A Maghreb országok püspökeinek reflexiója a térség történelmi sorsfordulójáról
P. Christophe Roucou, az Iszlámmal való kapcsolatok franciaországi nemzeti felelőse
felkérte a Maghreb országok püspökeit, hogy juttassák el megfontolásaikat a francia
püspöki konferencia tagjaihoz, akik április 5-e és 8-a között Lourdes-ban tartották
plenáris ülésüket. Az észak-afrikai főpásztorok március 21-e és 27-e között írt jegyzékében
Claude Rault algériai püspök többek között megállapítja: a megmozdulásokat a fiatalok
vezették, felhasználva a legmodernebb kommunikációs eszközöket. A Facebook és a mobiltelefonok
révén szolidaritási hálót építettek ki. Líbiát kivéve ezek a mozgalmak meglepő érettségről,
egyfajta kollektív értelemről, az erőszak elutasításáról tettek tanúságot. A népi
megmozdulások váratlanul érték az egyes országok vezetőit és a nyugati világot is,
amely azelőtt behódolt a most megbukott, hatalmat vesztett uralkodóknak. Bár ezek
a felkelések arab országokban következtek be, nem vezethetők vissza iszlám nyomásra.
Mélyebb gyökerei vannak: az emberi lelkiismeret lázadt fel, amelynek szüksége van
méltóságra, tiszteletre, igazságosságra és demokráciára.
Maroun Lahham, tuniszi
érsek szerint január óta döntő időszakot élünk. A történtek kivétel nélkül mindenkit
megleptek. A tunéziai fiatalok uralták az utcákat és az első napokat kivéve békés
eszközökkel tüntettek. Mennyire valós az iszlám veszély fenyegetése? – teszi fel a
kérdést a tunéziai főpásztor. Senki sem tud rá pillanatnyilag válaszolni. Az iszlám
párt titkára idáig mérsékelt irányzatot képviselt, viszont az is igaz, hogy az ország
középső és déli része nyitottabb a szélsőséges megnyilvánulások felé. A helyi egyház
egyáltalán nem játszott szerepet a történtekben, pusztán imáival kísérte az eseményeket.
Az irányvonal ma is a II. vatikáni zsinat tanítása: az egyház jelen van a világban,
a világ szolgálatára – fejti ki Maroun Lahham tuniszi érsek.
Vincent Landel
marokkói érsek, az Észak-Afrikai Püspöki Konferencia (CERNA) elnöke elismeréssel szól
a marokkói uralkodó március 9-i beszédéről, majd kérdéssel fordul Európa felé: Mikor
fogja valóban hatékonyan segíteni a Maghreb országokat és Afrikát? Ha ez nem következik
be, akkor az elvándorlás cunamija sújtja majd a földrészt. Az európaiak ismerik a
szabadságot, az igazságosságot, az emberi méltóságot. Mit tesznek annak érdekében,
hogy az afrikaiaknak is legyen mindezekben részük? A Maghreb országok a találkozás
helyei keresztények és muzulmánok számára. A mindennapi élet készteti őket a befogadásra,
a kölcsönös tiszteletre és az egymás iránti szeretetre. A rabati főpásztort aggodalommal
tölti el, hogy a nyugati világ fél a muzulmánokkal való kapcsolattól, majd kérdéssel
zárja megfontolásait: hogyan lehetne átalakítani a mentalitásokat?