XVI. Benedek üzenete az olasz egység létrejöttének 150. évfordulójára
Tarcisio Bertone vatikáni bíboros államtitkár március 16-án délelőtt személyesen adta
át a Quirinalis-palotában Giorgio Napolitano olasz államfőnek a Szentatya üdvözlő
üzenetét, amelyet a március 17-én megünneplésre kerülő egységes Itália kikiáltásának
150. évfordulójára fogalmazott meg.
XVI. Benedek üzenete egy tömör és széleskörű
elmélkedés a kereszténység és az egyház szerepéről az olasz nemzet történetében. A
XIX. századi egységesítésre irányuló politikai törekvés a nemzeti identitás kialakulásának
fontos tényezője volt, amelyhez a kereszténység a középkor óta nagyban hozzájárult
a nevelés-oktatással, jóléti tevékenységével, a művészettel, az életszentségről adott
példáival, így Assisi Szent Ferenc és Sziénai Szent Katalin alakjával.
A Risorgimento
ideje alatt – annak ellenére, hogy az többször is egyház és vallás ellenesnek bizonyult
– a katolikusok jelentős mértékben hozzájárultak az egységes állam létrejöttéhez.
Elég Gioberti, Rosmini, Manzoni, Pellico, vagy a neves pedagógus, Bosco Szent János
nevét említeni – írja XVI. Benedek.
A Szentatya üzenetében tárgyalja az ún.
„római kérdés” ügyét és annak negatív hatásait az olasz katolikusok egyéni és közösségi
tudatára, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy semmiféle konfliktus sem alakult ki az egyházi
és polgári közösség mély barátságáról ismert társadalomban. A katolikus hagyományban
mélyen gyökerező olasz nemzeti tudat alapozta meg a politikai egység megteremtéséhez
szükséges szilárd talajt – írja a Szentatya. A társadalmi szervezetben „hit és állampolgárság”
nem álltak ellentétben, amelynek bizonyítéka, hogy a politikai vezetés nagy feladatvállalással
bízta meg a katolikusokat elsősorban a nevelés-oktatás, az egészségügyi és szociális
ellátás, vagy a szociális gazdaság terén. Ennek eredménye egy összetartó és szolidáris
társadalom.
A „római kérdés” ügyét az állami intézmények és az olasz egyház
közötti konfliktus jellemezte: Itália látja vendégül a pápa székhelyét, amely a pápai
állam felszámolását követően szabadságot és szuverenitást kért. A Szentszék az olasz
népbe és államba vetett bizalmára hagyatkozva mindig is visszautasította annak lehetőségét,
hogy külső nyomás befolyásolja a megoldást. Így az 1929-es Lateráni Egyezménnyel a
pápaság számára új és termékeny korszak indult el.
XVI. Benedek az olasz egység
150. évfordulójára írt üzenetében megemlékezik a katolikusok meghatározó szerepéről
az 1947-es új köztársasági alkotmány létrehozásában, amely utat nyitott a katolikusnak
a politikai, gazdasági és társadalmi életben való jelentős szerepvállalásra. A Szentatya
üzenetében megemlékezik Aldo Moro és Vittorio Bachelet alakjáról.
A politikai
közösség és az egyház között fennálló jelenlegi kapcsolatokról elmondta, hogy azokat
az együttműködés és az egyes szférák helyes megkülönböztetése jellemzi. A II. vatikáni
zsinat is megállapítja, hogy mindkét fél az egyének személyi és társadalmi hivatásának
szolgálatában áll. Ebben az egyház nagy szerepet vállal a családok, a kultúra, a gazdasági
és társadalmi élet java érdekében nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt.
XVI.
Benedek üzenetében hálával tekint a történelem elmúlt éveire, amelyek folyamán az
olasz nemzet vendégül látta Péter utódát, a kereszténység központját Rómában. A nemzetközi
közösség szeretettel, szolidaritással és az Apostoli Széknek nyújtott segítséggel
fordul a jelenlegi helyzet felé annak érdekében, hogy az egyház lelki küldetését megfelelően
tudja folytatni az olasz fővárosban, Itáliában és az egész világon. Az olasz állam
is értékesen együttműködik a Szentszékkel, amelyért háláját fejezi ki.
A Szentatya
üzenetét áldással zárja azt kérve, hogy az olasz népet továbbra is a hit fénye vezesse,
amely a békéért, az igazságosságért és a szabadságért folyatott tevékenység és remény
forrása.