„Jézus vár ránk, hogy beszélhessen hozzánk” – XVI. Benedek Úrangyala imádsága

A Szentatya nagyböjt harmadik vasárnapján Jézus a szamariai asszonnyal folytatott beszélgetéséről mondta el gondolatait a Szent Péter téren lévő híveknek. János evangélista elbeszélése feleleveníti a pillanatot, amikor Jézus egy kút közelében fáradtan megpihenve inni kér a szamariai asszonytól. A történet egyfelől szembesít Jézus emberi mivoltának egyik jelével, vagyis fáradtságával, amely szenvedéstörténetének egyik előképe – mondta a pápa. Másfelől a szamariai asszony történetében Krisztus szomjúságának témaköre merül fel, amely a keresztfán nyilvánul meg legjobban, amikor így szól: „Szomjazom” (Jn 19,28).

A szamariai asszony történetében a fizikai szomjon kívül – ahogy Szent Ágoston is magyarázza – Jézus az asszony hitére szomjazott, úgy mint ahogy mindannyiunk hitére is – magyarázta a pápa. A Szeretet mindenhatósága azonban tiszteletben tartja az ember szabadságát, bekopogtat szívének kapuján és türelmesen várja a választ.

XVI. Benedek a történet másik jelentős szimbólumára, a vízre hívta fel elmélkedésében a figyelmet, amely elsősorban a keresztség szentségére utal, mint az új élet forrására Isten kegyelmében. A szamariai asszony története részét képezi a katekumenek, vagyis a keresztséget várók belső felkészülésének, amely Húsvét vigíliáján következett be. Jézus így beszélt erről: „…aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik soha többé. Az a víz, melyet én adok, örök életre szökő vízforrás lesz benne” (Jn 4,14). A víz a Szentlélek jelképe, adomány, amelyet Jézus hozott el nekünk az Atya kívánságára. Aki újjászületik a víz és a Szentlélek által, vagyis a Keresztségben, az valós kapcsolatba lép Istennel, így lélekben és igazságban imádhatja Őt – magyarázta a híveknek a Szentatya.

A szamariai asszony története mindannyiunk története lehetne: Jézus vár minket, különösen ebben a nagyböjti időszakban, hogy beszélhessen hozzánk. Álljunk meg és hallgassuk hangját – buzdított XVI. Benedek

(hh)