Nagyböjti üzenet a világ papjainak a Vatikánból

Mauro Piacenza bíboros, a Papi Kongregáció prefektusa üzenetet intézett a világon élő papokhoz a most kezdődő nagyböjt alkalmából. „A kegyelmi időszak, melynek közös megélésére készülünk, arra szólít fel bennünket, hogy ismételten megtérjünk és a papi szolgálat ajándékán keresztül Jézus Krisztus jelenvaló legyen életünkben és minden ember életében.” A Papi Kongregáció prefektusa ezekkel a szavakkal kezdi nagyböjti üzenetét.

Számunkra, papok számára a megtérés elsősorban azt jelenti, hogy egyre inkább alkalmassá tesszük életünket a hithirdetés számára, melyet nap-nap után felajánlunk a híveknek, hogy így az élő evangélium egy-egy lapja legyünk, amelyet mindenki elolvashat és befogadhat. Ennek a magatartásnak a lényege az, hogy megtérünk saját identitásunkhoz, ahhoz, amik ténylegesen vagyunk. A papság szentségében kapott identitás azt kéri tőlünk, hogy szívünket, elménket, tetteinket, egész önmagunkat Krisztus, a Jó Pásztor képmásához igazítsuk. Engedjük, hogy az isteni titkok, főként pedig a Legszentebb Oltáriszentség alakítsa életünket, mert a pap az Eucharisztiában ismeri fel saját önazonosságát.

Az elkereszténytelenedett világnak ma új evangelizációra van szüksége és ehhez új papok kellenek, olyan értelemben, hogy szívükben teljesen megújulnak minden általuk bemutatott szentmisén, Jézus, a pap és Jó Pásztor szíve szeretetének mértékében.

A Papi Kongregáció prefektusa nagyböjti üzenetében ezután bővebben is kifejti, hogy mit jelent a megtérés a papok számára. Különösen sürgős, hogy a zörejből megtérjenek a csöndre, a rohanásból a Jézussal való nyugodt együttlétre, hogy megtérjenek az Istennel, az egyházzal és az emberekkel való közösségre. Az egyházi közösség megkülönböztető jegye az, amikor megújult és megélt tudattal hirdetik az egyház tanítását, a szenthagyományt, az egyház szentjeinek igazi történelmét.

A papok a nagyböjtben éljenek tehát bensőséges egységben az egyházzal, fedezzék fel annak szépségét, hogy egy zarándokoló néphez tartoznak, amely magában foglalja a papságot és az egész népet, azt a népet, amely úgy tekint pásztoraira, mint biztos pontra, mint akik megújult és ragyogó tanúbizonyságot tesznek a hitről.

A papok a most kezdődő nagyböjtben térjenek meg a Krisztus keresztáldozatában való napi részvételre. Minden pap, aki egy másik Krisztus – alter Christus – a nagy szentekhez hasonlóan első személyben szolgálja a testvéreket, főként a kiengesztelődés szentségében, amelyet keres a maga számára, és amelyet nagylelkűen kiszolgáltat a híveknek. A bűnbánat szentségében megújult papok prófétai tanúságot tudnak tenni a világ előtt a megtérésre hívó evangéliumról.

Mauro Piacenza bíboros végül üzenetében utal a papi szolgálat nehézségeire. A papok sok esetben megtapasztalják, hogy ténylegesen kevesen vannak az egyház szükségleteihez képest és életük fáradságos. Annál inkább fontos a megtérés, mert enélkül egyre kevesebben lesznek. Csak a szívében megtért, megújult pap képes olyan eszközzé válni, amelyen keresztül a Lélek új hivatásokat támaszt. A Papi Kongregáció prefektusa üzenetében végül a Boldogságos Szűz, az Apostolok Királynéja oltalmába ajánlotta a papok nagyböjti zarándokútját.

(ik)