mi nem akarunk elmenni, mert az örök élet igéi nálad vannak. – hangzott a Szentatya válasza. A Te kereszted az egyetlen kulcs, amely kinyitja az igazság és az élet titkait. Urunk Jézus Krisztus mi veled tartunk bárhová mész.

A Colosseumnál végzett keresztút 14 stációjához az elmélkedő szöveget ebben az évben Maria Rita Piccione, a Négy Koronás Szentről elnevezett ágoston rendi római monostor szerzetesnője írta. A korábbi évekhez képest egy újdonsága is volt ennek a keresztútnak, mégpedig az, hogy az egyes állomások alcímeit gyermekek mondták: egy 10 éves kislány és 12 éves fiú testvére. A kereszt hordozói voltak: Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke, egy római és egy etióp család, két ágoston rendi nővér, egy ferences atya, egy egyiptomi lány, egy tolószékes beteg és két szentföldi ferences szerzetes.

A csillagfényes római éjszakában, enyhe tavaszi időben a hívek kezükben égő fáklyával, buzgó lélekkel kapcsolódtak be a colosseumi keresztúti ájtatosságba, amelyet a világ számos országában élő adásban közvetítettek. A Via Crucis a Szentatya elmélkedésével zárult.

„Ezen az estén hittel kísértük el Jézust a Kálváriára földi útjának utolsó fájdalmas szakaszán. Hallgattuk a tömeg lármáját, az ítéletet hirdető szavakat, a katonák gúnyolódását, szemléltük Szűz Mária és a jámbor asszonyok könnyhullatását. Most elmerülünk az éjszaka, a kereszt és a halál csöndjében. Ezen az éjszakán őszinte szívvel átéltük Jézus drámáját. Most szemünk előtt egyedül a feszület áll, a Golgotán felállított kereszt, amely látszólag a végső győzelem afelett, Aki világosságot hozott, Aki a megbocsátás és irgalom hatalmáról szólt hozzánk, Aki azt kérte, hogy higgyünk Isten minden ember iránti végtelen szeretetében.

Ám nézzük meg jobban azt a föld és az ég között keresztre feszített embert és észrevesszük, hogy a kereszt nem a halál és a bűn győzelmének a jele, hanem Isten mérhetetlen szeretetének ragyogó jelképe. Ezen a reménnyel teli éjszakán felhangzik Isten hozzánk intézett felhívása, Szent Ágoston szavain keresztül: Higgyetek…Én életet ígérek nektek…Előlegként megajándékoztalak benneteket halálommal, mintha ezzel ezt mondanám: Íme én kérlek benneteket, hogy részesüljetek életemből… Ebben az életben nem hal meg senki, ez valóban boldog élet, romolhatatlan és soha el nem fogyó táplálék…A célpont amelyre hívlak az Atyával és a Szentlélekkel való barátság, örök vacsora, a velem való közösség és az életemben való részvétel. Szegezzük tekintetünket a Megfeszített Jézusra és imával kérjük: Világítsd meg Urunk szívünket, hogy követni tudjuk Téged a Kereszt Útján, hogy meghaljon bennünk a régi ember. Tégy minket a te szeretetedben átalakult új emberré, szent férfiakká és szent nőkké.

(ik)