Elhunyt a római magyar közösség egyik oszlopos tagja, Farkas Magdolna - Németh László pápai prelátus megemlékezése

A Szent Péter bazilika magyar kápolnájában április 5-én, a kedd reggeli magyar szentmisére hiába vártuk Farkas Magdolnát. Pedig amikor Rómában volt minden héten eljött a szentmisére. Délután értesültem róla, hogy aznap korán reggel tragikus házi balesetben elhunyt. Nemsokára ünnepelte volna 60. születésnapját.

Halálának híre mindnyájunkat megdöbbentett. Szinte hihetetlen, hogy már többet nem jön a magyar szentmisére, nem támogatja, vezetgeti a templomba beteg férjét, mert házassági ígéretét halálosan komolyan vette: el nem hagylak holtomiglan holtodiglan semmiféle bajban. Így ápolta a férjét, ami nagy áldozatot, kitartást, sok-sok türelmet és lemondást kívánt tőle. Ennek ellenére mindenki számíthatott rá. A római magyar közösség oszlopa és így legjobb világi munkatársam volt. Nem tudtam tőle olyat kérni, amit meg ne tett volna a közösségért: felolvasott, köszöntőt mondott, árusította a füzeteket a magyar kápolnáról, udvari fotósként megörökítette a szentmiséket, megvette a virágot, hozta az olajágakat virágvasárnapra, és az ő közvetítésével indultak el a magyar szentmisék Loretóban. De mindig őhozzá fordultam, ha valakinek segítségre, szállásra, alkalmi munkára volt szüksége. A római magyar közösség az idén emlékezik lelkipásztor elődöm, Angelus atya halálának tízedik évfordulójára. Ennek programját is Magdival terveztem meg. Ő is készült rá, már a szabadságát is kiíratta azokra a napokra, hiszen Angelus atya életének a végén, Magdi volt a második bot, akire Angelus Páter támaszkodott, ahogy ő viccelt vele. Ember tervez Isten végez szoktuk mondani.


Hívő emberként azt is tudjuk, hogy az Isten útjai nem a mi útjaink. Emberileg gondolkodva érthetetlen, hogy miért pont ő és miért ilyen fiatalon távozott közülünk. Húsvétkor Jézus életének titkát szemléljük: szenvedését, halálát és feltámadását, ami a mi szenvedésünket és halálunkat is értelmessé teszi. Életünk nem a semmibe vezet, hanem ahogy az apostol mondja, ha vele együtt halunk meg, akkor vele együtt élni is fogunk. Ebből a hitből merítünk erőt és választ kérdéseinkre. Hisszük, hogy Magdi életének küzdelme nem volt hiábavaló. Sugárzott mély hite, odaadó szeretete, ezért bátran hihetjük, hogy őt a temetési szertartás szavai szerint vállára vette a jó Pásztor, hogy a Szentlélek örök szeretetében örvendjen az el nem múló boldogságnak a szenteknek a társaságában. Holnap április 16-án 10.30-kor veszünk tőle végső búcsút az olasz plébánia templomában, az Aquinói Szent Tamás templomban tartandó temetési szentmise keretében az olasz hívő közösséggel együtt, majd a Veranói temető magyar sírjába helyezik örök nyugalomra. Magdi, köszönjük életed példáját, nagyon fogsz hiányozni nekünk. Isten veled. Nyugodjál békében!

Róma, 2011. április 15. Németh László - olaszországi magyar lelkész