„Jézus a Törvény beteljesítője” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 6. vasárnapra

Máté evangélista a mai szakasszal bevezeti az ún. Hegyi Beszéd új törvényét: Jézus beteljesíti és túlszárnyalja a mózesi Törvényt: erre példákat találunk a következőkben, amikor a Mester az ószövetségi Tízparancsolatnál (MTörv 5, 1-19) sokkal szigorúbb követelmények állít követői elé: „Mondatott a régieknek…én pedig mondom nektek!” A farizeusok és írástudók szemében a Mesternek ez a tekintéllyel tanító magatartása volt az egyik botránykő: Megváltoztatja az Isten által adott Törvényt!

Jézus beteljesítette, bensőségessé és személyessé tette a Törvényt. A Tóra a vallásos élet kódexe volt az izraeliták számára. Jézus megőrzi annak lényegét, de egyben túlszárnyalja, elmélyíti, teljessé teszi. Ez a jelentése az antitéziseknek, amelyek szembeállítják a régit és az újat. A Tízparancsolatot idézve a Mester megvilágítja az új követelményeket: az emberölés, a házasságtörés, az eskü, a vérbosszú, az ellenség gyűlölete kapcsán Jézus megmagyarázza, hogy a szívből fakadó szándék a jócselekedetek lelke, amelyet a szeretet sugall. Az Újszövetségben a szeretet kettős-egy parancsa foglal össze mindent, és erre Jézus maga ad példát végletekig menő szeretetével, amikor a kereszten ellenségeiért is imádkozik.Belülről, a szívből fakadnak a gonosz, ölő gondolatok, a házasságtörő vágyak. Nem elég a Törvény betű szerinti teljesítése, az emberülés, a házasságtörés tilalmának megtartása, hanem a Törvény szellemét kell megvalósítani, az emberi szív mélyére kell hatolni, ott kell vég bemennie a változásnak, hiszen onnan ered a gyilkos szándék és buja kívánság.

Jézus maga megtartja a régi Törvényt, bár bizonyos szabályokat áthág tanítványaival (tisztálkodás evés előtt, a szombat munka tilalma), megmutatva, hogy az Emberfia ura a szombatnak! A farizeusokkal folytatott egyik vita alkalmával a törvénytudónak kijelenti: az Isten- és emberszeretet parancsán függ az egész törvény és a próféták (Mt 22, 40). Ezt visszhangozza majd Szent Pál a Római levélben: a Krisztus-hívők felszabadultak a külsőséges Törvény alól; Isten most már nem kőtáblákra írja a parancsolatokat, hanem a feltámadt Krisztus Lelke által a szívekbe (Róm 5, 5).

A Bibliában az igazság (a héber aman igéből származó emet=igazság) szó elsődlegesen azt jelenti, hogy valami szilárd, biztos, hitelre méltó. A Biblia beszél Isten emet-jéről, Jahve népe iránti hűségéről: megtartja a Szövetséget, ígéreteit. Az emet szót gyakran társítják a heszed-del, a kegyelemmel, amikor Jahve kegyelmi Szövetségéről van szó. János evangéliumában erős hangsúlyt kap az aletheia=igazság. A testet öltött Ige „telve volt kegyelemmel és igazsággal”, „mindnyájan az ő teljességéből merítettünk” (Jn 1, 14). „A törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és igazság Jézus Krisztussal valósult meg.” (Jn 1, 17) Jézus majd ezt mondja magáról: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.”

A keresztény értelemben vett igazság tehát gazdag tartalmú. Erre utal a Hegyi Beszéd elején Jézus, amikor követőitől a farizeusok és írástudók „igazságát” felülmúló magatartást követel. Jézus Isten országa igazságát hirdeti, amely a szeretetnek megnyílt szívekben kezd kibontakozni. Az Evangélium igazsága az Atyának Jézus Krisztusban jelenvaló, a Lélektől megvilágosított kinyilatkoztató Szava, amely – ha hittel befogadjuk – életünket átalakítja. A teremtő Lélek által kiárad szívünkbe Isten szeretete, így képesek leszünk szeretni testvéreinket. Szent Ágoston mondását ismerjük: „Ama, et fac, quod vis!” Szeress, és tégy, amit akarsz! Természetesen a nagy egyházatya nem szabadosságra buzdít, hiszen az igazi szeretetnek megvannak a követelményei, ahogy Szent Pál leírta a szeretet-himnuszban (1Kor 13).

Amikor a szeretetről beszélünk, emlékezzünk XVI. Bendek első, csodálatos körlevelére: Deus caritas est=Az Isten szeretet. A pápa mindjárt enciklikája elején idézi Szent János első levelét: 1Jn 4,16, majd így folytatja: „Mi hittünk a szeretetnek: a keresztény ember így fejezheti ki életének alapvető döntését. A keresztény lét kezdetén nem egy etikai döntés vagy egy nagy eszme áll, hanem a találkozás egy eseménnyel, egy személlyel, aki életünknek új távlatot s ezáltal meghatározott irányt ad. János evangéliumában ezt az eseményt a következő szavakkal írja le: ’Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindannak, aki benne hisz (…) örök élete legyen.’ (Jn 3, 16.) Majd még a Bevezetésben az újszövetségi szeretet parancsáról ezt olvassuk: Egy olyan világban, amelyben Isten nevével olykor összekapcsolták a bosszúállást, sőt a gyűlölet és erőszak kötelezettségét, ez a parancs nagyon időszerű és jelentőségteljes. Ezért szeretnék első enciklikámban arról a szeretetről beszélni, amellyel Isten tölt el minket, és amit nekünk tovább kell adnunk.”

(Mt 5, 17-37)