„Urunk színeváltozása” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése nagyböjt második vasárnapjára
Jézus nyilvános működése
során két fontos mérföldkő van az evangéliumokban: Péter hitvallása Fülöp Cezáreájánál
és a színeváltozás a Tábor hegyén. A mostani evangéliumi elbeszélést mind a három
szinoptikusnál olvashatjuk, és az evangélisták összekötik Péter vallomásával, amely
az őskeresztény közösség hitvallását fejezi ki: „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia.”
(Mt 16, 17)
Joseph Ratzinger/XVI. Benedek megmagyarázza "A Názáreti Jézus"
c. könyvében (254): „ Mindkét alkalommal összekapcsolódik dicsőségének kinyilvánulása
a kereszt gondolatával. Jézus istensége összetartozik a kereszttel, csak ebben az
összefüggésben ismerjük meg Jézust igazán.”
Csakugyan, mindkét epizód után
Jézus szenvedéséről kezd beszélni az apostoloknak, amit persze ők nem értenek. Hosszú
idő kell ahhoz, hogy - Jézus tanítása és csodatettei alapján – megközelítsék az Emberfia
misztériumát, akinek a szenvedésen, kereszten át kellett bemennie dicsőségébe, beteljesítve
az izajási Szenvedő szolgáról szóló jövendöléseket.
János evangélista, aki
teológiailag elmélyíti Jézus misztériumát, a keresztnek és a dicsőségnek ezt az összekapcsolódását
fejezi ki, amikor a keresztre feszítést Jézus „felmagasztalásának” mondja. Mert itt,
a kereszten történik küldetése beteljesedése, itt mondja ki a bűnös emberek nevében
is a teljes Igent az Atyának, és így megfordítja az istentagadó emberek állapotát.
A kereszten történik a Fiú átmenete az Atyához, itt történik „pászkája”, húsvétja,
és egyben az Atya és Fia megdicsőítése.
Szentírástudósok részletesen elemzik
a színeváltozás elbeszélését. Jézus Pétert, Jakabot és Jánost viszi fel magával a
hegyre. Ők lesznek Vele majd a Getszemáni kerti vérrel verejtékezéskor. Mózesnek és
Illésnek, az ószövetségi prófétáknak megadatott, hogy Isten hegyén kinyilatkoztatást
kapjanak. Most Jézussal beszélgetnek, aki a kinyilatkoztatás teljessége. János evangéliumának
prológusában, bevezetőjében olvassuk: „A törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és
igazság Jézus Krisztussal valósult meg. Istent soha sem látta senki. Az egyszülött
Fiúisten, aki az Atya kebelén nyugszik, ő nyilatkoztatta ki.” (Jn 1, 17-18) „Amikor
Mózes lejött a Sínai-hegyről, nem tudta, hogy arcának bőre ragyogott, mivel az Úrral
beszélt” (Kiv 34, 29-35)
Ismét idézzük Ratzinger pápa könyvét (257): „Az Istennel
való beszélgetés közben Isten fényessége ragyog rá (Mózesre), és őt magát is ragyogóvá
teszi. Ám ez kívülről rávetülő fénysugár. Jézus azonban belülről ragyog, ő nemcsak
elnyeri a világosságot, hanem ő maga ’Világosság a Világosságtól’. Jézus fehéren fénylő
ruhája a színeváltozás közben azonban a mi jövőnkről is beszél.
Az apokaliptikában
a fehér ruha a menyei lényt fejezi ki – az angyalok és a választottak ruhája. (…)
A választottak ruhái fehérek, mivel megmosták a Bárány vérében (vö. Jel 7, 14), -
vagyis, mivel a keresztség által Jézus szenvedésével egyesülünk és Jézus szenvedése
a megtisztulás, amely visszaadja nekünk az eredeti ruhát, amelyet a bűnben elveszítettünk
(vö. 15, 22!). A keresztség által Krisztus világosságába öltöztünk, és mi magunk is
világossággá lettünk.” A keresztségi liturgia, különösen is húsvét vigíliáján világosan
utal erre az említett szimbolizmusra.
A színeváltozás jelentében is – miként
Jézus megkeresztelkedésekor – a felhőből szózat hallatszik. „Ez az én szeretett Fiam,
őt hallgassátok!” Ez az Atya tanúságtétele Fia mellett. Mi Krisztus-hívők Jézus Krisztus
halála és feltámadása által, a keresztségben kapott kegyelem, vagyis a feltámadt Krisztus
Szentlelke által Isten fogadott gyermekei lettünk, „fiak a Fiúban”. Nekünk is szól
az égi szózat: Őt, Isten Fiát hallgassátok, Öt kövessétek! És Jézus is ezt mondja:
„Aki engem követ nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága!”
És
még ezt is mondja Jézus: „Ti vagytok a világ világossága!” Az Ő visszfényének kell
lennünk a sötét világban, a hitetlen és erkölcstelen nemzedék körében! De mivel mi
is bűnösek vagyunk, meg kell tisztulnunk az Irgalom fürdőjében. Nagyböjt a bűnbánat,
a tisztulás, a penitenciatartás ideje. Ha a keresztségi fehér ruha ragyogását bűn
árnyékolja be, járuljunk bizalommal a Kegyelem tisztító forrásához, a bűnbánat szentségéhez!
A
kiváló morálteológusnak, Bernard Häringnek van egy kis füzete: „Örömteli gyónás.”
A gyónás felszabadító öröméről szól az olvasóhoz, a megváltott ember húsvéti öröméről.
A feltámadt Jézus megjelenik az apostoloknak, és átadja nekik a Szentlélekkel a bűnbocsátás
lelki hatalmát. (Jn 20, 19-23) „Ha a bűnbocsánat szentségére gondolunk, szívünknek
erősebben kellene megdobbannia. Szólnak Húsvét harangjai; Jézus föltámadt, győzelmet
aratott a halálon…” „A bűnbocsánat az Úr hatalmas ajándéka, ezért csak áhítatos lélekkel
lehet azt megérteni.” Hálatelt lélekkel kérjük e megértés kegyelmét: „Segíts, hogy
teljesebben megértsük, és alázatos lélekkel fogadjuk ezt a hatalmas húsvéti ajándékot!”