Az egyház tanulja meg a média új nyelvezetét, hogy az evangéliumot beoltsa a digitális
kultúrába – a Szentatya beszéde a Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsának plenáris üléséhez
XVI. Benedek idézett a Tömegtájékoztatás Világnapjára írt üzenetéből, amelyben arra
hívta fel a figyelmet, hogy az új technológiák nemcsak a kommunikáció módját változtatják
meg, hanem széleskörű kulturális átalakulást idéznek elő. A megértés, a gondolkodás
új fajtái fejlődnek ki, eddig soha nem tapasztalt lehetőségek nyíltak a kapcsolatteremtésre,
a közösségépítésre. Az emberek nem pusztán használják a nyelvezetet, hanem bizonyos
értelemben benne élnek. A zsinat által „csodálatosnak” nevezett műszaki feltalálások
(Inter mirifica, 1) ma átalakítják a kultúrát.
A digitális tömegtájékoztatásban
kifejlődő nyelvezetek a gondolat logikai rendszerbe foglalásának új formáihoz vezetnek
el, eltűnőben van az írott és beszélt nyelv közötti hagyományos különbség. A közösségi
oldalak dinamikája feltételezi, hogy a felhasználó azonosítja magát azzal, amit közzétesz.
Amikor az internetezők kicserélik információikat, egyben megosztják másokkal világnézetüket:
tanúivá válnak annak, ami értelmet ad életüknek. Természetesen mindenki előtt világos,
hogy mindez veszélyeket hordoz magában: a bensőséges kapcsolatokat a felszínesség
váltja fel, az igazság keresése helyett a legmeggyőzőbbnek tűnő vélemény kap elsőbbséget.
A kommunikációban a kiindulási pont maga a kinyilatkoztatás, amely arról tesz
tanúságot, hogy hogyan közölte Isten csodálatos dolgait az emberekkel egészen Fia
megtestesüléséig. A hit mindig áthatja, gazdagítja és élettel tölti el a kultúrát,
a kultúra pedig a hit közvetítőjévé válik. Szükség van tehát arra, hogy az egyház
figyelemmel meghallgassa korunk emberének nyelvezetét. A Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsa
fontos munkát végez, amikor elmélyíti a „digitális kultúra” lehetőségeit. Nem pusztán
arról van szó, hogy az evangéliumi üzenetet a kor nyelvezetével közvetítjük, hanem
az előző korokhoz hasonlóan alaposan át kell gondolnunk a hit, az egyház élete és
a napjainkat jellemző változások közötti kapcsolatot.
A tömegtájékoztatás
hatással van az ember egész kulturális, szociális és spirituális környezetére. A teológia
egy klasszikus meghatározás szerint a hit intelligenciája, ez pedig nem idegen a folyamatban
lévő kulturális változásoktól. A digitális kultúra új kihívások elő állítja azt a
képességünket, hogy hogyan szóljunk a transzcendenciáról. Maga Jézus is korának és
környezetének kulturális elemeit használta fel Isten országa hirdetésekor. Példabeszédeiben
olyan képeket alkalmazott, mint a nyáj, a mezők, a vetőmagvak. A mai digitális kultúrában
is olyan jelképekhez és metaforákhoz kell folyamodnunk, amelyek segítenek Isten országa
hirdetésében.
XVI. Benedek pápa ismételten rámutatott, hogy az ember és a gépek
közötti egyre szorosabbá váló kapcsolat a hit és a spirituális értékek gazdagságában
még szélesebb távlatokra találhat, mint amelyeket a korlátlannak tűnő technológia
kínál fel. Erre mutatott példát a 400 évvel ezelőtt elhunyt Matteo Ricci jezsuita
atya. Kína nagy apostola mindent egybegyűjtött, amit a kínai nép hagyományában pozitívnak
talált és azt Krisztus bölcsességével és igazságával hatotta át. A hívők ma is mutassák
fel azokat az értékeket, amelyeket a digitális kultúra önmagában véve nem képes képviselni.
A bibliai kommunikáció Isten akarata szerint mindig kapcsolódik a párbeszédhez és
a felelősséghez, mint ahogy erről Ábrahám, Mózes, Jób és a próféták tanúskodnak. Soha
nincs köze azonban a nyelvi csábításhoz, mint amire a kígyó adott példát, vagy a kommunikáció-képtelenséghez,
az erőszakhoz, mint ahogy ez Káin esetében történt – mondta a Tömegtájékoztatás Pápai
Tanácsa plenáris üléséhez intézett beszédében XVI. Benedek pápa.