Leonardo Sandri bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációja prefektusának felhívása a
szokásos nagyböjti gyűjtésre
A bíboros felhívással fordul a világegyház minden főpásztorához, emlékeztetve rá,
hogy a nagypénteki gyűjtés az apostolok idejére nyúlik vissza. Erről már Szent Pál
is tanúskodott a Galatákhoz írt levelében: „Csak gondunk legyen a szegényekre” (2,10).
A Szentföld várja az egyetemes egyház testvériségének megnyilvánulását, amit
viszonozni kíván azzal, hogy megosztja testvéreivel az útját elkísérő kegyelem és
fájdalom tapasztalatát. Mindenekelőtt háláját fejezi ki a Közel-Kelettel foglalkozó
püspöki szinódusért, valamint a pápa Cipruson tett látogatásáért. Ezek az események
megnövelték a világ érdeklődését a térség iránt és a zarándokok ismét visszatértek
Jézus történelmi nyomába.
Az erőszak azonban újból kiéleződött a keleti régiók
keresztényei ellen, amelynek következményei erősen érezhetők a Szentföldön. A keleti
keresztények megtapasztalják a vértanúság időszerűségét és szenvednek az instabilitás,
a béke hiánya miatt. A legaggasztóbb esemény továbbra is a keresztények feltartóztathatatlan
kivándorlása. Néhány pozitív jel ugyanis nem elég ahhoz, hogy megfordítsa a keresztény
emigráció fájdalmas tendenciáját, amely szegénnyé teszi az egész térség fiatal nemzedékei
által képviselt életerőt.
A Szentatyához csatlakozva bátorítsuk Jeruzsálem,
Izrael és Palesztina, Jordánia és a környező keleti országok keresztényeit, a pápa
szavaival: „Soha nem szabad beletörődni a béke hiányába. A béke lehetséges. A béke
sürgetően szükséges. A béke az emberhez és a társadalomhoz méltó élet nélkülözhetetlen
feltétele. A béke a legjobb orvoslása annak, hogy elkerüljék a Közel-Keletről való
kivándorlást” (XVI. Benedek pápa szavai a szinódus lezárásakor).
A gyűjtésre
való mostani felhívás a béke ügyét szolgálja, amelynek a szentföldi keresztények hatékony
eszközei kívánnak lenni az Úr kezében az egész Közel-Kelet számára.
A gyűjtés
nagyböjtben kezdődik és Nagypénteken csúcsosodik ki, és mindenképpen nélkülözhetetlen
a szentföldi keresztények életének előmozdításához.
A Keleti Egyházak Kongregációja
tolmácsolja a helyi egyházak lelkipásztori, oktatási, segélynyújtási és karitatív
szükségleteit. Az egyetemes szolidaritásnak köszönhetően a helyi egyházak továbbra
is osztoznak népük szenvedéseiben és reményeiben növekedve az ökumenikus és vallásközi
együttműködésben. Hálát adnak Istennek, megvédik az egyének és a közösségek jogait
valamint kötelességeit a vallásszabadság személyes és nyilvános gyakorlatától kezdve.
A szegények mellé állnak, bármiféle megkülönböztetés nélkül, hozzájárulva Közel-Kelet
társadalmi felemelkedéséhez. Megélik az evangéliumi nyolc boldogságot a megbocsátásban
és a kiengesztelődésben.
Leonardo Sandri bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációjának
prefektusa és Cyril Vasil’ érsek, a dikasztérium titkára a Szentatya nevében is köszönetet
mondanak bízva abban, hogy az egyház minden tagja ismét tanúságot tesz nagylelkűségéről.