2011-03-17 15:11:27

„Urunk színeváltozása” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése nagyböjt második vasárnapjára


RealAudioMP3 Jézus nyilvános működése során két fontos mérföldkő van az evangéliumokban: Péter hitvallása Fülöp Cezáreájánál és a színeváltozás a Tábor hegyén.
A mostani evangéliumi elbeszélést mind a három szinoptikusnál olvashatjuk, és az evangélisták összekötik Péter vallomásával, amely az őskeresztény közösség hitvallását fejezi ki: „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia.” (Mt 16, 17)

Joseph Ratzinger/XVI. Benedek megmagyarázza "A Názáreti Jézus" c. könyvében (254): „ Mindkét alkalommal összekapcsolódik dicsőségének kinyilvánulása a kereszt gondolatával. Jézus istensége összetartozik a kereszttel, csak ebben az összefüggésben ismerjük meg Jézust igazán.”

Csakugyan, mindkét epizód után Jézus szenvedéséről kezd beszélni az apostoloknak, amit persze ők nem értenek. Hosszú idő kell ahhoz, hogy - Jézus tanítása és csodatettei alapján – megközelítsék az Emberfia misztériumát, akinek a szenvedésen, kereszten át kellett bemennie dicsőségébe, beteljesítve az izajási Szenvedő szolgáról szóló jövendöléseket.

János evangélista, aki teológiailag elmélyíti Jézus misztériumát, a keresztnek és a dicsőségnek ezt az összekapcsolódását fejezi ki, amikor a keresztre feszítést Jézus „felmagasztalásának” mondja. Mert itt, a kereszten történik küldetése beteljesedése, itt mondja ki a bűnös emberek nevében is a teljes Igent az Atyának, és így megfordítja az istentagadó emberek állapotát. A kereszten történik a Fiú átmenete az Atyához, itt történik „pászkája”, húsvétja, és egyben az Atya és Fia megdicsőítése.

Szentírástudósok részletesen elemzik a színeváltozás elbeszélését. Jézus Pétert, Jakabot és Jánost viszi fel magával a hegyre. Ők lesznek Vele majd a Getszemáni kerti vérrel verejtékezéskor. Mózesnek és Illésnek, az ószövetségi prófétáknak megadatott, hogy Isten hegyén kinyilatkoztatást kapjanak. Most Jézussal beszélgetnek, aki a kinyilatkoztatás teljessége. János evangéliumának prológusában, bevezetőjében olvassuk: „A törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és igazság Jézus Krisztussal valósult meg. Istent soha sem látta senki. Az egyszülött Fiúisten, aki az Atya kebelén nyugszik, ő nyilatkoztatta ki.” (Jn 1, 17-18) „Amikor Mózes lejött a Sínai-hegyről, nem tudta, hogy arcának bőre ragyogott, mivel az Úrral beszélt” (Kiv 34, 29-35)

Ismét idézzük Ratzinger pápa könyvét (257): „Az Istennel való beszélgetés közben Isten fényessége ragyog rá (Mózesre), és őt magát is ragyogóvá teszi. Ám ez kívülről rávetülő fénysugár. Jézus azonban belülről ragyog, ő nemcsak elnyeri a világosságot, hanem ő maga ’Világosság a Világosságtól’. Jézus fehéren fénylő ruhája a színeváltozás közben azonban a mi jövőnkről is beszél.

Az apokaliptikában a fehér ruha a menyei lényt fejezi ki – az angyalok és a választottak ruhája. (…) A választottak ruhái fehérek, mivel megmosták a Bárány vérében (vö. Jel 7, 14), - vagyis, mivel a keresztség által Jézus szenvedésével egyesülünk és Jézus szenvedése a megtisztulás, amely visszaadja nekünk az eredeti ruhát, amelyet a bűnben elveszítettünk (vö. 15, 22!). A keresztség által Krisztus világosságába öltöztünk, és mi magunk is világossággá lettünk.” A keresztségi liturgia, különösen is húsvét vigíliáján világosan utal erre az említett szimbolizmusra.

A színeváltozás jelentében is – miként Jézus megkeresztelkedésekor – a felhőből szózat hallatszik. „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Ez az Atya tanúságtétele Fia mellett. Mi Krisztus-hívők Jézus Krisztus halála és feltámadása által, a keresztségben kapott kegyelem, vagyis a feltámadt Krisztus Szentlelke által Isten fogadott gyermekei lettünk, „fiak a Fiúban”. Nekünk is szól az égi szózat: Őt, Isten Fiát hallgassátok, Öt kövessétek! És Jézus is ezt mondja: „Aki engem követ nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága!”

És még ezt is mondja Jézus: „Ti vagytok a világ világossága!” Az Ő visszfényének kell lennünk a sötét világban, a hitetlen és erkölcstelen nemzedék körében! De mivel mi is bűnösek vagyunk, meg kell tisztulnunk az Irgalom fürdőjében. Nagyböjt a bűnbánat, a tisztulás, a penitenciatartás ideje. Ha a keresztségi fehér ruha ragyogását bűn árnyékolja be, járuljunk bizalommal a Kegyelem tisztító forrásához, a bűnbánat szentségéhez!

A kiváló morálteológusnak, Bernard Häringnek van egy kis füzete: „Örömteli gyónás.” A gyónás felszabadító öröméről szól az olvasóhoz, a megváltott ember húsvéti öröméről. A feltámadt Jézus megjelenik az apostoloknak, és átadja nekik a Szentlélekkel a bűnbocsátás lelki hatalmát. (Jn 20, 19-23) „Ha a bűnbocsánat szentségére gondolunk, szívünknek erősebben kellene megdobbannia. Szólnak Húsvét harangjai; Jézus föltámadt, győzelmet aratott a halálon…” „A bűnbocsánat az Úr hatalmas ajándéka, ezért csak áhítatos lélekkel lehet azt megérteni.” Hálatelt lélekkel kérjük e megértés kegyelmét: „Segíts, hogy teljesebben megértsük, és alázatos lélekkel fogadjuk ezt a hatalmas húsvéti ajándékot!”

(Mt 17, 1-9)















All the contents on this site are copyrighted ©.