Tisztelendő Püspök Testvéreim, Kedves Főapát Úr, Szeretett Bencés Atyák, Kedves
Testvérek!
1. Nagy örömmel zarándokoltam el ide, Szent Márton hegyére, Pannonhalma ősi
monostorába. Együtt emlékezünk meg a lelki élet és a kultúra e történelmi központja
alapításának ezredik évfordulójáról; ahol egy olyan hagyomány vette kezdetét, amely
töretlenül fennmaradt mind a mai napig. Róma püspöke első alkalommal látogat hozzátok,
akik kezdettől fogva nagyon szorosan kötődtök az Apostoli Szentszékhez. Egykor
Rómából érkezett a szerzetesek kis csoportja – Szent Adalbert prágai püspök rendtársai
és tanítványai – hogy előbb a Prága melletti Brevnovot, majd onnan a ti apátságotokat
alapítsák meg. Szent Adalbert, az én hazám első vértanúja és védőszentje, a történelmi
cseh, lengyel és magyar korona népeinek közös szentje.
Szent Adalbert különös
tisztelete így azokkal a népekkel egyesít benneteket, akik a szlávokkal együtt Közép-Európában
éltek és élnek. A jövő év tavaszán, Szent Adalbert vértanúságának ezredik évfordulója
alkalmából – ha Isten is úgy akarja – abban az örömben lesz részem, hogy meglátogathatom
az ő egykori székhelyét. A hegy, amelyen éltek, Szent Márton nevét viseli.
Annak
a szentnek az oltalma alatt éltek tehát, aki ezen a vidéken született, amely egykor
a római Pannónia tartományhoz tartozott. Európa sok országában tisztelték Szent Mártont
az elmúlt ezerötszáz év alatt. Karizmatikus egyénisége lelkileg összekapcsol benneteket.
Innen, az ő szülőföldjéről köszöntöm szeretettel a franciaországi Tours lakóit, ahová
néhány nap múlva örömmel zarándokolok el.
Történelmetek kezdetei abba a korba
nyúlnak vissza, amelyben a keresztény Kelet és Nyugat még osztatlan volt. Amikor Pannonhalma
alapításának ezredik évfordulóját megünnepeljük, akkor visszaemlékezünk a híveknek
arra az egységére, amely az első évezredet jellemezte. A ti gyökereitek ebbe az áldott
korszakba nyúlnak vissza. Olyan múlt ez, amely kötelez benneteket és feladatot ad,
ugyanakkor azonban jövőtök biztosítéka is.
2. „Mekkora a mélysége az Isten
gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily
megfoghatatlanok útjai! Vajon ki látta az Úr gondolatait, s tanácsot ki adott neki?
Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle?” (Róm 11,33-35) Pál apostol Rómaiakhoz
írt levelének e szavai a mai ünnep összefüggésében különös jelentőséget kapnak.
Nemrég
ünnepeltük Magyarország megkeresztelkedésének millenniumát – majdnem egyidejűleg Lengyelországéval
– és ma ebben az ősi bencés apátságban, az elmúlt ezer évért zengünk ünnepélyes hálaéneket
az Úrnak.
Ezek a fontos történelmi ünnepek Szent István király emlékével is
összekapcsolnak bennünket. A liturgia azonban az események történeti dimenzióin
túlra vezet minket, és arra ösztönöz, hogy azok legmélyebb gyökereit Isten bölcsességében
és tudásában keressük, amely a teremtett rend és a történelem alapja.
Még ha
az évszázadok során az ember nagy műveket alkotott is, ha az államok és királyságok
kezdetei egyes személyekhez kapcsolódnak is, a hívő ember ezekben az emberi történésekben
az Isteni Gondviselés titokzatos és bölcs végzését ismeri fel. Azok az emberek,
akik e történelmi események kezdeteinél szerepeltek, általában tudták, hogy alkotóerejük
és kezdeményezéseik egyedül Istenben gyökereznek, az ő határtalan bölcsességében és
örök szeretetében. És mivel minden – ahogyan az apostol mondja –„belőle és általa”
van, minden „érte” is van (vö. Róm 11,36). Ut in omnibus glorificetur Deus (Hogy
mindenben Isten dicsőíttessék)– amint Szent Benedek tanította. Minden érte van. Neki
legyen tisztelet és dicsőség mindörökké!
