„A II. vatikáni zsinat a harmadik évezred iránytűje” – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata

19. rész: Perfectae Caritatis – határozat a szerzetesi élet korszerű megújításáról

A szerzetesrendek nem nélkülözhetetlenek az egyházban. A zsinat ugyanakkor megjegyzi, hogy az „Egyházban kezdettől fogva voltak férfiak és nők, akik az evangéliumi tanácsok megtartásával, nagyobb szabadsággal akarták követni és szorosabban akarták utánozni Krisztust” (1. pont). Remélhetőleg ilyen személyek mindig lesznek az idők végezetéig.

A szerzetesi élet megújulása egyrészt állandó visszatérés az intézmény eredeti szellemiségéhez, másrészt az intézmények alkalmazkodása a kor megváltozott körülményeihez (vö. 2. pont). A szerzetesi életről szóló határozat hangsúlyozza, hogy „a kor viszonyaihoz való legtökéletesebb alkalmazkodás sem lesz eredményes, ha nem lelki megújulásból fakad” (2. pont).

A hitelesen megélt szerzetesi tisztaság az ellenbizonyítéka annak a hamis tanításnak, „mely szerint a tökéletes tisztaság lehetetlen, illetve árt az emberi fejlődésnek” (12. pont). A zsinat ugyanakkor figyelmeztet rá, hogy a tisztaság megélésében nem számíthatunk pusztán saját erőnkre, hanem bíznunk kell az isteni segítségben.

A szerzetesi szegénység abból áll, hogy a javak használatában a szerzetes függ elöljáróitól, továbbá lélekben is szegénynek kell lennie, és engedelmeskednie kell „a munka általánosan kötelező törvényének”. A szerzetesi engedelmesség viszont azon a hiten alapul, hogy Isten akar működni a szerzetes életében elöljárói révén. Ezáltal az engedelmesség, ami távolról sem kívánja csorbítani „az emberi személy méltóságát”, Isten fiainak bőségesebb szabadságával elvezeti a szerzetest az érettséghez. (14. pont).

Ami pedig az elöljárókat illeti, a rájuk bízottakat „az emberi személyt tisztelve kormányozzák, segítve ezzel önkéntes alávetettségüket” (14. pont).

Vannak olyan vélemények, miszerint a zsinat a püspökök szerepére összpontosított és nem mélyítette el, hogy mi a szerzetesi élet jelentősége az egyházban. Talán ez lesz a következő zsinat egyik feladata – fejti ki sorozatában P. Dariusz Kowalczyk lengyel jezsuita, a Pápai Gergely Egyetem dogmatika tanára.

(vm)