„Név nélküli fájdalom?” – P. Federico Lombardi SJ eheti jegyzete az Octava Dies Vatikáni Televíziós műsorban

Újabb hajótörés-tragédia a tengeren Afrika és Európa között elvándorlókkal és menekülőkkel, amely sokakat jogosan mélyen érintett.

Az utóbbi hónapokban több száz embernek, az elmúlt években pedig ezreknek veszett nyomuk a Földközi-tenger térségében. Eszünkbe jutnak a vietnámi ún. „boat people”, hajóval menekülők ezrei, akik 1979-ben vesztették életüket a tengeren. Menekülni az éhezés, az embertelen szegénység, az elnyomás, az erőszak, a háború elől… felvállalva a hullámok közti, nyom nélküli halál kockázatát. A napokban sokszor lehetett hallani egy ún. „név nélküli” fájdalomról. Az együttérzés arra kötelez, hogy ne felejtsünk és emlékezzünk úgy, mint más elmondhatatlanul szörnyű emberi tragédia esetében is. Történet, ami a miénk is szolidaritást vállalva a világ szegényeivel.

Tökéletesen megértette ezt a zsidó nép, amely megépítette a Jad Vasem emlékhelyet a „nevek emlékezetéért”. XVI. Benedek pápa itt mondott elmélkedése jut az eszünkbe ezekben a napokban látva a sok ismeretlen és ártatlan ember halálát. „Elveszették életüket, de sosem veszítik el nevüket: szeretteik, a túlélők és mindazok szívébe mélyen bevésődtek, akik elhatározták, hogy hasonló borzalom nem gyalázhatja meg többször az emberiséget.

Neveik, elsősorban és különösen, kitörölhetetlenül ott vannak a Mindenható Isten emlékezetében. Erőfeszítéseiket soha ne tagadják, kicsinyítsék le vagy felejtsék el! És minden jóakaratú ember őrködjön azért, hogy a szívekből eltűnjön minden olyan, amely képes hasonló tragédiához vezetni!”. Gyökerestől ki kell irtani az értelmetlen és abszurd gyűlöletet, amely a Soah-hoz vezetett, és ma ugyanígy az igazságtalanságot, a közömbösséget, az egoizmust meg kell fékezni, amelyek túl sok ember életét követelik a hullámok között egy jobb jövő reményében. Isten emlékezik rájuk, mi is emlékezzünk.

(hh)