„A böjt és az imádság egyesít bennünket Krisztussal” – mondta a pápa a magyar híveknek Hamvazószerdán, az általános kihallgatáson

Március 9-én, hamvazószerdán XVI. Benedek pápa a következő negyven napról, vagyis a nagyböjtről mondta el tanítását a VI. Pál teremben összegyűlt zarándokoknak, köztük a magyar híveknek, akiket az általános kihallgatás alkalmával így köszöntött:

„Isten hozta a magyar híveket, különösképpen azokat, akik Budapestről és Bodajkról érkeztek. Szeretettel köszöntelek Titeket. Ma kezdődik nagyböjt időszaka. Negyven napon át a liturgia segít abban, hogy újra átélhessük megváltásunk titkát. A böjt és az imádság egyesít bennünket Krisztussal, Aki az Atya akaratát teljesítve Önmagát adta a keresztfán. Szívesen adom apostoli áldásomat Kedves Mindannyiótokra. Dicsértessék a Jézus Krisztus!”

Hamvazószerdán megkezdődik a nagyböjti időszak, vagyis annak a spirituális készülődésnek az ideje, amely felkészít bennünket a húsvéti misztériumok méltó emlékezetére, megünneplésére. A homlokunkra helyezett megáldott hamu jel, amely teremtényi létünkre emlékeztet minket, bűnbánatra hív, arra, hogy erősítsük meg a megtérésre irányuló tevékenységünket annak érdekében, hogy minél többen követhessék az Urat – kezdte katekézisét a pápa.

A nagyböjt út, amely során elkísérjük Jézust, aki Jeruzsálembe megy, oda ahol szenvedésének, halálának és feltámadásának misztériumát beteljesíti. A keresztény élet olyan ösvény, amely során nem egy törvényt kell megtartanunk, hanem Krisztussal kell találkoznunk, Őt kell befogadnunk és követnünk. Jézus ezt mondja: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és mindennap kövessen engem” (Lk 9,23). Ez annyit jelent, hogy Krisztushoz, a feltámadás fényéhez és boldogságához, az élet, a szeretet és a jó győzelméhez nekünk is nap, mint nap fel kell vennünk a keresztet – magyarázta a Szentatya.

A liturgikus cselekményekben Krisztus a Szentlélek működése által jelenik meg, így az üdvösségtörténet eseményei jelenvalóvá válnak. A liturgiában ennek kulcsszava a „ma” szó jelenléte: „…közel van az Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jóhírében” (Mk 1,15). Részt venni a liturgiában annyit jelent, hogy életünket Krisztus misztériuma járja át. Egy olyan utat járunk végig, amely során belépünk halálának és feltámadásának történetébe azért, hogy életre leljünk – mondta a zarándokoknak XVI. Benedek.

A Szentatya ezt követően a nagyböjti időszak liturgiájáról szólt a híveknek, amellyel kapcsolatban elmondta, hogy a negyven napot az egyház hagyománya szerint több cselekedet is végigkíséri. Így a böjt, az alamizsna, az ima. A böjt az étellel kapcsolatos mértékletesség, viszont ez a mértéktartás az élet más területein is meg kell, hogy jelenjen. A böjt valójában a belső valóság külső jele, amelyet Isten segítségével végez az ember azért, hogy távol tartsa magát a rossztól és megélje az Evangéliumot. „Nem böjtöl igazán az az ember, aki nem képes Isten Szavából táplálkozni” – állapította meg XVI. Benedek.

A böjt szorosan összekapcsolódik az alamizsnával, amellyel kapcsolatban a pápa Nagy Szent Leó tanítását idézte: „a böjt nemcsak az étel megvonását jelenti, hanem a bűnökét is. A nagyböjt ideje kiváló alkalom a jócselekedetekre, az irgalmasságra, amely szeretetből, nagylelkűségből fakad, vagyis lemondás gyümölcse.

Ezután a pápa a nagyböjti időszak harmadik fontos tevékenységére, az imára hívta fel a zarándokok figyelmét. Szent Ágoston szavait idézve elmondta, hogy „a böjt és az alamizsna az ima két hatalmas szárnya”, amelyek által lendületet kap és egészen Istenig repül. Az alázatos és szeretettel teli ima, amelyet böjt és alamizsna kísér, ill. a minket ért bántalmak megbocsátása és a szeretetcselekedetek kísérnek úgy, hogy eltávolodunk a rossztól és jót cselekszünk, akkor az ima könnyebben száll egészen az égig – magyarázta XVI. Benedek.

Végül arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy a nagyböjti időszakban figyeljenek Krisztus hívására, határozottan és következetesen kövessék őt megújítva keresztségük kegyelmét és a vele járó feladatokat. Mindezt azért, hogy el tudjuk hagyni a bennünk élő embert és Krisztus által új emberekké váljunk, mint ahogy Szent Pál is megírta: „Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” – fejezte be hamvazószerdai katekézisét a Szentatya és mindenkinek mélyen átélt nagyböjtöt kívánt.

(hh)