„Vérbosszú helyett – ellenségszeretet!” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 7. vasárnapra

A vasárnapi evangélium a Hegyi beszéd záradéka. Jézus előzőleg hat antitézisben – ellentétben: „Mondatott a régieknek…én pedig mondom nektek…”– kihirdette az újszövetségi törvényt, amely beteljesítette és túlszárnyalta a mózesi Tórát. Az új törvény lényege: az Isten- és emberszeretet. Jézus maga e törvényt a „végsőkig” teljesítette, amikor életét adta nemcsak barátaiért, hanem ellenségeiért is. A kereszten így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit cselekszenek!”

A Hegyi beszéd végén így tanít: „Hallottátok a parancsot: Szemet szemért, fogat fogért! Én pedig mondom nektek: Ne szállj szembe a gonosszal, hanem ha megütik jobb arcodat, fordítsd oda a másikat is…” A vérbosszú törvénye régen sem az egyéni bosszúállást parancsolta, hanem az igazságot szolgáltató tekintélynek szólt. Most Jézus óv a személyes megtorlástól, és az ellenségszeretet hirdeti: „Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket!” Kemény parancs ez! Valójában a „gyűlöld ellenségedet!” törvénye, mint személynek szóló parancs, így nem szerepel az Ószövetségben sem, de Jézus utal ószövetségi szövegekre: Isten népe, Izrael ellenségeire vonatkozik a megtorlás; több bibliai szövegben, pl. a zsoltárokban Isten és választott népe ellenségeinek gyűlöletéről van szó. Jézus a sokszor meghökkentő gyűlöletbeszéddel szemben a megtorlás helyett a békülékenységet és az ellenségszeretet hirdeti.

A vasárnapi első olvasmányban, a Leviták könyvéből vett versekben (17-18) ezt olvassuk: „Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta. Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságáról: szeresd felebarátodat, mint te magadat!” Szakemberek megfigyelték: Ez az ószövetségi törvény még korlátozott, igazában csak a választott nép gyermekeire vonatkozik., illetve még a nép körében tartózkodó idegenre, de nem a nép ellenségére. Ha a Leviták 19. fejezetét tovább olvassuk, a 33. versben ezt találjuk: „Ha jövevény lakik földeteken, s tartózkodik köztetek, ne tegyetek szemrehányást neki: olyan legyen köztetek, mint bennszülött, s úgy szeressétek, mint önmagatokat, hisz ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén!”

Napjainkban, amikor az erőszakot, kegyetlenséget sugalló krimik, de a valóságos bosszúállás, a terrorizmus és a háborús összetűzések híradásai is elözönlik a médiumokat, amikor a kemény valóságot közelünkben vagy bőrünkön tapasztaljuk, amikor a családokat szétszaggató viszályok, az erőszakos bűnözés, a társadalom szövetét tépő széthúzás, a nemzetet pusztító pártoskodás napirenden van, Jézus tanítása a békességkeresésről, megbocsátásról, ellenségszeretetről időszerűbb, mint valaha. Időszerű és kemény parancs! De miként tudjuk megvalósítani Jézus parancsát? A harag, a neheztelés, a bosszú érzelmei sokszor ösztönösen támadnak szívünkben. Ilyenkor a minimális tanács: a rosszat, a bűnt gyűlölhetjük, de az elkövetőket, bűnösöket szeretnünk kell, imádkozni értük, mentegetve őket: „Nem tudják, mit cselekszenek!”. Remélve megtérésüket. A jog, a törvény, a társadalom védelmében ártalmatlanná teheti őket, hiszen az erőszak, a bűnözés, az erőszak áldozatait védelmezni kell. A fekélyes részt ki kell metszeni a társadalom szövetéből.

De Jézus nem igazságszolgáltatásról beszél, többet, lehetetlen tökéletességet követel övéitől: „Ti olyan tökéletesek legyetek, mint mennyei Atyátok!” És ezt az ószövetségi törvényt idézi: „Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!” Ilyen szentségre, tökéletességre egyedül Jézus Krisztus volt képes! Mi kérhetjük a békességkeresés, a másik ember tisztelete, az ellenségnek is megbocsátó szeretet szellemét. Kérnünk kell a Szentlelket, aki Isten gyermekei szívébe árasztja a szeretet, és így – csakis az ő erejében – képesek szeretni felebarátjukat és ellenségeiket is. Bűnbánattal és bűnbocsánattal keresve a kiengesztelődést, példamutatással is, meg az új nemzedék nevelésével – a családban, iskolában, médiumokon keresztül az evangéliumi értékek átadásával – egyengethetjük a „szeretet civilizációjának” ösvényeit. Mindig alázattal könyörögve: „Mi Atyánk! Jöjjön el a te országod!” Tudva azt, hogy ez az Ország csak a végső időkben teljesedik be.
(Mt 5, 38-48)