3. „Testvérek, Isten irgalmára kérlek
benneteket, adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemetek
hódolata” (Róm 12,1). E szavakkal az apostol az Úr szolgájára emlékeztet bennünket,
amint azt Izajás próféta megjövendölte: a szolga feláldozza magát, mint élő, szent
és Istennek tetsző áldozat, aki „engedelmes mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig”
(Fil 2,8). Éppen engedelmessége által váltotta meg a világot. Ezzel nemcsak Szent
Benedek Reguláját ihlette, hanem az összes szerzetesi közösség reguláját is, így az
évszázadok során sok-sok férfinak és nőnek adott alkalmat arra, hogy – hűségesen válaszolva
a meghívó Krisztus tökéletes, jegyesi szeretetére – Isten szent szolgálatának útjára
lépjen.
A megtestesülésben Isten Fia „kiüresítette magát és szolgai alakot
öltött” (Fil 2,7). Így mutatta és mutatja meg ma is sokak számára a szerzetesi hivatás
csodálatos útját. Így szól hozzájuk: „kövess engem”. De olyan szavakkal mondja ezt,
amelyeket csak a szív foghat fel. Krisztus átütő erővel szól hozzánk halála és
feltámadása titkáról. Az emberi lét olyan formáját nyilatkoztatja ki, amely lehetővé
teszi számára, hogy megtalálja életének legmélyebb értelmét.
A bencés hivatásban,
mint egyébként minden keresztény hivatásban, és különösképpen a megszentelt életformában,
az ember arra kap meghívást, hogy bemutassa a „lelki istentiszteletet” (Róm 12,1),
hogy teljes mértékben megvalósítsa emberi létét, amelyet Isten az _ saját képére és
hasonlatosságára alkotott (vö. Ter 1,27). Amint a II. vatikáni zsinat tanítja, az
ember az egyetlen olyan földi lény, akit Isten saját magáért akart, és aki teljesen
csak az őszinte önátadásban találhat magára (vö. Gaudium et spes 24).
Azért
vagytok itt mindannyian, szeretett testvéreim, mert Krisztus azon páratlan és ingyenes
ajándéka által hívott meg benneteket, amivé önmagát tette; a kereszt oltárán az Atyának
bemutatott áldozata által hívott meg benneteket. Ily módon készséget teremt bennetek,
hogy általa és benne ingyenes ajándékká váljatok a ti bencés közösségetek életében
részesedő szent népe számára. Így íródik immár ezer éve ennek az apátságnak, Pannonhalmának
a történelme.
4. Az Apostol folytatja és buzdít bennünket: „Ne hasonuljatok
a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek,
mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes” (Róm 12,2).
Talán Szent Benedek szemei előtt éppen e szavak lebegtek, amikor Reguláját írta. Nagy
jelentőségű, hogy ugyan nem követte a korszellemet, ám Regulájában mégis olyan hatékony
eszméket gyűjtött össze, amelyek a világ átalakítására irányultak.
Ebben mindenki
egyetért. Még a kereszténységgel szemben nem mindig objektív szerzők is elismerik
azt, hogy Szent Benedek és fiai „megújították a föld színét” (vö. Zsolt 103,30), és
hogy Európa nagyrészt nekik köszönheti – különösképpen az első évezredben – a kulturális
és szociális élet soha nem látott megújulását. Az „ora et labora” egyszerű jelszava
hatalmas célkitűzés kezdete lett, és a kontinensen ennek köszönhetően kezdtek kialakulni
azok a kulturális formák – a nagy népvándorlás eseményei után – amelyek mind a mai
napig jellemzik az európai népeket és különleges szerepüket a világban.
