„Nemcsak kenyérrel él az ember!” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése nagyböjt első vasárnapjára

Hamvazószerdával megkezdődött a nagyböjti időszak: előkészület húsvétra, hitünk központi misztériumának, Krisztus halálának és feltámadásának ünneplésére. „Térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumnak!” A hamvazás liturgiájában elhangzott szavak Jézus nyilvános működése kezdetére emlékeztetnek, és megadják az egész nagyböjti idő alaphangját. A leglényegesebb a megtérés, a visszafordulás az élő Istenhez, a bűnbánat, bűnbevallás és az esedezés az irgalmas Isten bocsánatáért. Az előkészülethez tartozik a húsvéti szentgyónás is. Bármilyen súlyosan vétkeztünk is, az irgalmas Atya visszavárja és magához őleli hazatérő, tékozló gyermekét.

A megfelelő húsvéti felkészülést, lelkületet segíti az imádság és a böjt, amire Jézus és a szentek példát adtak. Most már enyhe a böjti fegyelem: szigorú böjt csak hamvazószerdán és nagypénteken van a 18 és 60 év közötti felnőtteknek, továbbá nagyböjt péntekjein a hústól való megtartóztatás minden felnőttnek. De ezen kívül is nagyböjtben igyekezzünk fokozottabban mértéket tartani az étkezésben, szeszesital fogyasztásában, és egyéb téren is törekedjünk a rendetlen kívánságok megfékezésére. Sokan fogyókúrát végeznek egészségi okokból vagy egyszerűen hiúságból, és ilyenkor vállalják a lemondást. De a hívő ember böjtjének indítékai mások, vallási jellegűek: a böjt, imádsággal és jótékonysággal egybekötve vallási indítékú: az önfegyelemmel felkészítjük magunkat a kegyelmi segítség befogadására, Isten akaratának teljesítésére és testvéreink megsegítésére. De fontos Szent Pál figyelmeztetése az első Korintusi levél 13. fejezetének szeretethimnuszában: Az aszkézis és a jótékonykodás semmit sem ér, ha nem a szeretet lelkesíti: „Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek és vessem oda testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.”

Nagyböjt első vasárnapjának evangéliuma Máté 4. fejezete elejéről Jézus böjtjéről és megkísértéséről szól. Mind a három kísértésnek lényege: a Gonosz arra akarja rávenni nyilvános működése elején Jézust, hogy éljen isteni hatalmával, hogy látványos csodákat tegyen. Jézus most is, később is, a szenvedéstörténetig bezárólag , visszautasítja az ilyen mutatványos csodatételeket. Majd a Getszemáni kertben hagyja, hogy elfogják, Heródesnek nem tesz csoda-mutatványt, végül nem száll le a keresztről, mert mindvégig beteljesíti az Atya akaratát.

A pusztában böjtölve megéhezett, ezért a kísértő először arra csábítja, hogy a köveket kenyérré változtassa. Később majd csodásan kenyeret szaporít az éhező tömegnek, de most nem jött el az ideje a kenyérszaporításnak. Az Írásra hivatkozva kijelenti: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való.”

Jézus magatartása és igéje különösen is időszerű materialista korunkban, amikor az emberi személyt egydimenzióssá fokozza le konzumizmus, a fogyasztói társadalom. Közismert, hogy vasár- és ünnepnapokon a tömegek templom helyett a bevásárlóközpontokat látogatják. – De félreértés ne essék! Szükségünk van kenyérre, biztosítani kell a megélhetést családjainknak, tőlünk telhetően segítenünk kell a szegény éhezőket; esetleg éppen úgy, hogy böjtünkkel lemondunk drágább ételekről, szeszesitalról, és a megtakarított pénzzel jótékonykodunk. Az egyház társadalmi tanítása szerint a közéleti-politikai felelősöknek a törvényhozásban és különféle rendelkezésekkel törekedniük kell a javak igazságos elosztására, a családbarát társadalom megszervezésére. De „nemcsak kenyérrel él az ember”! Mi keresztények kenyérkeresetünk közben, mindennapi tevékenységünkben nem feledkezhetünk meg arról, hogy isteni hivatásunk van! Az ember Isten képére alkotott és Istenhez rendelt szellem és szabadság, tehát személy. Az élő Istennel az eleven kapcsolatot az imádságban ápoljuk, mélyítjük el. Ehhez különösen is alkalmas a nagyböjti idő, esetleg pár napos lelkigyakorlattal. Isten imádása és szolgálata hozzátartozik emberi, főleg hívő keresztény mivoltunkhoz. (Mt 4,1-11)