Az egyház nagy öröksége a népi vallásosság – XVI. Benedek beszéde a Pápai Latin-Amerika
Bizottság tagjaihoz
A népi vallásosság lehetővé teszi az embereknek, hogy őszintén kifejezzék hitüket
– hangsúlyozta a pápa a szívéhez közel álló témáról a bizottság plenáris ülésének
tagjai számára. Pénteken délben az Apostoli Palota Konzisztóriumi termében fogadta
az 50 résztvevőt. A Szentatya beszédében utalt azokra a lehetséges irányzatokra, amelyek
megfertőzhetik a népi vallásosság kifejeződését.
Ősi gesztusok, amelyek apáról
fiúra szálltak át az idők során és felmelegítik a lelket a hagyomány tűzénél. Istenről,
Szűz Máriáról és a szentekről szólnak. Védelmezni, előmozdítani és szükség esetén
meg kell tisztítani ezt a gazdag örökséget. A Szentatya tanításában gyakran visszatérő
témával foglalkozott. A Pápai Latin-Amerika Bizottság a napokban a népi vallásosság
hatásáról tanácskozott a kontinens evangelizálása kontextusában. A pápa emlékeztetett
az Aparecidai Konferencia záródokumentumára, amelyben a püspökök úgy mutatták be a
népi vallásosságot, mint a Jézus Krisztussal való találkozás helyét és az egyház hitének
kifejeződési módját. Ezért az ebből fakadó megjelenési formákat nem lehet a keresztény
élet másodlagos elemének tekinteni.
XVI. Benedek ugyanakkor két dologra figyelmeztetett:
egyrészt, hogy a Bibliából és az imádságból táplálkozó hit maradjon a népi vallásosság
alapvető forrása és ne korlátozódjon egy adott régió kulturális kifejeződési formájára;
másrészt, hogy a liturgia viszonyítási pontként szolgáljon az ima és a karizmatikus
élet kifejeződéséhez. A népi vallásosság jelképes és kifejező értékeivel irányt mutathat
a liturgia számára a hiteles inkulturáció terén. A Szentatya felhívta a figyelmet,
hogy léteznek a népi vallásosságnak eltorzult formái is, amelyek zavart keltenek és
egy pusztán külsőségekből álló vallási gyakorlatnak kedveznek, amely elszakadt a mélyen
gyökerező és belsőleg megélt hittől – zárta beszédét XVI. Benedek a Pápai Latin-Amerika
Bizottság plenáris ülésének tagjaihoz.