A II. vatikáni zsinat a harmadik évezred iránytűje – P. Dariusz Kowalczyk jezsuita sorozata
14. rész: Nostra aetate – Nyilatkozat az egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról

Minden vallás egyforma? Minden vallás igaz? A válasz ezekre a kérdésekre nemleges. Nem lehet ugyanis józanésszel kijelenteni, hogy a „Jézus Krisztus Isten” és a „Jézus Krisztus nem Isten” állítások egyenlő értékűek és egyformán megfelelnek az igazságnak. Akkor tehát melyik az igazi vallás?

A II. vatikáni zsinat tanítása szerint az az igazi vallás, amelyben „Isten maga ismertette meg az emberi nemmel az utat, melyen az emberek Krisztusban neki szolgálva üdvözülhetnek és boldogok lehetnek” (Dignitatis Humanae – Nyilatkozat a vallásszabadságról, 1. pont).

Ugyanakkor a „Nostra aetate” k. nyilatkozatban a zsinat megállapítja, hogy „a katolikus egyház semmit sem utasít el abból, ami” – más vallásokban – igaz és szent, és amelyek „nem ritkán tükrözik annak az Igazságnak a sugarát, aki megvilágosít minden embert” (2. pont).

Így tehát a vallásközi párbeszéd nem azt jelenti, hogy minden vallást azonos szintre helyezünk, hanem azt, hogy közösen keressük az igazságot és közösen cselekszünk mindenki javát szolgálva. A párbeszéd azonban nem vonja kétségbe az egyház feladatát, ami nem más, mint az, hogy szüntelenül hirdesse „Krisztust, aki az út, az igazság és az élet” (2. pont).

A „Nostra aetate” k. nyilatkozat főleg az iszlámra és a zsidó vallásra vonatkozik. „Az egyház megbecsüléssel tekint a muszlimokra, akik az egyetlen Istent imádják” (3. pont). Ma XVI. Benedek megismétli ezt az állítást, megjegyezve, hogy az iszlámmal folytatott párbeszédnek „a szabadság és az igazság közös értelmezésén kell alapulnia” (A világ világossága, 9. fejezet).

Ami a zsidóságot illeti, a zsinat emlékeztet rá, hogy a keresztények lélekben kapcsolódnak „Ábrahám törzséhez” (4. pont). Az antiszemitizmus minden megnyilvánulását tehát erőteljesen elítéli. A II. vatikáni zsinat azonban nem kívánja a zsidókkal való párbeszédet a Shoáh tragédiájára leszűkíteni és megállapítja, hogy a kölcsönös tiszteletet mindenekelőtt a „Szentírás tanulmányozásával, a teológiai és testvéri párbeszédekkel lehet elérni”(4. pont).

Bár a vallások közötti találkozások alkalmával nem lehet elkerülni a politikát, mégis Isten az, aki a vallásközi párbeszéd középpontjában áll – fejezi be elmélkedését P. Dariusz Kowalczyk lengyel jezsuita, a római Pápai Gergely Egyetem professszora.

(vm)