II. János Pál pápa boldoggá avatására készülve – interjú Piero Marini érsekkel

Piero Marini érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának jelenlegi elnöke, aki hosszú éveken át volt II. János Pál főszertartásmestere rádiónknak adott interjújában elmondta: csaknem apa és fiú kapcsolat volt közte és a pápa között. A boldoggá avatás híre nagy örömmel töltötte el, egy kicsit ő is „boldognak” érzi magát, hiszen olyan sok éven át lehetett II. János Pál közvetlen közelében. A boldoggá avatás mindnyájunk számára alkalmat jelent, hogy ismét találkozzunk az emberiségnek ezzel a barátjával, újra magunkkal ragadjon tanúságtétele, az ő szeretete az evangélium hirdetése iránt.

II. János Pál a rekordok pápája volt. A legnagyobb ajándék azonban, amit Marini érseknek adott, az az a tanítása, hogy az életszentségre mindenkinek nap, mint nap törekednie kell életállapotának megfelelően. Alázatosan válaszoljunk az Úr hívására, mint ahogy ezt II. János Pál tette, aki egész életét az evangélium hirdetésének, az egység megteremtésének szentelte.

Piero Marini érsek a pápa életének legfontosabb pillanataiban, vagyis a szentmise bemutatásakor állt a Szentatya mellett. Mély hatást gyakorolt rá a pápa közelsége Isten népéhez. A péteri szolgálatát megkezdő szentmisén, amelyet a Szent Péter bazilika előtt mutatott be, lement a térre, hogy köszöntse a híveket. Ezt jelképesen egész pápaságáról elmondhatjuk: mindig az emberek felé ment, a legkisebb közösségeket is felkereste. Isten szava hirdetése, a szentmise bemutatása, a szentségek kiszolgáltatása által a pápa személye körül sikerült kialakítania az egyház egységét.

Marini érsek örömmel emlékezett vissza az interjúban az ifjúsági világtalálkozókon résztvevő végtelen tömegekre, majd a drámai pillanatok közül az 1997-es szarajevói misét emelte ki, amikor a pápa már a Parkinson-kórral küzdött. Remegő kezét ő szorította a kezébe, hogy be tudja fejezni a szertartást.

Piero Marini érsek végül azt kívánta: hívők és nem hívők egyaránt tekintsék barátjuknak II. János Pál pápát, aki mindenki barátja akart lenni. Csak ezzel a baráti érzéssel szívünkben találkozhatunk vele újra, hallgathatjuk ismét szavait, láthatjuk viszont gesztusait és érthetjük meg maradéktalanul az egyház érdekében végzett szolgálatát.

(vm)