Az új evangelizálásról tárgyal a következő püspöki szinódus

A világ püspökeinek nagy találkozóját, a következő rendes szinódust 2012-ben október 7-e és 28-a között rendezik meg a Vatikánban az „Új Evangelizáció a keresztény hit átadására” témáról. Pénteken délelőtt mutatták be a vatikáni sajtóirodában a kérdéssel kapcsolatos munka vázlatot, az ún. lineamentát, amelyet a Szinódus Tanácsának főtitkársága dolgozott ki, és amelyet megküldenek minden püspöki karnak, a római kúria hivatalainak, a szerzetes elöljárók uniójának és a keleti egyházak püspökei szinódusának. A lineamenta egy kérdőívet is tartalmaz, amelyre november elsejéig válaszolniuk kell a következő szinódus résztvevőinek. A dokumentum egyik lényeges kérdése az un. „pogányok udvara” – az elnevezés a jeruzsálemi templomnak egy mindenki számára nyitott részére utal –, azaz olyan hely, amelyben bárki kapcsolatra léphet Istennel.

II. János Pál volt az, aki 1979-ben pápaként a szülőhazájában tett látogatás során használta először az új evangelizáció kifejezést. Azokra gondolt, akik az ősi keresztény hagyományú országokban eltávolodtak az egyháztól, tehát akik rászorulnak arra, hogy ismét hirdessék számukra az evangéliumot. Ez vonatkozik az újabban megkeresztelkedett országokra is, ahol az evangélium szelleme nem eresztett mély gyökeret. A nyugati világban ma ténylegesen sokan úgy élnek, mintha Isten nem létezne. A folytonos változásban lévő történelmi pillanat nem kedvez az értékek átadásának. A keresztényekre ma sokan gyanakodással tekintenek és elszaporodtak az egyházzal kapcsolatos bírálatok.

A keresztényeknek ténylegesen felül kell vizsgálniuk saját helyzetüket és meg kell szabadulniuk a félelem, a fáradtság és a kábulat jeleitől. Az egyház hangsúlyozni szeretné, hogy az új evangelizációtól senkinek sem kell félnie, mert szó sincs tolakodó terjeszkedésről. Az egyház egyszerűen felkínálja az ún. „pogányok udvarát”, vagyis az imádságnak egy olyan helyét, ahol minden ember belekapaszkodhat Istenbe, akkor is, ha nem még nem ismeri Őt. Az ateistáknak és az agnosztikusoknak tehát nincs okuk aggodalomra: az új evangelizáció ugyanis nem törekszik arra, hogy a küldetés tárgyává tegye őket, hanem egyszerűen csak szeretné felébreszteni bennük Isten keresésének vágyát.
A következő püspöki szinódus munka-vázlata 6 különböző területet jelöl meg a harmadik évezred hithirdetése, az új evangelizálás számára.

Az első a kultúra területe, amelyben a szekularizáció, az evilágiság úgy mutatkozik be, mint pozitív, megszabadító faktor és mint lehetőség arra, hogy transzcendens értékek nélkül éljünk. Mindennek a következménye az, hogy ma már mindent megkérdőjeleznek: a férfi-nő kapcsolatot, az élet és a halál értelmét, és mindenütt eluralkodott az image és a felületesség kultúrája.

A második terület társadalmi jellegű, melynek főszereplője a globalizáció és a migránsok jelensége. A lineamenta szerint a mai társadalmi légkör cseppfolyós, a kötelékek, értékek és a földrajzi határok széttöredeztek.

Mindez kihat a társadalmi kommunikációra, azaz a harmadik területre, a médiára és a digitális kultúrára. Ez egyfelől ugyan lehetővé teszi, hogy mindenről azonnal értesüljünk, másfelől azonban fokozza a magunkba zárkózást és eltávolít az etikai dimenziótól és a politikától, mert mindig az állandóan változó és az azonnali van előtérben.

A lineamenta által vizsgált következő három terület: a gazdaság, a tudomány és a politika. A kommunista ideológia leáldozása után új szereplők léptek fel, mint az iszlám és az ázsiai hatalmak, amelyek új lehetőségeket, ám ugyanakkor új kockázatokat is hoznak magukkal.

Mi tehát a keresztények feladata? Az, hogy reményt terjesszenek, ám ugyanakkor legyenek önkritikusak is. Keressék az egységet Isten Szavának hirdetésében és fogadják el az agresszív ateizmus és a végletes evilágiság által képviselt kihívásokat. Mindebben fontos szerep vár a fiatalokra, a lelkiségi mozgalmakra, a megszentelt életre, a vallások közötti párbeszédre és a keleti egyházakkal való kapcsolatra. Ez utóbbiak fontos vonatkozási pontot jelentenek az üldöztetéssel kapcsolatos kitartásuk és reményük által. Végül csak az képes evangelizálni, aki valóban az evangélium szerint él.

A következő szinódus munka-tervezete nem hallgatja el a modern kereszténység kritikus kérdéseit sem, mint pl. a paphiány, a megosztottság, a botrányok. A nevelési kihívással kapcsolatban a dokumentum hangsúlyozza a teljes, becsületes ember formálását, az alapértékek közvetítését, olyan kulturális környezet kialakítását, amelyben szabad és felnőtt keresztények működnek, akik képesek Istent elvinni az életbe, a családba és a munkahelyre. Természetesen ez elképzelhetetlen olyan családok, nevelők és hithirdetők nélkül, akik első személyben tesznek tanúbizonyságot az Evangéliumról.

(ik)