II. János Pál pápa boldoggá avatására készülve – interjú Piero Marini érsekkel
Piero Marini érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának
jelenlegi elnöke, aki hosszú éveken át volt II. János Pál főszertartásmestere rádiónknak
adott interjújában elmondta: csaknem apa és fiú kapcsolat volt közte és a pápa között.
A boldoggá avatás híre nagy örömmel töltötte el, egy kicsit ő is „boldognak” érzi
magát, hiszen olyan sok éven át lehetett II. János Pál közvetlen közelében. A boldoggá
avatás mindnyájunk számára alkalmat jelent, hogy ismét találkozzunk az emberiségnek
ezzel a barátjával, újra magunkkal ragadjon tanúságtétele, az ő szeretete az evangélium
hirdetése iránt.
II. János Pál a rekordok pápája volt. A legnagyobb ajándék
azonban, amit Marini érseknek adott, az az a tanítása, hogy az életszentségre mindenkinek
nap, mint nap törekednie kell életállapotának megfelelően. Alázatosan válaszoljunk
az Úr hívására, mint ahogy ezt II. János Pál tette, aki egész életét az evangélium
hirdetésének, az egység megteremtésének szentelte.
Piero Marini érsek a pápa
életének legfontosabb pillanataiban, vagyis a szentmise bemutatásakor állt a Szentatya
mellett. Mély hatást gyakorolt rá a pápa közelsége Isten népéhez. A péteri szolgálatát
megkezdő szentmisén, amelyet a Szent Péter bazilika előtt mutatott be, lement a térre,
hogy köszöntse a híveket. Ezt jelképesen egész pápaságáról elmondhatjuk: mindig az
emberek felé ment, a legkisebb közösségeket is felkereste. Isten szava hirdetése,
a szentmise bemutatása, a szentségek kiszolgáltatása által a pápa személye körül sikerült
kialakítania az egyház egységét.
Marini érsek örömmel emlékezett vissza az
interjúban az ifjúsági világtalálkozókon résztvevő végtelen tömegekre, majd a drámai
pillanatok közül az 1997-es szarajevói misét emelte ki, amikor a pápa már a Parkinson-kórral
küzdött. Remegő kezét ő szorította a kezébe, hogy be tudja fejezni a szertartást.
Piero Marini érsek végül azt kívánta: hívők és nem hívők egyaránt tekintsék
barátjuknak II. János Pál pápát, aki mindenki barátja akart lenni. Csak ezzel a baráti
érzéssel szívünkben találkozhatunk vele újra, hallgathatjuk ismét szavait, láthatjuk
viszont gesztusait és érthetjük meg maradéktalanul az egyház érdekében végzett szolgálatát.