2011-02-10 16:24:17

„Javasolni a hivatásokat a helyi egyházban” – közzétették XVI. Benedek üzenetét a hivatások 48. világnapjára


A május 15-én, Húsvét negyedik vasárnapján esedékes világnapra írt üzenetében a pápa emlékeztet rá, hogy előde, Tiszteletreméltó XII. Piusz pápa, hetven évvel ezelőtt állította fel a Papi Hivatások Pápai Művét. Ennek nyomán püspökök sok egyházmegyében hoztak létre hasonló műveket, amelyekben papok és világiak egyaránt tevékenykednek. Ez válasz a Jó Pásztor meghívására, aki arra kérte az Urat, hogy küldjön munkásokat aratásába (Mt 9,36-38).

A hivatásébresztés és hivatásgondozás ragyogó vonatkozási pontja az az evangéliumi szakasz, amelyben Jézus meghívja tanítványait követésére; szeretettel és gondosan neveli, oktatja őket. Különösen figyelemre méltó az a mód, ahogyan Jézus meghívta legközvetlenebb munkatársait, hogy hirdessék Isten országát. Jelentőségteljes, hogy mielőtt meghívta volna őket, Jézus egyedül imádkozott egész éjszaka, meghallgatva az Atya akaratát. A tanítványok hivatása éppen abból a bensőséges beszélgetésből fakad, amelyet Jézus folytatott az Atyával. A papi szolgálatra és az Istennek szentelt életre való meghívás elsősorban az élő Istennel való szüntelen kapcsolat gyümölcse, valamint annak a kitartó imának az eredménye, amely az Aratás Urához száll fel az égbe a plébániai közösségekben, a keresztény családokban, a hivatásébresztő cenákulumokban.
Jézus, nyilvános működése kezdetén magához szólított néhány halászt. Számos jellel nyilvánította ki számukra messiási küldetését, amelyek rávilágítottak az emberek iránti szeretetére és az Atya irgalmasságának ajándékára.

Elkötelezettséget kíván, ugyanakkor magasztos az a javaslat, amellyel Jézus fordul azokhoz, akiket követésére meghív. Arra szólítja fel őket, hogy lépjenek vele baráti kapcsolatra, hallgassák közelről szavát, és éljenek vele. Megtanítja számukra, hogy hogyan adják át teljesen önmagukat Istennek és országa terjesztésének az evangélium törvénye szerint. Arra szólítja fel őket, hogy lépjenek ki bezártságukból, az önmegvalósítás fogalmából, hogy elmerüljenek Isten akaratában.

Krisztus követése ma is elkötelezettséget kíván. Meg kell tanulnunk, hogy tekintetünket Jézusra emeljük, hallgassuk szavát és találkozzunk vele a szentségekben. Azt jelenti, hogy az ő akaratához kell hasonulnunk. Sajátos képzésre van szüksége azoknak, akik a papi vagy Istennek szentelt életre készülnek, az illetékes egyházi hatóságok vezetésével. Az Úr az élet minden szakaszában arra szólít, hogy osztozzunk küldetésében és szolgáljuk az egyházat a papság és a szerzetesi élet révén. Különösen napjainkban, amikor látszólag az Úr hangját más hangok elfojtják és nehéznek tűnik teljes önátadást igénylő követése, minden keresztény közösségnek és minden hívőnek tudatára kell ébrednie hivatásébresztő kötelességének. Bátorítani és támogatni kell azokat, akik jelét adják a papi vagy a szerzetesi hivatásnak.

A pápa idéz 2010. október 18-án a szeminaristákhoz intézett leveléből, amelyben ezt írta: „Jól választottatok. Az embereknek mindig szükségük lesz Istenre, a technika uralma alatt élő és globalizált világban is. Szükségük lesz Istenre, aki Jézus Krisztusban mutatta meg önmagát, és aki egybegyűjt minket az egyetemes egyházban.”

Arra van szükség, hogy minden helyi egyház egyre nagyobb figyelmet fordítson a hivatásébresztésre. „Javasolni a hivatásokat a helyi egyházban” azt jelenti, hogy bátran megjelöljük egy figyelmes és megfelelő hivatás pasztoráció révén Krisztus követésének elkötelezett útját, amely gazdag jelentést hordoz és egész életünket magába foglalja.

A Szentatya üzenetében ezután közvetlenül a püspökökhöz fordul, idézve a Christus Dominus kezdetű zsinati dekrétumból: „támogassák a papi és szerzetesi hivatásokat, különös gondot fordítva a missziós hivatásokra”.

A II. vatikáni zsinat kifejezetten emlékeztetett rá a papi képzésről szóló, Optatam totius k. határozatában: „A hivatások ébresztése az egész keresztény közösségre tartozik, melynek elsősorban egészen komoly keresztény élettel kell e kötelességének megfelelnie” (2). A pápa baráti üdvözletét és bátorítását küldi mindazoknak, akik hozzájárulnak a hivatásébresztéshez: a papoknak, a családoknak, a katekétáknak, a lelkipásztori kisegítőknek.

A hivatásébresztés és hivatásgondozás akkor válik teljes értelművé és hatékonnyá, ha az egyház egységében valósul meg és a szeretetközösséget szolgálja. Ezért az egyházi közösségi élet minden pillanata értékes alkalom, hogy Isten népében, főleg a gyermekekben és a fiatalokban, felébressze az egyházhoz való tartozás érzékét, a felelős választ a papi és szerzetesi életre szóló meghívásra, mint szabad és tudatos választást.

A pápa Mária segítségéért fohászkodik, hogy példája, amellyel befogadta az üdvösség isteni tervét, minden közösségben buzdítson arra, hogy „igent” mondjanak az Úr meghívására, majd apostoli áldásával zárja a hivatások világnapjára szóló üzenetét.

(vm)








All the contents on this site are copyrighted ©.