Ebben
a korban a gazdaság elsősorban a mezőgazdaságot jelentette, ezért a nép életszínvonalának
javítása érdekében a legfőbb munka, amelyet Szent Benedek fiai végeztek, a hatalmas
erdős vidékek feltörése, a földművelés bevezetése volt. Döntően ez jelentette a társadalmi
és kulturális átalakulás kezdetét. E századokon át tartó előkészítő munka során alakulhattak
ki a második évezredben az európai városok, a művészeteknek és az építészetnek olyan
alkotásaival, amelyeket máig megcsodálhatunk. Amikor a pannonhalmi apátság alapításának
ezredik évfordulóját ünnepeljük, bizonyos értelemben annak a bencés jelenlétnek ezer
évére is emlékezünk, amely alapvetően hozzájárult az európai civilizáció és hazátok
civilizációjának kialakulásához is.
5. Szent Pál így folytatja: „Gondolkodástokban
megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi
a kedves előtte és mi a tökéletes” (Róm 12,2). A föld külső képének kialakítása az
ember szívének átalakításából és belső megújulásából ered. Az összes gazdasági, kulturális
és esztétikai érték, amely a nagy bencés munkából született, azoknak a ti régi elődeiteknek
a lelkében gyökerezett, akik belső érettséget mutattak fel.
Szent Benedek azt
tanította, hogy Krisztus szeretetének semmit se tegyünk elébe: a megfeszített és feltámadt
Krisztus szeretete az, amely apátságotokban uralkodott a múltban, és uralkodik mindmáig.
Ez van jelen a kultúra és a civilizáció mindazon formájában, amellyel apátságotok
hozzájárult a magyar nemzet és egész Európa történelméhez. Ezer év után ma mindezért
köszönetet mondunk az isteni Gondviselésnek. Róma püspöke örül annak, hogy részt vehet
Pannonhalma közösségének és a magyar népnek ünnepélyes Te Deum-án.
6. Adjunk
hálát közösen Istennek az elmúlt ezer év során művelt csodálatos tetteiért. És te,
pannonhalmi bencés közösség, légy továbbra is – mint hegyre épült város – fényforrás
e vidék és az egész nemzet számára. Maradj hűséges ehhez a hivatásodhoz, amint azt
az elmúlt évszázadok során is tetted. Vezesd továbbra is az új nemzedékeket az emberi
és isteni bölcsesség útján, és hogy ebben változatlan eredményességgel sikeres legyél,
Szent Benedek szavai szerint magad is válj tanítvánnyá „az Úr szolgálatának iskolájában"
(Szent Benedek Regulája, Prol. 45).
Ha szorgalmas tanulóként Isten szavára
hallgattok, kedves Testvéreim, szívetek készségessé válik mindarra, amit az Úr mond
nektek válaszként a történelem minden egyes korszakának elvárásaira. Legyetek éberek
és figyelmesek „az idők jeleinek” a fürkészésében, az Úr iránti alázatos engedelmesség
megtartásában, hogy az üdvösségnek helyesen értelmezett üzenetét eredményesen adjátok
tovább.
A harmadik évezred küszöbén az Egyház megújított apostoli lendületet
vár tőletek. A megfeszített és feltámadt Krisztus világítsa meg küldetésetek útját.
Ő legyen számotokra minden: az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. Legyetek feltámadásának
tanúi és szeretetének apostolai. A mindennapi szolgálat során mozdítsátok elő a keresztények
egységét, párbeszédre lépve mindenkivel.
Az ökumenikus mozgalom nagy hasznot
meríthet abból, ha elkötelezitek magatokat a dialógusra, a másik fél meghallgatására
és a közeledésre. Legyen a ti apátságotok mindig nyitott otthon a testvérek gondjai
előtt. E mindennapi úton álljon előttetek védőszenteteknek, Szent Mártonnak a példája,
aki azt adta, amije volt: köpenyének felét a szegénynek, valójában magának Krisztusnak. Védelmezzen
benneteket Szent Adalbert püspök, aki életét adta Jézusért, és Szent István, első
királyotok, Istennek és a népnek egy hosszú életen át önmegtagadásban és nagylelkűségben
hűséges szolgája.
Éljen mindnyájatokban Szent Benedek szelleme, hogy kolostoraitok
testvéri lánca kösse össze Nyugat és Kelet nemzeteit és keresztényeit. Ragyogjon fel
szolgálatotok által a béke és a kiengesztelődés szivárványa a Kárpát-medence fölött.
Mária, delicia Benedictinorum kísérjen benneteket és vegyen oltalmába a jövőben is.