2011-03-31 16:53:06

Add, Uram, hogy lássak! – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése nagyböjt 4. vasárnapjára


RealAudioMP3 A vakon született meggyógyítását János evangéliuma mozgalmas részletességgel írja le: találkozás, párbeszéd, állásfoglalások, a különböző szereplő személyek pszichológiája… Minden arra vall, hogy az apostol szemtanúja volt a történetnek. Ugyanakkor, miként ezt a János-evangélium más epizódjainál is tapasztaljuk, az evangélista egy-egy konkrét történet elbeszélése után elmélyíti a titkot, teológiai reflexiókat fűz hozzá.

Például: a kenyérszaporítás után következik az Eucharisztia ígérete és a kijelentés: „Én vagyok az égből alászállott Kenyér, az Élet Kenyere”. Most a vak meggyógyítása után a lelki látásról, a hit által adott látásról.
A Jézus által művelt jelekhez hit szemére van szükség, amely a látás feltétele. De a tökéletes hitnek túl kell mennie a jelek látásán (Jn 4, 41; 20, 29). A valóság persze messze van ettől az eszménytől. Jézus követői, hallgatói közül sokan a szemük előtt művelt jelek ellenére sem hittek:

„Jóllehet ennyi csodát művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne.”(Jn 12, 37) Nem képesek a látásra. És itt az evangélista Izajás könyvéből idéz (6, 9-10): „Szemüket elvakította és megkérgesítette szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, szívükben értelem ne legyen és meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.” A megátalkodott elutasítja a megvilágosító kegyelmet. Vaksággal megverve nem lát, megkérgesedett szívvel nem ért. Jézus a csoda után a farizeusoknak így magyarázza: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok: Látunk. Ezért marad meg bűnötök.” Lelki vakság ez.

Jézus még ítéletről is beszél: a hívők és a megátalkodott hitetlenek tábora szétválik. A keményszívű, megátalkodottságban, elvakultságban élő emberekről sokszor szól a Biblia. János evangéliuma még azt is állítja (3,19kk), hogy az Ige, a világ Világossága, aki hitetlenség sötétségében világít, fényével elvakítja azokat, akik nem fogadták be hittel a Világosságot. Megdöbbentő, hogy maga Isten teszi megátalkodottá a gőgösöket, keményszívűeket. A francia szentírástudós, Xavier Léon-Dufour írja a megátalkodottság szócikkben (BTSz 892-93):

„Megátalkodottá tenni nem annyi, mint elvetni; hanem egyszerűen ítéletet nyilvánítani a bűn állapotáról, tehát annak akarása, hogy ez a bűn meghozza látható gyümölcseit.”(…) A megátalkodás /pl. Izraelé, amelyről Pál beszél (Róm 9) kinyilatkoztatja Isten türelmét: Isten nem semmisíti meg a bűnöst, állandóan kinyújtja karját a lázadó nép felé (Róm 10, 21). Így tehát Isten akár sürgeti a bűnöst, akár magára hagyja, mindenképpen és mindig irgalmát fejezi ki.”

A „hit hallásból ered”, a hallás pedig Krisztus igéjéből, írja az Apostol (Róm 10, 17), Isten Igéjének hallgatása, meghallása, a hit igazságainak ismerete tehát alapvető. Az igazságot kereső ember nyitottan figyel az őt megszólító isteni Szóra, a Bibliában foglalt kinyilatkoztatott Igére, és hittel válaszol rá.

De a hitismeret még nem elégséges. A hitaktus, a hívő válasza, igen-je feltételezi kezdettől fogva a kegyelem indítását, segítségét és ugyanakkor a szabad ember együttműködését. Szabad döntésről, személyes elkötelezettségről van tehát szó. A katolikus teológia szerint hitünk ésszerű hódolat, nem pedig vak beugrás az érthetetlenbe. Vannak hitre invitáló jelek, értelmi megfontolások is szükségesek a belátáshoz, hogy értelmes dolog hinni. De végső elemzésben a hitaktus a kegyelem és a szabadság összefonódásának titokzatos drámája.

Az alázatos szívre jobban „érzékeny” Isten, mint a gőgös észre, jegyezte meg a nagy francia tudós és gondolkodó, Blaise Pascal. Ezt így magyarázta szójátékkal: „Le coeur a ses raisons que la raison ne connait pas.” „A szívnek (coeur) megvannak az érvei (raisons), amelyet az ész (raison) nem ismer.” Pascalnál - miként a Bibliában, vagy Szent Ágostonnál vagy Prohászka Ottokárnál - a szív az intuíció, a mély megtapasztalás, a szeretet szerve, székhelye. Szent Ágoston írja Szent János evangéliumát és első levelét magyarázva: Istent soha senki sem látta. Mégis, mivel Isten Szeretet, a szeretet az a szem, amellyel „megláthatjuk”, megtapasztalhatjuk Őt.
És ezt az érzéket a Szentlélek adja, aki szívünkbe árasztja a szeretetet. Végül eszünkbe jut Saint-Exupéry Kis Hercegének ismert, mélyreható megjegyzése: „Jól csak a szívével lát az ember.”

A hit szemével, sőt a szív szemével láthatjuk meg, tapasztalhatjuk meg Isten jelenlétét a világban, a látást adó hit kegyelme révén sejthetjük meg, közelíthetjük meg Krisztus misztériumát. És ezért a kegyelemért könyörögnünk kell: „Uram, add, hogy lássak!” Jézus a világ Világossága, az ő arcán ragyogott fel Isten dicsősége, és a hívőknek Krisztus fényét kell továbbsugározniuk a szeretetben gyümölcsöző hit által.

(Jn 9, 1-41)










All the contents on this site are copyrighted ©.