A II. vatikáni zsinat a harmadik évezred iránytűje – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata
21. rész: a világi hívek (2)

A Katekizmusban olvassuk: „A keresztény laikusok kezdeményezése különösen szükséges akkor, amikor fel kell fedezni (…) az eszközöket, hogy átitassák a szociális, politikai, gazdasági realitásokat a keresztény tanítás és élet kívánalmaival” (899. pont). Ennek távlatában világos XII. Piusz megállapítása, miszerint „a világi hívek az egyház életének élvonalában állnak”.

Azt mondják, hogy a zsinat nagyon optimista volt a világot illetően. A világi hívekre vonatkozó határozatban azonban azokról az egyre inkább terjedő súlyos tévedésekről olvashatunk, amelyek „a vallást, az erkölcsi rendet, sőt magát az emberi társadalmat is alapjaiban” akarják fölforgatni (6. pont). Éppen korunk hasonló értékelésének összefüggésében fogalmazódik meg a világi hívek meghívása, hogy kötelezzék el magukat az evilági rend evangéliumi helyreállításában.

Az „Apostolicam actuositatem” k. zsinati határozat a laikusok apostolkodásának két aspektusát jelöli meg: a világi hívő tegyen személyes tanúságot keresztény életével, valamint hirdesse szavakkal is Krisztust „mind a nem hívőknek, hogy hitre vezesse, mind a hívőknek, hogy tanítsa” őket.

Megjegyzendő, hogy a zsinat a fiatalokhoz fordulva arra buzdítja őket, hogy legyenek társaik első és közvetlen apostolai (vö. 12. pont). „A gyermekeknek is megvan a maguk apostolkodása. Erőikhez képest Krisztus igazi, élő tanúi ők a pajtásaik között” (12. pont) – olvassuk a határozatban.

A világi hívek számára „az apostolkodás mérhetetlen területe a nemzeti és nemzetközi élet”. A zsinat arra buzdítja a katolikusokat, hogy „ha megvan a képzettségük és kellően szilárdak a hitben és a keresztény tanításban, ne hárítsák el maguktól a közügyek intézését” (14. pont) – írja zsinati sorozatában P. Dariusz Kowalczyk lengyel jezsuita dogmatika professzor.

(vm)