„Javasolni a hivatásokat a helyi egyházban” – közzétették XVI. Benedek üzenetét a
hivatások 48. világnapjára
A május 15-én, Húsvét negyedik vasárnapján esedékes világnapra írt üzenetében a pápa
emlékeztet rá, hogy előde, Tiszteletreméltó XII. Piusz pápa, hetven évvel ezelőtt
állította fel a Papi Hivatások Pápai Művét. Ennek nyomán püspökök sok egyházmegyében
hoztak létre hasonló műveket, amelyekben papok és világiak egyaránt tevékenykednek.
Ez válasz a Jó Pásztor meghívására, aki arra kérte az Urat, hogy küldjön munkásokat
aratásába (Mt 9,36-38).
A hivatásébresztés és hivatásgondozás ragyogó vonatkozási
pontja az az evangéliumi szakasz, amelyben Jézus meghívja tanítványait követésére;
szeretettel és gondosan neveli, oktatja őket. Különösen figyelemre méltó az a mód,
ahogyan Jézus meghívta legközvetlenebb munkatársait, hogy hirdessék Isten országát.
Jelentőségteljes, hogy mielőtt meghívta volna őket, Jézus egyedül imádkozott egész
éjszaka, meghallgatva az Atya akaratát. A tanítványok hivatása éppen abból a bensőséges
beszélgetésből fakad, amelyet Jézus folytatott az Atyával. A papi szolgálatra és az
Istennek szentelt életre való meghívás elsősorban az élő Istennel való szüntelen kapcsolat
gyümölcse, valamint annak a kitartó imának az eredménye, amely az Aratás Urához száll
fel az égbe a plébániai közösségekben, a keresztény családokban, a hivatásébresztő
cenákulumokban. Jézus, nyilvános működése kezdetén magához szólított néhány halászt.
Számos jellel nyilvánította ki számukra messiási küldetését, amelyek rávilágítottak
az emberek iránti szeretetére és az Atya irgalmasságának ajándékára.
Elkötelezettséget
kíván, ugyanakkor magasztos az a javaslat, amellyel Jézus fordul azokhoz, akiket követésére
meghív. Arra szólítja fel őket, hogy lépjenek vele baráti kapcsolatra, hallgassák
közelről szavát, és éljenek vele. Megtanítja számukra, hogy hogyan adják át teljesen
önmagukat Istennek és országa terjesztésének az evangélium törvénye szerint. Arra
szólítja fel őket, hogy lépjenek ki bezártságukból, az önmegvalósítás fogalmából,
hogy elmerüljenek Isten akaratában.
Krisztus követése ma is elkötelezettséget
kíván. Meg kell tanulnunk, hogy tekintetünket Jézusra emeljük, hallgassuk szavát és
találkozzunk vele a szentségekben. Azt jelenti, hogy az ő akaratához kell hasonulnunk.
Sajátos képzésre van szüksége azoknak, akik a papi vagy Istennek szentelt életre készülnek,
az illetékes egyházi hatóságok vezetésével. Az Úr az élet minden szakaszában arra
szólít, hogy osztozzunk küldetésében és szolgáljuk az egyházat a papság és a szerzetesi
élet révén. Különösen napjainkban, amikor látszólag az Úr hangját más hangok elfojtják
és nehéznek tűnik teljes önátadást igénylő követése, minden keresztény közösségnek
és minden hívőnek tudatára kell ébrednie hivatásébresztő kötelességének. Bátorítani
és támogatni kell azokat, akik jelét adják a papi vagy a szerzetesi hivatásnak.
A
pápa idéz 2010. október 18-án a szeminaristákhoz intézett leveléből, amelyben ezt
írta: „Jól választottatok. Az embereknek mindig szükségük lesz Istenre, a technika
uralma alatt élő és globalizált világban is. Szükségük lesz Istenre, aki Jézus Krisztusban
mutatta meg önmagát, és aki egybegyűjt minket az egyetemes egyházban.”
Arra
van szükség, hogy minden helyi egyház egyre nagyobb figyelmet fordítson a hivatásébresztésre.
„Javasolni a hivatásokat a helyi egyházban” azt jelenti, hogy bátran megjelöljük egy
figyelmes és megfelelő hivatás pasztoráció révén Krisztus követésének elkötelezett
útját, amely gazdag jelentést hordoz és egész életünket magába foglalja.
A
Szentatya üzenetében ezután közvetlenül a püspökökhöz fordul, idézve a Christus Dominus
kezdetű zsinati dekrétumból: „támogassák a papi és szerzetesi hivatásokat, különös
gondot fordítva a missziós hivatásokra”.
A II. vatikáni zsinat kifejezetten
emlékeztetett rá a papi képzésről szóló, Optatam totius k. határozatában: „A hivatások
ébresztése az egész keresztény közösségre tartozik, melynek elsősorban egészen komoly
keresztény élettel kell e kötelességének megfelelnie” (2). A pápa baráti üdvözletét
és bátorítását küldi mindazoknak, akik hozzájárulnak a hivatásébresztéshez: a papoknak,
a családoknak, a katekétáknak, a lelkipásztori kisegítőknek.
A hivatásébresztés
és hivatásgondozás akkor válik teljes értelművé és hatékonnyá, ha az egyház egységében
valósul meg és a szeretetközösséget szolgálja. Ezért az egyházi közösségi élet minden
pillanata értékes alkalom, hogy Isten népében, főleg a gyermekekben és a fiatalokban,
felébressze az egyházhoz való tartozás érzékét, a felelős választ a papi és szerzetesi
életre szóló meghívásra, mint szabad és tudatos választást.
A pápa Mária segítségéért
fohászkodik, hogy példája, amellyel befogadta az üdvösség isteni tervét, minden közösségben
buzdítson arra, hogy „igent” mondjanak az Úr meghívására, majd apostoli áldásával
zárja a hivatások világnapjára szóló üzenetét.