„Nem félelem, hanem barátság” – P. Federico Lombardi SJ eheti jegyzete az Octava Dies
Vatikáni Televíziós műsorban
Az erőszak, amely az arab országokban elindult politikai átalakulási folyamatok előre
menetelét akadályozza – különös tekintettel Líbiában –, természetes nagy fájdalom
az áldozatok és a népek gyötrelmei szempontjából. Ezen túl azért is aggódunk, hogy
vajon milyen eredményt hoznak majd ezek a folyamatok, ugyanis az erőszak mindig megnehezíti
a megbékélést.
Nyilvánvaló, hogy az érdekelt országokban egy valódi, nagy
forradalomról van szó, amelyet a hozzáértők és megfigyelők az „arab világ tavaszának”
vélnek. A nyugati országok elismerik, hogy meglepetésként érték őket az események.
Mindenki érti, hogy az arab népek a szabadságra és a demokráciára irányuló valódi
fejlődése csakis belülről születhet meg bármiféle külső káros beavatkozás nélkül.
Sokan félnek és inkább biztonságba visszavonulnak. Számunkra úgy tűnik, hogy a kötelező
tiszteleten túl szükséges a készségesség és a kezdeményezések a konkrét segítségnyújtás
érdekében azokban a nehézségekben, amely minden mély változással együtt jár. Fontos
továbbá a barátság és talán ma jobban, mint valaha, a népek és kultúrák közötti párbeszéd.
A
fiatalok által követelt újdonság két fontos elemét kell kiemelni. Az emigrációnak
köszönhetően sokaknak van pozitív véleménye az európai világról, az emberi jogokról,
a demokráciáról, a szabadságról. A kommunikáció újdonságainak köszönhetően sokan nyitottnak
érzik magukat a párbeszédre és szeretnének beilleszkedni a világ közösségébe. Mint
mindig, az új lehetőségek új kockázatokat hordoznak magukban. Ha nem pozitív tulajdonságaik
szerint alkalmazzák őket, akkor a negatív vonások minden bizonnyal előtérbe kerülnek.
Ha
közel hozzánk, (az olasz partokhoz), a már keskenynek mondható Földközi-tenger déli
partján, rengeteg fiatal az emberi fejlődésre hivatkozva nagyobb szabadságra vágyik,
meg kell tennünk mindent azért, hogy félelem nélkül tudjunk velük párbeszédet kezdeni.