„Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvedek” – a pápa homíliája az Utolsó Vacsora szentmiséjén

XVI. Benedek pápa Lukács evangéliumából vett idézettel kezdte szentbeszédét a nagycsütörtök esti szentmisén (Lk 22,15). Jézus várta azt a percet, amikor teljesen odaajándékozhatta magát övéinek a kenyér és bor színében. Várta, hogy a föld ajándékait átalakítva egy legyen övéivel, hogy átalakítsa őket és megkezdje a világ átalakítását. Jézus kívánságában Isten kívánságát ismerhetjük fel, Isten szeretetét az emberek, a teremtett világ iránt – fejtette ki a Szentatya, majd feltette a kérdést: Mi is vágyakozunk-e arra, hogy egyek legyünk Jézussal, aki önmagát adja nekünk az Oltáriszentségben? Vagy közömbösek, szórakozottak vagyunk? Az Úr menyegzőjén az üres helyek számunkra már nem pusztán példabeszédek, hanem jelen valóság, éppen azokban az országokban, amelyekben Jézus különösen kinyilvánította közelségét.

A négy evangéliumból megtudjuk, hogy az Utolsó Vacsorán Jézus ismételten hangsúlyozta üzenetének főbb elemeit. Isten Szava és a szentségek, az üzenet és az ajándék egymástól elválaszthatatlan. Jézus az Utolsó Vacsorán azonban elsősorban imádkozott: hálát adott és áldást osztott. Az átváltoztatás szavai Jézus imájának a szavai. Jézus imává alakítja át szenvedését, áldozatként ajánlja fel az emberekért. Szenvedésének szeretetté való átváltoztatása olyan erővel rendelkezik, amely átalakítja az ajándékokat, amelyekben Jézus önmagát kínálja fel. Az Eucharisztikus átváltoztatás célja az, hogy mi is átalakuljunk, szeretetközösségben Krisztussal.

Jézus főpapi imájában négyszer ismételte fohászát a keresztények egységéért. Azt kérte, hogy tanítványai mind egyek legyenek, hogy a világ higgyen. A keresztények egysége csak akkor valósulhat meg, ha a hívek bensőséges egységben maradnak Jézussal. Az egyház az Eucharisztiával születik meg. Az Oltáriszentség mindnyájunkat egyesít. Az Eucharisztia a bensőséges közelség és szeretetközösség misztériuma minden egyes személy és az Úr között. Az Úrral való személyes találkozás, amely azonban soha nem egyéni ájtatossági cselekedet, hanem közös ünneplés. Minden közösségben maradéktalanul jelen van az Úr. Az eucharisztikus ima végén, az egyház nevén nevezve megemlékezik a pápáról és az egyházmegye püspökéről, akik az egység konkrét jelei. Az egység így láthatóvá válik, jel a világ számára – mondta homíliájában a pápa.

Szent Péterhez hasonlóan nekünk is szüntelenül szükségünk van a megtérésre. Mindig újból és újból meg kell tanulnunk, hogy elfogadjuk Istent és Jézus Krisztust. Olykor mi is vonakodunk attól, hogy elfogadjuk Jézust, aki vállalta egyháza és annak szolgái korlátait. Mi sem akarjuk elfogadni, hogy Jézus hatalma nem evilági. Mi is kifogásokat találunk, amikor a Krisztushoz való tartozásért túl nagy árat kellene fizetnünk. Mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy megtérjünk és befogadjuk Jézust Istenségében és Emberségében. Szükségünk van a tanítvány alázatára, aki követi a Mester akaratát. Péter, miután megtért, arra kapott meghívást, hogy megerősítse testvéreit a hitben. Nem külső tényező, hogy erre a Cenákulumban kap megbízatást. Az egység szolgálatának látható helye az Eucharisztia ünneplése.

A pápa számára nagy vigaszt jelent, hogy minden szentmisén imádkoznak érte. Csak az Úr és az egyház imájának köszönhetően tehet eleget Péter utóda annak a feladatának, hogy megerősítse a hitben testvéreit, hogy biztosítsa azt az egységet, amely Jézusnak az Atyától kapott küldetése látható tanúságtételévé válik – mondta az Utolsó Vacsora emlékére bemutatott nagycsütörtöki szentmisén XVI. Benedek pápa.

(vm)